Néha úgy érzed, hogy a lelked elfáradt…

Néha úgy érzed, hogy a lelked elfáradt… Vannak olyan idők, amikor fogalmunk sincs arról, hogy mit is akar tőlünk az élet. Mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, fény és megoldás és vég nélkül. Azt érezzük, hogy láthatatlan kezek terelgetnek erre, vagy arra, de nem tudjuk mi a jó, és mi a rossz. Néha úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk. Még akkor is, ha szerető család és barátok vesznek körül, ha egyébként minden rendben van. Indok nélkül elszomorodunk, nem tudjuk értékelni amink van. Érezted már te is ezt az érzést? Mintha minden ami történik, rajtad kívül álló dolog lenne? Elfáradt a lelked. Sok volt a stressz, a világ nem egy szép hely, és mindenki csak magával törődik. Pedig valójában hiszel benne, hogy az emberek jók. Csak a világ, amiben élünk néha elcsúfítja őket. Szóval bocsáss meg az embereknek. Ők azok, akik. Mindenkinek van egy története, mindenkinek van egy fájdalma, amit magában dédelget. Ha van bátorságod hallgasd meg őket. De ha úgy érzed kérj időt. Szállj ki, sétálj, legyél egymagadban. Érezd újra, hogy te vagy te, hogy erős vagy és megállíthatatlan. A lelkünk is elfárad, és ilyenkor pihenni kell. Lehet, hogy nem megy az alvás mert álmatlanul hánykolódsz. Lehet, hogy a gondolatok megállás nélkül a fejedben gurguláznak, de tudd, ez azért van, mert törődsz. Mert törődsz másokkal. Mert csak annak fárad el a lelke, akinek van. Neked van. Légy büszke. Lehet, hogy furcsa vagy, bolond, vagy túlságosan elkötelezett aziránt, amit szeretsz. De túlélő vagy. Efelől ne legyen kétséged. Csak egy kicsit elfáradtál. Emlékezz az első csókra, a gyerekkorra, a kedvenc pillanataidra az iskoládban. Beszélj azzal az emberrel, aki mindig felvidít. Tegyél egy sétát a friss levegőn. Érezd a napot a bőrödön. Hallgasd a kedvenc zenéidet újra és újra. Nézd meg a kedvenc filmjeidet. Újra és újra. Hagyj magadnak időt. Rengeteg energiád van élni. Rengeteg energiád van tenni. Használd! 

Hidasi Judit írása

Volt egyszer egy világ...

 

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ." 

/ Seth F. Henriett /

A tetőpontra az jut...

 

,,A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását." 

Seneca

Lassan rájövök...

"Lassan rájövök, hogy csak magamon tudok változtatni. Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell. Az igazság az, hogy megmenteni sem tudom az embereket. Mindenki csak saját magát tudja megmenteni, csak a saját hóna alá nyúlva tudja kirángatni magát az őt mélybe rántó érzések gyűrűjéből. Nem lehet az emberek szájába adni bizonyos mondatokat, nem lehet helyzetekbe kényszeríteni őket, de életed főszereplőivé sem tehetsz olyat, aki igazából csak kellékesnek jelentkezett. Az emberek változnak egy bizonyos mértékig, de csakis magukért, csakis a saját tempójukban. Lassan megtanulom, hogy csak magamon tudok változtatni, csak a saját hozzáállásomon. Elfogadom, hogy nem mindig tudom befolyásolni a körülményeket sem. Néha az élet a kontrollálásunk nélkül zajlik, és az események úgy vágtatnak ki a kezeink közül, mint egy megvadult elefántcsorda. Néha meglepnek az emberek, néha csalódsz bennük. Van, hogy saját magadban is. De az élet ilyen: jó és rossz dolgok folyamatos örvénye. Lassan megtanulom, hogy mindig dönthetek máshogy, hogy mindig mondhatok ’nemet’, még akkor is, ha folyton ’igent’ várnak, talán hamarosan arra is rájövök, hogy teljesen fölösleges megpróbálni mindent kontroll alatt tartani, hogy nem muszáj mindig az ellenállással szemben menetelni, mert néha bizony kimerül az ember. Lassan megtanulom azt felelni, hogy „és akkor mi lesz?” Mert tudom, hogy mindig lesz valahogy. Lassan megtanulok vigyázni magamra. Megtanulom, hogy a saját kezemben van a boldogságom kulcsa, és én vagyok az, aki fejlődésre ösztökéli saját magát. Rájövök, hogy csak egy dolgon tudok változtatni, az pedig a saját hozzáállásom. Megtanulok megbocsátani magamnak, amiért nem vagyok tökéletes, és lassan de biztosan tovább fogok tudni sétálni, mindentől, ami nem tesz boldoggá. Ami nem nekem rendeltetett. És lehet, hogy nem tudok változtatni a körülöttem lévőkön, vagy az engem ért nehézségeken, de azon igen, hogy mennyire szeretem magam. És ez a lényeg." 

