A szavak az elme állapotára vonatkoznak, nem a valóságra. A folyó, a két part, a közöttük ívelő híd - ezek mind az elmében vannak. A szavak önmagukban nem tudnak téged túlvinni az elmén. Szükség van az igazság iránti mérhetetlen sóvárgásra, vagy a Guru iránti abszolút hitre. Higgy nekem, nem létezik cél, sem út, amelyen azt elérhetnéd. Te vagy az út és a cél, semmi más nincs, amit el kell érned, kivéve az elme virágba borulása. A fa állandó, de a virágzás és a gyümölcs beérése a megfelelő évszakban történik. Az évszakok változnak, de a fa nem. Te vagy a fa. Megszámláhatatlan ágat és levelet növesztettél a múltban és növeszthetsz a jövőben is - mégis te maradsz. Nem azt kell ismerned, ami volt vagy lesz, hanem ami van. A te vágyad az, ami megteremti a világmindenséget. Tudd, hogy a világ a saját teremtményed, és légy szabad!
in: Én Az vagyok
Beszélgetések Srí Niszargadatta Maháráddzsal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése