A modern ember...

A modern ember állandóan cseréli a kellékeket, és úgy érzi, nem múlhat el az élete a legértékesebb dolgok megszerzése és birtoklása nélkül. És ezzel elmegy az élete. A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját. Élni már nem marad ideje. Mire összehozza a legjobb autót, a legjobb házat, a legjobb telket, a külföldi utazásokat, tehát mindazt, ami kell még, még, még, elviszi az infarktus, de legalábbis megöregszik, és már nem tud élni vele. De a kellékek nélkül sem tud élni, mert ez a danaidák korsója, ami sose telik meg. Sose jut el egy olyan pontra, hogy na, most már elég! Ez az egyik oka annak, hogy a maximális anyagi jólét sem hoz boldogságot. Nem jut el egy milliárdos se arra a szintre, hogy most már elég pénzem van, nem szerzek több kelléket, hanem elkezdek élni. Mindig kell egy még jobb autó." Popper Péter: Lélekrágcsálók

Dönts szíved szerint...

""Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak – és ettől meghasonlottak. Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
 De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság?
 Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tőnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer. Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is célt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja.

Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
 Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
 Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
 A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik.
Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket.
 Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.""

Tatiosz: A szív meghasonlottjai

A képzelet...

A képzelet A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe. Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz. A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

Weöres Sándor

Látod, itt a baj...

(...) "Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?"

...és senki nem látja, hogy milyen gyönyörű fent az ég.

(...) A legnagyobb gond az emberekkel az, hogy senki nem mondja ki, hogy mit érez, inkább bent tartja magában. Szomorú, de nem sír. Boldog, de nem énekel, vagy táncol. Dühös de nem ordít., mert ha megtenné, akkor szégyellné magát. És ezen a világon ez a az egyik legrosszabb érzés. Ezért mindenki a fejét lehajtva éli az életét és senki nem látja, hogy milyen gyönyörű fent az ég.

Ne irigyelj senkit...

"A másiknak is, ugyan úgy mint neked,megvan a maga keresztje, csak épp a belső zsebében hordja, nem a hátán."
 Ne irigyelj senkit. Nem látsz az életéből semmit.
 Amiket látsz és irigyelsz,azok a te saját hiányosságaid, létezésed,még be nem teljesített feladatai, tapasztalásai. Köszönd meg az infót és dolgozz tovább önmagadon. Nincs mit irigyelni rajta.
Ha meg végképp nem bírsz el irigységeddel, van egy kiváló ellenszer: Abból amit irigyelsz tőle, kívánj neki százszor annyit, mint amennyije most van :)

/Norbu Shop/