(Varga Emese)

A világ éppen fordítva van...

A világ éppen fordítva van mint amit eddig hittél róla. 

Aki nem akar megfelelni, azt nem lehet irányítani. 

Akit nem lehet irányítani, azt nem lehet manipulálni. 

Akit nem lehet manipulálni, az irányítja a saját életét. 

Aki irányítja a saját életét, az nem tűri, 

hogy mások mondják meg, mit csináljon, mit érezzen és mit gondoljon. 

Aki nem tűri mindezeket, az SZABAD. 

Aki szabad, az lázad az ellen, amit rá akarnak kényszeríteni. 

Aki nem tűri a láncokat, az tudja, hogy mindenki egyenlő. 

Aki nem kerget illúziókat, az tudja, hogy a tanítója is tanul tőle, nem csak fordítva, és az a tanító aki szabad, ugyanígy tudja, hogy ő maga is tanul, nem csak tanit. 

Aki pedig nem tűri a láncokat és lázad, az olyan erőt kap és képvisel, amiről évezredekkel ezelőtt elfelejtette az emberiség, hogy létezik. 

Aki a fényt sötétnek látja, mert azt mondták a fényről, hogy sötétség, és a sötétségről azt, hogy fény, az nem lát tovább a saját orránál és elhiszi, amit mondanak neki azok, akiknek ez érdekükben áll. 

Para Prakriti Brahman

Nem a bíráló számít..

"Nem a bíráló számít, nem az, aki fanyalog, mert az erős ember egy pillanatra megbotlott, vagy mert ezt vagy azt szerinte jobban is csinálhatta volna az, aki cselekedni mert. Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik, aki vitézül tör előre, aki újra meg újra téved és hibázik, mert a tévedések és hibák minden erőfeszítés velejárói, aki síkra száll a nemes ügyért, aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.” (Theodore Roosevelt)

Közös hullám...

 

Közös hullám... Mindenkit szeretek. Barátom azt mondja: ilyen nincs. Hogy szerethetnél mindenkit, amikor az emberek másmilyenek? Másképpen, válaszoltam. Nyitottan fogadom, aki jön, és aki megy, elengedem. Ahány ember, annyi hang, annyi gondolat, annyi érzés. És ahány érzés, annyiféle kapcsolódás. Kezdjük az elején: nyitott vagy. És nem gondolsz erről semmit, ami kiolthatja. Amikor találkozol valakivel, összekapcsolódtok. És a szeretet, a béke, ami benned él, ami tulajdonképpen te vagy, hatni kezd. Kifejezed, megéled. Ez a kapcsolódás egy közös hullám. Áramütés, amelyik nem fáj. Finom, oda-vissza ható erő, ami két embert – vagy akár többet is – megérint, ugyanabban a pillanatban. Ha a kapcsolat rossz, vagy mondjuk úgy, hogy nem egészen jó, az nem befolyásolja a te szereteted? – kérdezte. Azt hiszem, ez fordítva történik: előbb vagy te, és az érzéseid, utána jön a kapcsolat. Nem a kapcsolat irányít téged, hanem Te irányítod a kapcsolatot. Ha mondjuk, azt szeretnéd, amit én, és én azt szeretném, amit te, mindketten ugyanarra vágyunk, ugyanabban a pillanatban. Márpedig az ilyen pillanatok az életben ritkák. Ezért van sokféle szeretet. Pontosan annyi, ahány ember él. Mindenki tudja ezt belül, csak nem mindig gondol rá. És te már tudod, amire nem gondolsz, az számodra nem létezik. De létezik, és nagyon is él a közös hullám. Belőled indul, és hozzád tér vissza. Ami visszatér hozzád, abból tudni fogod, mit adtál: szeretetet, vagy valami mást. Mert nem a kapcsolat az első lépcső, az csak a következmény. Mindig te vagy az első. 

(Szteliosz Thalasszinosz – CETLIK A SZÍVED FELETT LÉLEKKALAUZ A SZERETETHEZ) 

Utas vagyok csak ebben a világban...

 

"Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba."

WassAlbert

Mert van valami, ami több és értékesebb...

 

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat? S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhők között közeledő, láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti. - 

Márai Sándor

Amikor kislány voltam..

Amikor kislány voltam, valóban komolyan azt hittem, hogy a fák meg a virágok ugyanolyan lények, mint a madarak, vagy az emberek. Hogy gondolkozni tudnak, és beszélgetni is szoktak egymással. És hallanánk is, hogy mit beszélnek, ha igazán megpróbálnánk. Csak el kéne távolítani a fejünkből minden egyéb hangot, egészen csöndben kéne maradni, és nagyon erősen figyelni. Néha még most is azt hiszem. Csak soha nem tudunk elég csöndben lenni...

TrumanCapote

Aki nem hajlandó tanulni...

"A szegényeknek céljuk, hogy gazdaggá legyenek. Amikor gazdaggá lesznek, rájönnek, hogy ami hiányzott belőlük, az nem a gazdagság volt, ezért kétségbe esnek. Van, aki ilyenkor kegyetlen lesz, vagy beképzelt. Van, aki öngyilkos. Amikor a hegyen állsz, és nincs feljebb, de még mindig lyuk van benned annak a helyén, amit kergetsz, és nem tudod, mi az, akkor feladod, vagy azzal hencegsz ál-boldogan, amid van. Mindez azért van, mert nem tudod, mi hiányzik belőled. Azt hiszed, a pénz, de gazdagon is lyukas maradsz. Azt hiszed, a siker, de sikeresen is lyukas maradsz. Azt hiszed, a magasság, pedig az űrben is lyukas maradsz. Azt hiszed, a győzelem, a rekord, az élvezet, pedig a csúcsok után, a mondvacsinált ügyek után is lyukas maradsz. Saját magad hozod életveszélyes helyzetekbe, hogy az életben maradástól legalább érezz, de akkor is lyukas maradsz. Életveszélybe sodrod az egész bolygódat, hogy érezd, hogy élsz, hátha akkor megtalálod, de akkor is lyukas maradsz. Mert amit keresel, nem az, amiről azt hiszed, hogy az. Amit keresel, az a benső Égben van, amit keresel, a lélek valóságában található csupán. Amit keresel, a bölcsesség által lelhető fel, amit keresel, nem a szemed fogja látni, hanem a szíved. Amit keresel, a szeretet által élhető meg. 

A gondoskodásban fejeződik ki, a gyógyításban nyilvánul meg. A lyukat csak magasságok fölötti mélység töltheti ki. A lyukat csak győzelem helyetti áldozathozatal töltheti ki. A lyukat csak az önzetlen gondoskodás, a Világosság, a bölcsesség, a szeretet, az Élet töltheti ki. A hiányt, a semmit csak az Üresség teljessége töltheti ki, az elme tébolyát csak a lélek valósága egészítheti ki. Szeretni, embernek lenni, hálásnak lenni tanulni vagyunk ezen a világon, Isten szeretetéből. Aki nem hajlandó tanulni, lyukas marad." 

Török-Zselenszky Tamás: Tell el-Mutesellim kertjében

Az én Bakancslistám

Az én Bakancslistám 

 

Nézni ezer tájat, elsuhanó rétet, 

 Zivatarban ázni, hogy átjárjon az élet, 

 Gyermekarcba bújni, csiklandón nevetve, 

 Rongybabát dobálni, ördögöt feledve. 

 Bejárni a Földet és mindent megenni, 

 Naplemente közben a semmin elmerengni, 

 Elégni egy karban, elveszni egy csókban, 

 Meztelen rohanni a friss, ropogós hóban. 

 Forrásvizet adni öreg nénikéknek, 

 Hajnalban riadni, hogy szól a madárének,

 Zenét és fényeket hallani meg látni, 

 Hamis magyar nótát az éjbe kiabálni,

 Morzsolni a földet a két tenyerembe, 

 Halhatatlant írni egy nagy szerelembe. 

 Azt hinni, hogy jó lesz, és mindenki kedves, 

 Nem néznek bolondnak, az sem, aki megles, 

 Hátam mögött jó szó, és dicséret árad, 

 Aki reám gondol, nem járja át bánat. 

 Megváltást kérni és megbocsátást adni, 

 Minden nap egy jó szót valahonnan kapni, 

 Terheket levenni azoknak válláról, 

 Kik nem kaptak eleget Isten oltalmából. 

 Nagy, nyitott szívvel és erős karokkal 

 Cipelni és adni százezer marokkal, 

 Üveggyöngy könnyeket a felhőkre dobni, 

 Pár boldog percet a szívekbe lopni. 

 Élni és érezni lélekkel és testtel, 

 Hangtalan meghalni egy esős, szombat reggel. 

#BihariViktória: 

 Kép: Caras Ionut

Talán ma van a napja ...

 

"Talán ma van a napja annak, hogy eldöntsd végre, megkeresed a békéd, a sajátod. Ahol nem rohansz, nem kaparsz, nem akarsz minden áron és bármi áron. Talán ma kell megértened és megérezned, semmi nem véletlen ezen a világon, és a változás is jó lehet, ha tiszta szívvel állsz elé. Mert az életed ajándék, és nem lehet benne mindig félni, rágódni és gyötrődni, élni kellene. Élni. Ahol hálát adsz, ahol utat találsz, sajátot, ahol többet ér majd egy békés másodperc, mint az örökös csatározás. Élni kell, mert a létezés csupán a felszín." 

Todorovits Rea

Lányomnak...

 

""Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, hogy szállj, erőseket, mint a karvalyé, hogy a szabadság magasságában könnyű szárnyalással lebegni tudj, és siklani az élet színein át, a csendben meghallani a szelet, és minden szót, melyből mesék születnek. 

Emlékezz erre, és élvezd a repülést a tenger felett, a fűszálakon át, sőt - miért is ne?!-, akár széttépett álmok között, mert mindennek, még a zúzmara jegének is értelme van. 

Erős szárnyakat szeretnék adni neked, hogy leküzd a távolságot, a port, mely a szívedet szorítja, és mindazt, mi aranynak látszik, de amely valójában nem az. 

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked, sűrű pelyheset, hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted, és ha le is zuhansz, ne essen bajod. 

Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked, de nem lehet, mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted."" 

 

Ornella Fiorini : Lányomnak 

Újév

 

"Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. 

Magunk írjuk a szavakat. 

A könyv címe "Lehetőség" 

és az első fejezete "

Újév"." 

 

Edith Lovejoy Pierce /amerikai költő/

Mindenkinek találnia kell...

"Mindenkinek találnia kell az életben egy célt, mely csak az övé, csak ő képes elérni, és mindent megtenni érte." 

 Robert Lawson

Létfontosságú...

“Létfontosságú, hogy időnként olyan dolgot csináljunk, ami nem létfontosságú.” 

A modern ember...

A modern ember állandóan cseréli a kellékeket, és úgy érzi, nem múlhat el az élete a legértékesebb dolgok megszerzése és birtoklása nélkül. És ezzel elmegy az élete. A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját. Élni már nem marad ideje. Mire összehozza a legjobb autót, a legjobb házat, a legjobb telket, a külföldi utazásokat, tehát mindazt, ami kell még, még, még, elviszi az infarktus, de legalábbis megöregszik, és már nem tud élni vele. De a kellékek nélkül sem tud élni, mert ez a danaidák korsója, ami sose telik meg. Sose jut el egy olyan pontra, hogy na, most már elég! Ez az egyik oka annak, hogy a maximális anyagi jólét sem hoz boldogságot. Nem jut el egy milliárdos se arra a szintre, hogy most már elég pénzem van, nem szerzek több kelléket, hanem elkezdek élni. Mindig kell egy még jobb autó." Popper Péter: Lélekrágcsálók

Dönts szíved szerint...

""Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak – és ettől meghasonlottak. Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
 De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság?
 Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tőnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer. Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is célt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja.

Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
 Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
 Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
 A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik.
Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket.
 Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.""

Tatiosz: A szív meghasonlottjai

A képzelet...

A képzelet A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe. Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz. A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

Weöres Sándor