""Az emberi akarat szükségszerűen irányul a feltétlen Jóra, törekvése a feltétlen érték vonzásában áll. E feltétlen érték rejtőzködik, de a transzcendentális tapasztalatban meg is nyilvánul valamiképpen. Itt rejlik az emberi szabadság végső magyarázata. Szabad döntésről csak olyan lény esetében beszélhetünk, amelynek természetadta sajátsága a feltétlenre, illetve a végtelen értékre való irányultság. Az állat például nem szabad, mert ösztönvilága szűk, véges értéktartományra korlátozódik, és a véges értékekre szükségszerűen irányul. Az ember esetében viszont más a helyzet. Az emberi akarat csak a végtelen értékre irányul szükségszerűen, és így szabad maradhat a véges értékekkel szemben. Másként kifejezve: ahhoz, hogy valamiféle véges érték ne szükségszerűen határozza meg az ember választását, szükséges, hogy a szóban forgó érték viszonylagosnak mutatkozzék; ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ember háttérileg tud a feltétlen Jóról (I/II. q. 1. a. 6. és I/II. q. 9. a. 2 és a. 3.). Etikai cselekvés csak a szabadság alapján lehetséges. Ezt hangsúlyozta I. Kant is, aki szerint jóllehet a szabadságot a tiszta ész segítségével nem lehet bizonyítani, a gyakorlati ész követelményeként (posztulátumaként) mégis fel kell tételeznünk (Kritik der praktischen Vernunft 6.).
Cselekedeteinkben ügyelnünk kell akaratunk alapvető irányultságára, vagyis arra, hogy a legfőbb Jóra, Istenre törekszik. Etikailag akkor járunk el helyesen, ha figyelembe vesszük akaratunk alapdinamizmusát, illetve azokat az értékeket valósítjuk meg szabadon, amelyek valamiképpen beleillenek az akarat mozgásának alapvető lendületébe.""
/Turay Alfréd: Az ember és az erkölcs/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése