,,Az Ellentétek Fájáról szóló történet nemcsak a távoli múltról szóló mitikus elbeszélés. Ez a Fa bennünk áll, mi magunk testesítjük meg ezt a Fát.
A konfliktusok nem idegen jelenségek számunkra, hiszen ostromolják a szívünket, birtokba veszik a fejünket, meghatározzák cselekedeteinket, és lépésről lépésre a nyomunkban járnak. Egy nap folyamán, egy óra vagy akár egyetlen perc leforgása alatt hányszor mondjuk ki, hogy „igen” vagy „nem”, hányszor fogunk pártot valami mellett vagy ellen? És ez a magatartás bármire vonatkozhat: embertársainkra, véleményekre, családtagokkal vagy kollégáinkkal való kapcsolatainkra, a munkahelyünkön, a közlekedésben, a világban előálló helyzetekre, az időjárásra… Az említett döntések közül igen sok erősen foglalkoztat minket, érzéseket kelt bennünk, beszélgetésekre és szópárbajokra ösztönöz. Szüntelenül ítélkezünk, és ez gyakran el sem jut a tudatunkig.
A félelmet, létezésünknek ezt az átkát az Istenrend megzavarásának ősrégi konfliktusa kelti bennünk. A félelem, a kétség és a bizonytalanság mind-mind a konfliktus hű szolgái. Gyakran álcázzák magukat támadásnak, agressziónak és kötekedési kedvnek. Emellett ott van még a szív és a fej között, a gondolataink és érzéseink között dúló háború is. Olyan hasadtság ez, amely egészen az ízekig és velőkig áthat bennünket, amelynek hatásait a vérünkben, a lélegzőterünkben és mikrokozmoszunk minden szférájában és rétegében megtaláljuk. Az Istenrend össze van zavarva - ez a tény adja életünk alaphangját. Ez a hang a saját lényünkben rezeg, nem pedig valahol a minket körülvevő térben, és ez még akkor is így van, ha a hamis hangok eredetét kívülről tapasztaljuk meg. A konfliktus olyan történés, amely mibennünk, magunkban megy végbe, ez a belső szétszakítottság visszatükröződése."
Lectorium Rosicrucianum,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése