Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz...

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz


Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

József Attila :Születésnapodra

Sem emlék sem varázslat...

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

RADNÓTI MIKLÓS: Sem emlék sem varázslat.

Minden dolog...

„Minden dolog a Taót nyilvánítja meg létezésének módja, élete által; mert a Tao az egység a változásban, az egység, amely mind a dolgok sokféleségében, mind az egymást követő pillanatok tömkelegében is önmaga marad. Ezért nem az az ember a Tao tökéletes megnyilvánulása, akinek életében nincsenek változások, hanem az, aki a belső egységet a legnagyobb változással egyesíti. Két fajta élet létezik. Az egyik a szokásos lét, az elmúlásig tartó elhasználódás; a másik az örökös változás és annak egysége a Szellemben. Aki nem hagyja magát elemésztődni az életben, hanem szüntelen megújulása révén önnön lényét a változásban és a változás által gondozza - ami nem merev létezés, hanem éppen az Út, a Tao -, az elnyeri az örök változást és fennmaradást.”

/Lectorium Rosicrucianum /
Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolája

Mikor az ember befelé halad..

""Mikor az ember befelé halad, a kívül toporgóknak veszélyesnek tűnhet az út. Nem mindenki tart még ott, hogy beléphet a belső szentélybe. Vannak, akik csak a sötétet látják benne, na meg azt, hogy aki onnan kijön, már ha kijön, végül soha többé nem lesz olyan mint előtte. Ők féltenek a belépéstől, téged is megpróbálnak lebeszélni róla. Ez azonban csak ideig-óráig sikerülhet. A szívben rejtőző vágyad egyszerűen annyira felerősödik, hogy végül belépsz, mert ez lesz a legerősebb vágy a lelkedben. Érdekes, hogy akik már jártak ott, soha nem mondogatják, hogy menj már! Ők pontosan tudják, hogy amikor idő - és szükségszerű, magadtól kell belépned. ""

(Lélekpillangó)

Nem tehetünk eleget...

"Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék, és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között - ennek mértéke pedig saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben igenis tudnunk kell nemet mondani."
Popper Péter

A lélek szilárd ereje ...

""A lélek szilárd ereje nem egyenlő az érzések hiányával. Nem az érzelemtől mentes lelkek az erősek. A lélek szilárd ereje abban nyilvánul meg, hogy fölébe emelkedünk a szenvedésnek, bátran elviseljük, az élet legmagasabb rendű mozgatórugóit állítjuk magunk elé, és engedjük, hogy ezek határozzák meg az életünket.""

//részlet:
Megszólal a csend
Egy karthauzi szerzetes a hit útjáról//

Minden erőkifejtés...

"Minden erőkifejtés, erőszak eleve kudarcra van ítélve, ha a másik ember megszerzésére irányul. Sőt, eredménye a vártnak ellenkezője: a birtoklás közelsége helyett - az elérhetetlen távolság."
Biegelbauer Pál

Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk...

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.”
(Buddha)

...járj magánúton...

"Neked is azt tanácsolom: járj magánúton! Világítson saját fényed, mint homlokon a bányászlámpa. És a gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját. És persze fogjátok…fogjuk meg egymás kezét! Olyan világban élünk, amelyben – bármennyire elveszett és abnormális ez a világ – egyre többen lesznek a kevesek."

Müller Péter

Arra vonatkozólag...

Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon.

Hamvas Béla

Sötétben állunk néha...

""Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.""
Gárdonyi Géza

Nem a tett az igazi bűn...

Nem a tett az igazi bűn, hanem a hajlam. Mert a hajlam a lélek valósága. Olyan, mint egy mag: újra és újra kihajt.
Hiába "bocsátod meg" valakinek az ellened elkövetett tettét, azzal csak annyit intéztél el, hogy neked könnyebb. Nem foglalkozol vele. Nem bánt. Elengeded a tartozását. Nem is gondolsz rá. Elfelejted. Részedről a dolog valóban rendben van, de attól ő a rossztól nem szabadult meg, mert a hajlam tovább él benne. Nincs "csírátlanítva", ilyen vagy olyan formában, de újra kihajt benne.
Bibliai értelemben a megbocsátás szó "elengedést" jelent. Te elengeded, mint egy léggömb zsinórját: nem szorítja már az ujjad végét. Menjen! Neked már jó, de attól ő még nem változott meg! Ő csak akkor változik meg, ha átírja cselekvésének kódjait. Ha megöli tetteinek csíráit, akkor többé már nem követi el őket.
Azt kérded, hogyan tudja ezt megtenni? Csakis szembesüléssel. Fájdalmas megéléssel! Megszenvedéssel.
Müller Péter

...valójában azért lépsz hátra...

"Éppen azokban az időszakokban állsz készen arra, hogy egy nagy ugrást tegyél, amikor minden rosszabbodni látszik. Amikor úgy érzed, sehová sem jutottál, egy helyben topogsz, sőt visszacsúszol, akkor valójában azért lépsz hátra, hogy lendületet vegyél a starthoz."
Dan Millman

Rosszindulatú emberek...

""Rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek, akik saját nyomorúságukat kivetítik rád és ítélkeznek feletted. Akkor mondhatod magadat igazán SZABADNAK, amikor füleid már nem őket hallják, hanem szíved hangjára figyelnek...""

Mit gondolsz, miért van az...

Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány.
Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani.
Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.
Müller Péter

Nem tudod, melyik a te utad...

Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá.
Csitáry-Hock Tamás

Tudod mi az a hiba...

Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.

Susanna Tamaro

Az őszinteség ...

"Az őszinteség tehát kétélű fegyver. Néha összeköt, néha rombol. Néha csak arra szolgál, hogy az ember életterheiből egy adagot átcsúsztasson a másik vállára. Néha erkölcsi kötelességünk hallgatni, ha az őszinteség a másik ember megalázását, megsértését eredményezné. Néha erkölcsi kötelességünk beszélni, ha a hallgatás félrevezetné a másikat, kapcsolatunk terhelhetőségét illetően, vagy éppen a közeledő véget tussolná el."

Popper Péter

És hazudod tovább az életet....

Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Csitáry-Hock Tamás

A legjobbat add a világnak...

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!

Ha jót teszel, megvádolnak,hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt!

A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy,mégis tedd a jót!

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!


Teréz anya (1910-1997) római katolikus apáca

Engedd be a jelent...

"Engedd be a jelent, ami azt jelenti, hogy amilyen gyakran csak tudod, szakítsd meg a fejedben zakatoló történetet. Lépj ki az életbe ebben a pillanatban, és egy sokkal mélyebb értelmet, szeretetet és örömöt tapasztalhatsz meg - olyan dolgokat, amelyekre máskor csak gondolni szoktál, de nem éled meg őket. Hirtelen mindezek a dolgok belépnek, és még a történetet is megváltoztatják. Ez persze nem azt jelenti, hogy a történet bármikor is folyamatosan gyönyörű lehet a forma szintjén - hiszen a formák jönnek és mennek -, de mivel többé már nem rendeled alá magad életed formáinak és körülményeinek, belépést nyersz a forma mögötti életbe."
Eckhart Tolle

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

"Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha e mellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán."
Simon András

Ne keseredjünk el...

"Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg az elvetett mag megfogan benne."
Tendzin Gjaco, a XIV. Dalai Láma

Az ölelés...

Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jóleső érzés, és semmilyen külső dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.

Teréz Anya is sokat mondogatta, hogy itt a földön a leggyakoribb probléma a szeretethiány. Szinte mindenki szenvedett az életében ettől. Küzdünk ellene, pedig az lenne a legegyszerűbb, ha mi magunk szeretünk, ezáltal szeretve is leszünk. Itt megint Teréz anya jut eszembe, ahogyan ő szerette az embereket és soha nem várt viszonzást, de szinte mindenki rajongott érte.

A szeretethiány mindig gyerekkorban alakul ki. Az anyától, apától, a családtól meg nem kapott érzelmek miatt. Az ölelés a szeretetet fejezi ki, azt a fajta szeretetet, amit az anyai szeretet fejez ki. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg és energetikailag is. Figyeljük meg az ölelést… biztonságot, óvást fejez ki, mikor átöleljük egymást.

Ha önzetlenül és feltétel nélkül szeretünk, akkor állandó pozitív energiában áramlunk. Ha azt érezzük, hogy egy másik társunk szeretethiányban szenved, akkor egy ölelés nagyon sokat tud segíteni. Erőt meríthet az ölelésből, hogy saját maga tudjon elindulni újra a maga útján.

Sokan azt gondolják, hogy ciki odamenni a másikhoz hogy megöleljük. Egyáltalán nem ciki! Nyissunk felé. Előfordulhat hogy nem fogja elfogadni az ölelésünket, de akkor sem történt semmi, mégis elindul benne egy jóleső érzés, hogy volt valaki, aki segíteni akart. Lehet hogy legközelebb ő fog kezdeményezni. És ha elfogadja, aminek nagyobb a valószínűsége, akkor elindul az energiák áramlása kettőnk között.

Persze azért a segítséget tapintatosan kell felajánlani, diszkréten és szeretettel. Ne rontsunk rá a másikra, mert az csak elijeszti. Fontos, hogy ne azért öleljünk, mert nekünk van szükségünk a szeretetre és az ölelésre, mert így tolakodók leszünk és nem azt érjük el hogy a másiknak segítsünk, hanem birtokolni akarunk és ez nekünk sem jó.

Az ölelés lecsendesíti a lelket, megnyugtat. Egy pár pillanatra el tudja feledtetni a világi dolgokat, a problémákat és erőt ad. Az együvé tartozás olyan intenzív érzését váltja ki bennünk, ami semmilyen más módon nem érhető el.

Ne szégyelljük átölelni szeretteinket. Ezzel nem csak nekik teszünk jót, hanem önmagunknak is.

Nagyon sokan gondolnak arra, hogy mit gondol róluk a külvilág, hogy ha ölelkeznek. Nagyon fontos dolog, hogy mikor megölelünk valakit, akkor ne gondoljunk erre, mert igy nem tudunk segíteni. Ha közben arra gondolsz hogy hányan néznek, akkor szinte stresszeled magad és elzárod a szeretet útját. Fontos hogy engedd el magad, csak kettőtökre figyeljél, csak ő létezzen számodra, senki más. Figyelj rá, csak rá gondolj, ne kalandozzanak el a gondolataid, mert csak akkor fogod átérezni hogy mire van szüksége.

Nagyon fontos, hogy a gyerekeket rendszeresen öleljük meg. És nem csak az anyai ölelésre gondolok itt, hanem az apaira is. Sok férfi nem tudja kimutatni a szeretetét, férfiatlannak tartják azt, ha megölelnek vagy szeretetet adnak. Pedig saját magukat rövidítik meg attól a csodálatos érzéstől, mikor valakinek örömet szerzünk. A gyerekeknek szükségük van az apai ölelésre is. Ezért ilyenkor az anyának van nagyon fontos szerepe, hogy a két lelket közelebb hozza egymáshoz. ""

Szárnyalhatunk. ...

""Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki, aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat ad. Lélekszárnyakat."" Csitáry-Hock Tamás

Ha nem látlak a szívemmel, remény sincs rá...

"Ha nem látlak a szívemmel, remény sincs rá, hogy megértsük egymást. Ha én nem vagyok benned, s te én bennem, hiába beszélünk, nem értjük egymást."

Müller Péter

Lao ce azt tanácsolja nekünk...

""Lao ce azt tanácsolja nekünk, hogy kevesebb egoizmusunk és vágyunk legyen (44. fejezet). A nemcselekvésről beszél (43. fejezet). Ez azt is jelenti: ne tápláljuk gondolatainkat. Mert a vágy gondolatokat kelt, melyek aztán felébresztik az akaratot, amelyre végül cselekvés következik. Amikor aztán az érzékszervek által keltett vágyakból keletkező gondolatokat már nem tápláljuk többé, akkor teret nyer egy megváltozott, életteli és a Szellemből származó gondolkodás. Ilyen gondolatokat a régi gondolkodás nem tud létrehozni. Erre már leplezett módon az Újtestamentum is rámutat, mégpedig Lukács Evangéliumának 5,37-38 részében: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”"


""Azt látjuk, hogy körülöttünk és bennünk megy végbe a nagy csoda, s kezünket áhítattal kulcsoljuk össze előtte, aki a világokat kigondolta, s már léteztek is! Így olvas a gnosztikus a csillagok nyelvén, és szívéből ujjongva száll a hálaadás, hogy képes ezt a magasztos mágikus ábc-t kutatni. A gnosztikus ott áll Isten lombikjai mellett. Látja az erők játékát és ellenjátékát. Látja az óriási keringést és az alakulást a nagy alkémiai laboratóriumban, Isten munkáját, a szentháromság első nézetét, a természet nagy birodalmának jelenségét, mely szintén háromságosan nyilvánul meg.""

/Lectorium Rosicrucianum - Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolája/

Valljuk be őszintén..

Valljuk be őszintén, hogy a külszín hívei lettünk, nyugati kultúránk rendkívül felületes. Sem a ragyogó valóság szárnyaló magasságait nem birtokolja, sem mélyre nem hatol, és a bensőségesség is el van torlaszolva. A formát műveli, formalitást kedveli és a divatnak hódol. Az oly megszokott társadalmi szerkezet, minden apparátus, a világ egész bonyolult szervezete beteg, halálosan beteg, mert lelketlen, nincsen már lelke. Az eszményiségnek magvannak a határai, materializmussá, anyagisággá vált, melyet itt-ott, hébe-korba, egy-egy fonnyadt virág tarkít.

A tudomány labirintusban mozog, frontvonala tévúton bolyong, és a teológia hosszú évek óta olyannyira halott, amennyire az atlantiszi korszak veszett a régmúlt ködébe. Újra meg újra felvillan a töviskoszorúsnak az ábrázata a láthatáron, mialatt puskaporos füstfelhők gomolyognak az országok fölött. A templomok visszhangzanak a szólamoktól, amelyek egy ismeretlen Istent prédikálnak, valami Krisztusról dadognak, akit nem ismernek, nem élnek át, mégis nap, mint nap keresztre feszítenek.

Az emberek szinte éjt nappallá téve keresik az igazságot, mégis ismételten és kezdettől fogva ehhez a kultúrához csatlakoznak: holott ez kilátástalan. Az olvasó persze jól tudja ezt. Ezzel vannak tele az újságok és számtalan könyv foglalkozik vele. Ön tudomásul veszi ezt, beszélget róla. Egyetért a megragadó cikkekkel és iratokkal. De miért nem érinti Önt mindez? Miért nem rendíti meg? Miért nem omlik össze Önben semmi sem? Miért nem érzi az örökkévalóság rengését az idő világában?

Confessio Fraternitatis

...én pedig beköltözöm a szívedbe...

"- Persze, én pedig beköltözöm a szívedbe. Azok, akiket szeretsz, mind-mind ott laknak. Amikor rájuk gondolsz, akkor kicsit libabőrös leszel, mert eszedbe jutnak az emlékek, a szép pillanatok, amiket együtt töltöttetek-magyarázta Tündérbogyó. Ekkor nemcsak szomorú leszel, hogy nincs itt veled az, aki hiányzik, hanem vidám is, mert jó ezekre az emlékekre visszagondolni. Hálás leszel azért, hogy olyan sok jó dologban volt részetek."

""Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást. A legóvóbb, féltőbb cselekedetünkkel is árthatunk a másiknak.""

(Kádár Annamária..Részlet  Mesepszichológia /

A Szerelem értelme. ...

,,Aki szeret, az úgy érzi, hogy őt - számára megmagyarázhatatlan módon - egy másik ember vonzza. Ez a vonzóerő a szó szoros értelmében megrohanja őt, mágneses erővel vonzza, és olyan helyeslést kelt benne, melyet lényének minden porcikájával átél.
A szerelem eredetileg úgy mutatkozik meg, mint szabad és mindent felölelő, minden erőt igénybe vevő cselekedet, mellyel az emberek kölcsönösen „igen”-t mondanak egymásra.
Az „igen”-t mondás fogalma Szolovjovnál döntő jelentőséggel bír. A szerető ezt az „igen”-t először az érzékiség szintjén mondja a szeretett embernek. Az érzéki szintet azonban össze kell kötni a partnerrel kialakított erkölcsös-személyes kapcsolattal.

Ha egy másik emberhez kizárólag érzékileg-ösztönösen vonzódunk, ez még nem jelenti az ő lényének igenlését. A valódi igenlés csakis egy szabad tettben következhet be, amelyben a szerető ember önnön valójával vesz részt. A szerelemben a szerető ember megnyilvánítja, hogy ki is ő valójában, megmutatja saját Önvalóját.
A saját Önvaló csakis egy szeretett emberrel fennálló kapcsolatban válik felismerhetővé. „Önvaló” alatt itt azt a képességet kell érteni, amellyel egy másik emberre „igen”-t tudunk mondani, amellyel egy másik embert az ő összetéveszthetetlen egyediségében el tudunk fogadni, és értékelni tudjuk őt.

A férfi és a nő közötti szerelem érzéki és erkölcsi szintjén kívül Szolovjov a szerelem vallási-spirituális dimenzióját is felismeri. A tény, hogy az emberek egymást szeretve „igen”-t tudnak mondani egymásra, egy rejtett, abszolút hatalom létezésében gyökerezik. A feltétel nélküli igenlésre való képesség értelmezhető az isteni szeretet leképeződésének, amely arra hív meg bennünket, hogy egy magasabb hatalom feltétel nélküli IGEN-je iránti bizalomban, önmagunk merjük kimondani az „igen”-t a szeretett partnernek.

Az igenlés mindhárom szintjének - az érzéki, az erkölcsi és a vallási szintnek egyaránt - együtt kell működniük. A három szint mindegyike a másik kettőhöz van kötve, és csak együttesen képesek megnyilvánulni."

/Vlagyimir‬ ‪‎Szolovjov‬ :‎önvaló/‬

Bármilyennek is tűnjön...

,,Bármilyennek is tűnjön a sorsunkra adott reakciónk, a döntés nem marad következmények nélkül. Teljesen új életvitel kezdete lehet. Akkor ez sem egyirányú utca, mert magában foglalja az élettel szemben tanúsított magatartásunkat is, és az életnek velünk kapcsolatos viselkedését is. A sorsnak nincs köze a lottóhoz! Az utunkba kerülő szikladarabokat mi magunk tettük oda, a csapdákat magunk ástuk, egyénileg vagy közösen. Bármilyen kilátástalannak is tűnik, magunknak kell, és mi magunk tudjuk eltakarítani azokat magunkért és mindenkiért. Mert ellenállás, szenvedéssel teli hanyatlás és aktív elfogadás mellett lehetőség van a sorsunkra még negyedik módon is reagálni. Az örökkévalóság lényege egyensúly, összhang, igazságosság és szeretet. Ha ez az egyensúly felborult - és ez a helyzet - és az igazságosság vádol minket, akkor hivatkozhatunk a szeretetre, de nem feltétlenül minden további nélkül, hanem csak amennyiben szeretet vagyunk. Egyedül a saját lényünkben kibontakozó látással, megértéssel és irgalommal lehet minden jót és gonoszt megszüntetni. E segítség elfogadása az embert fel tudja vonni egy másik valóságba, ahol nincs győzelmi dobogó, és mégis végtelenül magasabbnak és mélyebbnek bizonyul, mint a legnagyobb tettek, amelyeket saját maga valaha is megénekelt: önmagáról alkotott képének, az egészben elfoglalt helyének meglepő átalakítása bűntől és bűnbánattól mentesen, saját teljesítményeitől és sikereitől mentesen. Így elkerüljük az új adósságterheket és nem hajszoljuk az érdemeket. Bennünk és körülöttünk mind a hanyatlás, mind a felemelkedés jeleire éberek leszünk. Minden elhervadó virág helyett új bimbó nyílik - a nagy világban, és kis világunkban. Mert a szeretet nagy sürgető ereje a hazavezető hosszú utunkon állandó megújítás, mindaddig, amíg minden, ami belevésődött az időbe, bele nem olvad az örökkévalóságba."

Te függővé váltál...

Te függővé váltál az értelemnek nevezett kábítószertől, és a hatása alatt mindent elemzel: elmélkedsz, latolgatsz, és összebonyolítod az egyszerű dolgokat! Meg kell szabadulnod ettől a függőségtől, és át kell adnod magad a tiszta befogadás intuitív folyamatának. (...) A bábu csak arra az ingerre tud reagálni, amelyben a bábjátékos részesíti, de az érző lényeknek megvan az a képességük, hogy ne csupán reagáljanak az ingerre - bár ez történik általában -, hanem hogy mindenfajta külső ingertől függetlenül cselekedjenek. Srí
Niszargadatta Mahárádzs (1897 - 1981) advaita tanító

Azoknak, akik gyakran haragosak…

Ha valami irdatlan hülyeséget követ el az ember, automatikusan hatalmába keríti a harag, a felindultság, azt gondolván magáról, hogy ha dühös akkor már nem ugyan az az aljas ember, aki hibázott, hanem a nemes bosszúálló, aki visszaédesgeti saját igazát önnön lelkiismerete megnyugtatására. És ezeket gondolja

…Fontos személyiség vagyok és nem engedhetem meg másnak, hogy az én kedvem ellenére tegyen. Olyannyira fontos vagyok, hogy ha valaki nem az elvárásaimnak megfelelően viselkedik velem szemben, akkor a haragommal büntethetem őt. Hadd lássa, milyen az én haragom, hadd bűnhődjön a hibája miatt. Mert én fontos vagyok.


Nem értékelem az életem

Annyira nem értékelem az életem, hogy nem zavar a haragra fordított időm. Megtagadok magamtól boldog perceket, örömteli pillanatokat és inkább haragban töltöm el azokat. És nem fog érdekelni az sem, ha ezek a pillanatok órákká, napokká, hónapokká majd évekké nyúlnak. Nem zavar éveket tölteni haragban, mert úgysem értékelem a saját életem.


Nem nézek szembe magammal

Nem tudok szembenézni saját magammal, ezért sokszor nem is látom az összevont szemöldök, a durcás ajak és a fájdalmas ábrázat alkotta ironikus megjelenésemet, és nem tudok nevetni ezen abszurd állapotomon. Soha! Mert nem vagyok képes szembenézni magammal.


Sebezhető vagyok

Sebezhető vagyok, ezért kötelességemnek érzem őrző-védőként biztonságban tartani territóriumomat és haraggal válaszolni mindazoknak, akik megközelíteni próbálják. A biztonság kedvéért fel is ragasztok homlokomra egy feliratot: „Vigyázat, harapós kutya!”, próbálja csak valaki nem észrevenni. Magas falakkal fogom megvédeni sebezhetőségem és nem fog zavarni, ha nem látom majd, mi történik a falakon kívül – de legalább én biztonságban leszek. Mert a gyengeségem drága nekem.

Másoktól függök

Annyira függök másoktól, hogy nem létezhetek egy pillantás, egy szó, egy gesztus nélkül. Mindig követnem kell valakit, mindig értékelve a felém tett megnyilvánulásokat és ha úgy döntök, ezek nem igazságosak velem szemben, akkor megmutatom, mennyire tévednek! Mert akik körülvesznek, az értékeimet hivatottak hangsúlyozni és a nagyságomat. És majd haraggal fogom leplezni a másoktól való függőségemet.


Rabszolga vagyok

Mások szavainak és cselekedeteinek rabja vagyok. Tőlük, az én fennvalóimtól függ a helyzetem, az érzéseim és önértékelésem. Nem én – ők felelnek mindezért. Nem én – ők a hibásak azért, ami velem történik. Nem nekem – nekik kell tenni azért, hogy jobban érezzem magam. Nem. Nekem nem nehéz marionettnek lenni, mert bólogató birka vagyok.


Nekem a bolha, elefánt

Megharagszom, ha valaki ártatlan vicc tárgyává tesz, nem fogom a világ szépségeit ecsetelni, hanem a velem művelt rondaságokról panaszkodom. Nem mondom el barátaimnak, mennyire szeretem őket, egész este azzal szurkálódom, aki engem megbántott. Minden bolhát felhizlalok szépen elefánttá, mert úgy nekem jobban tetszik.


Szegény vagyok

Szegény vagyok nagyon, így egy szemernyi kedvességet sem találok magamban arra, hogy megbocsássak, egy csepp öniróniát sem, hogy nevessek, sem nagylelkűséget, hogy valami felett szemet hunyjak. Nem találok magamban bölcsességet sem az átgondolásra, sem szeretetet az elfogadásra. Nincsenek meg bennem ezek a kis cseppek, mert korlátolt vagyok és nincstelen.


Boldogtalan vagyok

Miért vagyok boldogtalan? Mert megengedem, hogy mások szavai és tettei megsebezzenek. Mert megengedem magamnak elvesztegetni a boldog pillanatokat. Mert nem tudok tükörbe nézni. Mert bolhából elefántot csinálok, sebezhetőnek gondolom magam, véleményektől függőnek, szegénynek. Ne haragudjatok rám! Sajnáljatok, mert boldogtalan vagyok.

Egyed Zsuzsanna

Megpróbálunk megszerezni mindent...

""Megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van.""

""Az ember megpróbálja kimondani az igazat, s a jutalma csak fájdalom.""


""Az álmok valóra is válhatnak, különben a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk.""


""Ebben a bűnbe esett világban normálisnak lenni és jól lenni, nem egy és ugyanaz.""


/ John Hoyer Updike /

Minél feljebb hágunk a hegyre...

Minél feljebb hágunk a hegyre, annál jobban fel kell öltözni. De mint emberek, teljesen levetkőzünk egymás előtt, mire felérünk a csúcsra. Ha máshol nem, de ott fent a magasban mindenki csak önmaga tud lenni. A Földön akkora emberek járnak, hogy az ember nem lát tőlük. Ha ott vagyok a sziklafal oldalában, akkorának érzem magam, mint egy porszem. Ha jön egy vihar, még akkorának sem. Ez a valós méretünk.

/Szendrő Szabolcs /

Az ellentétek törvénye

Az ellentétek törvénye

A jó és a rossz dialektikus meghatározásai teljesen alaptalanok. Ezért nem képezhetnek olyan szabályokat sem, amelyekre megszabadító filozófiát lehetne felépíteni. Ebben a tekintetben legtöbbször ijesztő, jól kigondolt csalásokkal találkozunk. Minden nép, minden faj, minden csoport, minden mozgalom, a jó úgynevezett alapjaira helyezkedik és azt mondja: „Az a jó, ahogyan mi látjuk, ahogyan mi tudjuk, ahogyan mi tesszük. Nézzenek csak minket!” Ez azonban valami nagyon buta és ugyanakkor nagyon veszélyes dolog, mert aki belemegy az ilyen öndicséretbe, az mindig nagyot fog csalódni. Kétségtelenül utoléri őt az ellentétek törvénye.


/Jan Van Rijckenborgh/ : Az egyiptomi ős-gnózis III.

Az erős egyéniségeknek...

Az erős egyéniségeknek egészséges szokásaik vannak. Úgy irányítják érzelmeiket, gondolataikat és viselkedésüket, hogy ezek hozzásegítsék őket a sikerhez. Most ne azt nézzük meg, hogy mit kell tenni ehhez, hanem azt, hogy mit kell elkerülni vagy másképp csinálni. Próbáljuk meg valamilyen szinten integrálni ezeket és személyes sikereinket megalapozni általuk.



Ne vesztegess időt az önsajnálatra

A nagy emberek nem vesztegetik idejüket siránkozással, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, vagy, hogy mások hogy bánnak velük. Ők saját magukat tartják felelősnek az életük alakulásáért és nem másoknak a hozzájuk való viszonyulását. Tudják, hogy az élet senkivel nem bánik kesztyűs kézzel és nem mindig igazságos.



Ne légy befolyásolható

Nem engedik mások által irányítani magukat és nem engedik befolyásolni magukat saját döntéseikben. Nem mondják, hogy „ez és ez miatt hülyének érzem magam…”, mert tudják, hogy minden egyes érzelmük felett önnön személyiségük áll és ők döntenek afelől, hogy reagálnak különböző helyzetekre.



Küszöböld ki a félénkséged

Az erősek meg sem próbálják elkerülni a kihívásokat. Annál is inkább, ezek még jobban bátorítják őket és rugalmasabbakká teszik őket. Megértik, hogy a változások időről időre elkerülhetetlenek és bíznak abban a képességükben, hogy alkalmazkodni tudnak ezekhez.



Ne fordíts energiát arra, amit nem tudsz befolyásolni

Egy intellektuális ember sem esik kétségbe egy elkeveredett bőröndért vagy átkozódik a forgalom miatt. Csak azokba a dolgokba fektetnek energiát, amiről tudják, hogy valamilyen szinten befolyásolhatják vagy formálhatják az alakulásukat. Tudják, hogy néha az egyetlen dolog, amit irányíthatnak, az a viselkedésük.



Ne próbálj mindent mindenkinek megköszönni

A nagyok tudják, hogy nem kell egyfolytában mindenkinek hálásnak lenniük. Nem félnek nemet mondani vagy átvenni a szót, ha szükségesnek érzik. Persze törekednek a kedvességre, de azokkal szemben is feltalálják magukat, akik nem szimpatizálják őket.



Az üzlet lehetséges rizikófaktor

Nem hoznak meggondolatlan vagy értelmetlen döntéseket, de számolnak a lehetséges bukással is. Időt fordítanak a kockázatok és sikerek mérlegelésére, tisztában vannak döntéseik minden egyes – akár kellemetlen – következményével.



Ne élj a múltban

Nem kavarják fel a múlt történéseit és nem akarják megváltoztatni azt, ami már megtörtént. Elfogadják a múltat és tanulnak belőle. Nem élnek a tegnapok és rossz tapasztalatok dicsfényében, hanem a mával foglalkoznak és a jövőt tervezik.



Ne kövesd el kétszer ugyanazt a hibát

Az erős emberek tudják, hogy saját viselkedésükért felelnek és így tanulni tudnak hibáikból. Ebből kifolyólag, nem is követik el még egyszer azt a hibát. Továbblépnek és a jövőben jobb döntésekre törekednek.



Örvendj mások sikereinek

A sikeres emberek nem csak saját, hanem mások sikereinek is tudnak örvendeni és értékelni azokat. Nem féltékenyek és nem érzik magukat kevesebbnek, ha mások felülmúlják őket. Tudják, hogy a siker csak kemény munka árán érhető el, így azt is tudják, hogy nekik is meg kell dolgozniuk a sikerért.



Ne add fel az első kudarcnál

Ezek az emberek nem tekintik a kudarcot egy oknak a felmondásra, épp ellenkezőleg. Úgy tekintenek rá, mint lehetőségre, mint egy újabb esélyre a megerősödéshez és a javuláshoz. Addig próbálkoznak, amíg elérik céljukat.



Ne félj az egyedülléttől

El tudják viselni a magányt és nem félnek a csendtől. Nem félnek egyedül lenni gondolataikkal, saját produktivitásukhoz tudják használni ezt az időt. Szeretnek egyedül lenni és nem függnek más emberek társaságától.



Ne gondold, hogy a világ az adósod

Nem az a mentalitás jellemző rájuk, hogy mások felelőssége őket boldoggá tenni, vagy, hogy a világ tartozik nekik valamivel. Mindig keresik a lehetőségeket és saját érdemeikre alapoznak.



Ne várj azonnal eredményeket

Függetlenül attól, hogy egy szebb külső elérésében fáradoznak vagy új vállalkozásba kezdenek, a sikeres emberek nem várnak azonnali eredményeket. Lehetőség szerint a legjobban hasznosítják képességeiket és idejüket, tudják, hogy az igazi változások időbe telnek.

Egyed Zsuzsanna

Itt van a szemed...

""Itt van a szemed, bevésve a lelkembe.
Egy leírhatatlan és megmásíthatatlan érzés.
Mit mondhatnék neked?
Itt vagyok, ne keress tovább?
Megtaláltál?
Félek még a választól.
Hogy nem ismersz fel és ellöklek örökre.
Még nem az a pillanat, amire fel vagyunk készülve.
Szeretném, ha szembe jönnél velem
és belenézhetnék szemedbe.
Hogy érezzem azt a csodát, amit a lelkedben látok.
Nem kellenek szavak, csak egy pillanat a szívedből.
Elmond annyi mindent...
Erőt és türelmet kapnék belőle.
Benne van minden, ami a szeretet és a félelem,
a csalódás és a vágy.
Minden egyszerre.
Érzések, melyeket élni kell.
Élnünk kell külön, de nem tudlak kizárni a lelkemből.
Itt vagy elrakva benne.
Mert létezel.
Nekem létezel valahol a világon.
Nem törheti meg ezt sem távolság
és nem fakíthatja meg az idő sem.
Itt van a szemed bevésve!""

/Cser Melinda/

Karácsony felé....

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula

Minden bennünk van...

""Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hűvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.""

 /Schäffer Erzsébet/

Gondoltál-e arra...

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?

(Tatiosz)

Nincs mitől félned....

""Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.""
 ""Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik.""
 /Osho/

A halogatás egyszerűen ostobaság...

""A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.""

 " "Bármikor megvilágosodhatnál, ebben a pillanatban is, csak te éppen nem érsz rá, mert mindig fontosabb dolgod van : )""

 /Osho/

De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül...."

"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba."
 "A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak."
 "A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül...."
 /Osho/

Kell a barát...

"Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk."
 Kun Erzsébet

Te szabad és méltóságos embernek születtél...

""Te szabad és méltóságos embernek születtél. Jogodban áll mindenkor elmondani a véleményedet. Amit én mondok, azt helyesnek és jónak tartom. De ez nem jelenti azt, hogy ezzel szemben ne lehetne más véleményed. Állj föl és mondd el! Vitatkozz velem és én szívesen igazat adok neked, ha meggyőzöl valamiről. Ne félj attól, hogy megharagszom rád, mert másképp gondolkodsz!"" /Sánta Ferenc/

A szeretet egy vendég,...

""A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik készen állnak, és felkészültek a fogadására. De te még fel sem ismernéd a vendéget... Hiába jönne el hozzád a szeretet, nem ismernéd fel. Ha az ajtódon kopogtatna, akkor ezer és egy kifogást találnál; az gondolnád, hogy biztosan csak a szél rázza az ajtót, vagy valami más zajnak tulajdonítanád. És az ajtót nem nyitnád ki. De ha véletlenül ki is nyitnád az ajtót, akkor sem ismernéd fel a szeretetet, mert még sohasem találkoztál vele ezelőtt."" /Osho - Az élet misztériumai/

"Ő nem sok embert szeretett...

""Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.""

""Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.""

/Reményik Sándor/

A gyermekkor természetes igénye: szabadság.

"A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt vagy alig él, vagy maga és mások rovására rejtekutakon él. Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar."
Weöres Sándor

Szeretném, ha...

"Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál

Szeretném, ha véleményt mondanál,

de nem adnál tanácsot

Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél

Szeretném, ha segítenél,

de nem akarnál dönteni helyettem

Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el

Szeretném, ha néznél,

de nem vetítenéd ki rám önmagadat

Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál

Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál

Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál

Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül

Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám

Szeretném, ha megismernéd belőlem azokat a dolgokat is,

amik a legkevésbé tetszenek neked

Szeretném, ha elfogadnád,

és nem iparkodnál megváltoztatni ezeket

Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…

Feltétel nélkül."

/Jorge Bucay/

...idők óta a saját szívében rejlik....

,,,Bár az ember súlyosan görnyed a karma törvényeként is ismert kiegyenlítő törvény igája alatt, mégis ebben rejlik annak esélye és lehetősége, hogy feleszmélvén megtaláljuk a belső megszabaduláshoz vezető utat. A hányattatások közepette, melyek a boldogságtól a nyomorúsághoz, a szegénységtől a gazdagsághoz, a vereségtől a győzelemhez, a szeretettől a gyűlölethez, a kegyességtől a rosszindulathoz, a rokonszenvtől az ellenszenvhez vezetnek, és melyek sok életen át tarthatnak, hébe-hóba mégis hallható az „ősemlékezés” hangja. Olykor egészen gyenge, alig érzékelhető. Attól a perctől kezdve azonban, amikor a hang a személyes problémákon keresztül áthallatszik, és az embert arra ösztönzi, hogy kivonja magát a dialektikus mozgalmasság alól, megszületett az igazságkereső. Akkor az ember elindul, hogy megkeresse e hívás eredetét. Így tévelyeg egyik felismeréstől a másikig, s csaknem belevész az ötletek sokaságába, melyek okkult, misztikus és vallásos hullámokat vetnek személyes életének tengerén. A tévelygés, a keresés sok testet öltésen át tarthat. Az ember egyre csak keres és keres, amíg rá nem jön, hogy az igazság sem poros könyvekben vagy elsárgult pergameneken, sem az imaházakban, sem a guruknál vagy fennkölt mestereknél nincsen, hanem elképzelhetetlen idők óta a saját szívében rejlik." Pentagram2008/4 #igazságkereső

Magány...

Mindig azt hittem, hogy az a szó :Magány................ Annyit jelent mint hatalmas csend némi ürességgel egybekötve. Tudod, amikor nincs semmi, mint pl egy hatalmas sivatag...vagy mint egy hatalmas jégtenger közepében állni. Időközben rájöttem, hogy ez teljesen mást jelent. Nem jár ürességgel, sem csenddel, nem jár sivataggal vagy éppen jégtáblákkal. A magány túl hangos, hogy elviselhető legyen....hol hideg, hol pedig forró, de sosem semleges. A világ körülötted teljesen más lesz....érzékeled, de nem érzed mi folyik körülötted. Be vagy zárva valahová és lebegsz a föld felett, vagy éppen leragadsz valahová...és nem bírsz mozdulni. Ez a hely merőben más, új, és sokkal nehezebben járható utakkal van kikövezve. Minden egyes lépés, minden egyes mozzanat háromszor olyan nehéz. Sokan félnek a magánytól, de vajon mért is? Nem tudják elviselni, hogy egyedül lesznek, vagy azt nem, hogy saját magukkal lesznek összezárva? Nem minden ember fér meg saját egójával....nekik rossz lehet. Én sosem féltem ettől...attól, hogy a magány elhatalmasodik rajtam és szembe kell néznem az egómmal. Az egóval sokkal könnyebben harcolok mint a magánnyal....a magány nem győzhető le...vagy ha igen, én nem ismerem a módját, egyszerűen csak hagyom, hogy azt tegyen velem amit akar....és azt teszi amit akar...ha kell a padlón végzem, ha kell a fellegekben járok....ha hagyja élek...ha nem akkor meghalok.... Meszrop

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Weöres Sándor

""Sosem voltam magányos....

""Ha nincs
mit égessen, fegyvertelen a láng. Mit lehet attól
elvenni, aki mindent odaad? Mitől lehet
megfosztani a semmiért sem törtetőt, a semmihez sem
ragaszkodót?
Egy Angyal mindig készen áll, hogy
érted jöjjön, ha szólítod. Ezért
nincs is pokol, Szerápion, ha magadban kioltod.
A másokét is. Tehetetlenek.

Jegyezd meg: bármely pillanatban
kézen foghat - már kézen is fogott
a Szabadság, és kivezet, Szerápion.""

""Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan magány volt mint a lomboké,
s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos
belső hallásnak néma dalokat. Sosem voltam magányos.""

""Szabad voltam. Ablakom mindig nyitva volt a Szélnek.

Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt,
s akármit vettek el, minden hiánnyal
én lettem gazdagabb. Ma már azt is tudom, hogy
boldog voltam. Boldog vagyok.""

""Látod ott
a madarat? A fél eget átszelte már,
mióta itt vagyunk, neszét se hallani,
csak száll, hasítja egyenletes szárnycsapással
a maga tengerét, mindig tovább. Hová?
Míg nyarába nem ér.""

//RÓNAY GYÖRGY :Szerápion legendák.../

Hagyd el a tanultságod...

20.
Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Ígéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitől mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bőviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylő tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az ős-forrásból táplálkozom.

/Laoce/

Mert hát

Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap,
Laikus, gazdag vagy szegény,
Fösvény, tékozló, kicsi, nagy,
Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény,
Bármily rangú földi szirén,
Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár,
Hiába: e föld kerekén
Mindenkit elvisz a halál.

Francois Villon

Könnyű úgy különbnek látszani...

Könnyű úgy különbnek látszani, ha mások is figyelik, s azok előtt a mások előtt kell pózolni, hiszen akkor táplálja az erőt a hiúság, a rátartiság, ami csak látszatra erény, hiszen valójában nem más, mint a gyávaság, a félelem egy fajtája, hogy "muszáj, különben mit mondanának az emberek..." Szilvási Lajos

A léleknek is van bája...

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény. Baltasar Gracián

Azt hiszem, egy mese van a világon...

Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul. Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkűségükkel egyetemben. Az erény és a bűn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre, a gazdálkodásra és viselkedésünk módjára erőltetünk. Nincs más történet, csak ez. Az ember, ha már ott tart, hogy lerázza magáról élete porát és pernyéjét, végül csak egyetlen kemény, világos kérdést vet fel: "Jó volt-e az egész, vagy rossz? Helyesen cselekedtem-e, vagy helytelenül?" John Steinbeck

Egy dolgot adhatok: a szeretetemet...

Egy dolgot adhatok: a szeretetemet. Semmi többet. Csak ennek van értéke, nem is akarok mást adni. Felesleges lenne. Ez fog segíteni, előrevinni, ebbe tudsz majd kapaszkodni. Ez ölel majd át, amikor úgy érzed, egyedül vagy, és bizony ő fog megvédeni, amikor majd minden a fejedre omlik. (...) Ha pedig omlik, hagyd csak. Lesz, aki segít felépíteni. Erre való a szeretet: biztat, támogat, és biztosít afelől, hogy bármire képes vagy, ugyanis rá bizony számíthatsz. Oravecz Nóra,

A szeretet a földön tart...

A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. (...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül. Oravecz Nóra,

Ne erőszakold meg a szeretetet...

Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz. Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme, és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége - és elfogadni sem árt. Oravecz Nóra,

Ne az kelljen, aki betoppan...

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad. Oravecz Nóra,

Nem kellenek nagy dolgok..

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Oravecz Nóra,

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni...

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Oravecz Nóra,

Hazudj már valami szépet!

- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!... Csak egyszer, utoljára...

Gámentzy Eduárd

Benned van!

"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!" Szepes Mária

Lehet ennél többet hagyni?

"Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?" (Csitáry-Hock Tamás)

Megtettél mindent....

Megtettél mindent, amit megtehettél? Ennyi az ember erkölcsi kötelessége: ne kövesse el a jóra való restség vétkét. Egy embertől sem követelhető több, mint amennyit adni, tenni tud. Csak azt emelhetjük fel, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van: ezekért vagyunk felelősek. Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban - felelősségünk itt megszűnik. A régi gallusok tehetetlen dühükben az ég ellen lőtték ki nyilaikat. Ha az ég tud mosolyogni, biztosan mosolygott rajtuk.
 (Popper Péter: A belső utak könyve)

Szeretlek azért...

Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom. Nicholas Sparks

Mit mondjak még, hogy higgy nekem?

Mit mondjak még, hogy higgy nekem? Nem álmodsz, halott sem vagy. Itt vagyok, és szeretlek. Mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. Amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt. Stephenie Meyer

Tőlem nem kell félned...

Tőlem nem kell félned. Érzem, hogy határozott céllal szegődtél hozzám. Tudom, nem mérhetlek olyan mértékkel, mint a többi teremtményt. Valamit akarsz tőlem, amit talán csak én nyújthatok neked... miért nem vagy őszinte hozzám?
Szepes Mária

 Vannak érzések, amik csak úgy nem jönnek ki belőled akárkinek. Nem hallhatja vagy láthatja bárki, csak az, aki bármit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztán kevés van. Olyan, akinek meg mered nyitni a szíved anélkül, hogy attól kellene rettegned, hogy kihasználja és sérülsz. Ilyet csak az őszinte embereknek tudsz megtenni, azoknak, akiken semmiféle görcsösséget sem látsz. Olyanoknak, akik nyitottak a világra, és a szívüket adják, nem takargatják, kinyújtják, és hagyják, hogy belenyúlj, elkapd, és addig szorítsd, öleld magadhoz, ameddig szükséged van rá. (...) Nem láthatunk mindent egyedül. Olyankor kell más, de nem lehet akárki. Sohasem lehet akárki, hiszen a szívedről van szó, amit csak különleges ember nyithat meg.
Oravecz Nóra

Akkor vagy igazán szabad...

"Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság." Böjte Csaba

Bolond az, aki a saját világában él...

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni a életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások elvárják." Paulo Coelho

Nem szabad pirulni.....

"Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk." (Kosztolányi Dezső)

Érintés...

"Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend. Közölnivalónk hídjának marad az érintés. Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden. Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán a másik testtel. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dúslombú fa? Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott, ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a hangommal vagy a kinyújtott kezemmel. Lehet, hogy mire az érintésem eljut hozzád, a testem már régóta az enyészeté. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak, és az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó. A szó, amely túl van a tér és idő határán, és a csendből forrásozik. ...

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat szülte tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja. ...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal. Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága. Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik. Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen. ...

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét." /Biegelbauer Pál: Érintés/

A csoda itt lakik közöttünk...

""A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. Ezért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. (...) És a Csoda teljesíti."" Csitáry-Hock Tamás

A vágyaink végtelenek....

""A vágyaink végtelenek. Rengeteg vágyunk sosem elégül ki. Az élet senkinek sem ad meg mindent. A felszínes, főleg a rendezetlen vágyaink sóvárgóvá és kielégületlenné tesznek minket. A vágyainktól nem szabadulhatunk, de megtanulhatunk szabadon vágyakozni. Szabadon vágyakozni az tud, aki eljutott a legmélyebb vágyaihoz, amelyeknek a megélése nem sóvárgóvá, hanem értékessé tesz minket.""
 ""Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk.""
 Pál Feri

Ne azt nézd...

"Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni." Weöres Sándor

Hatalmas bátorság kell...

"Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt, egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?" Feldmár András

...az ok és okozat...

A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata megvalósul. Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi.” Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Amit akarunk, azt természetesen meg tudjuk tenni, vagy éppen nem tudjuk megtenni, de nem tudjuk „akarni,, amit akarunk”, ugyanis akarásunknak is van oka, amely a környezeti hatások, vélemények, tapasztalatok és körülmények következménye, melyek mindegyikének megvan a maga oka. Ám életünk minden pillanatában lehetőségünk van arra, hogy ezt a láncot megszakítsuk, egy következményt megváltoztassunk vagy új okot teremtsünk. Ám e törvény alól nincs kivétel, és semmi nem történhet e törvény ellenében. Maga a törvény nem dönthet arról, hogy mit valósít meg és mit nem, csupán azt mondja ki: ha egy teremtő ekképpen cselekszik, akkor ez történik, ha azt teszi, akkor az történik. A törvény tehát hű szolgája a teremtőnek, és minden következmény mind minőségben, mind mennyiségben pontosan megfelel az oknak. Ekképpen tehát nincsen véletlen sem, mert hiszen minden az ok és okozat törvényének engedelmeskedik. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. A minden létező mögött rejlő ősok, az a teremtő őserő az egyetlen erő, amit mi Istennek nevezünk. A teremtés addig marad fenn, míg az utolsó ősok hatása is elmúlik. Az ok és okozat törvényének hatását akkor érezzük a legelevenebben, amikor ez az ember számára végzetként jelentkezik. (Kurt Tepperwein)

Ha el akarod mondani...

"Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor közben nevettesd meg őket, különben megölnek." Oscar Wilde

Egyszer...

“Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni. ” (Hamvas Béla)

(...) Fogadom: segítek, hogy szeress élni!!!

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben. Csitáry-Hock Tamás

 Mindannyian sebezhetőek vagyunk. Szükségünk van legalább egyvalakire, akivel megoszthatjuk a legnagyobb gondjainkat is - egy emberre, aki azt mondja: "Szeretlek és elfogadlak téged úgy, ahogy vagy, bármi is történjék."
Andrew Matthews

 Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem.
(...)

...amit még az idő sem vehet el!"

"A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el!"

"Amikor megkísért...

"Amikor megkísért annak a lehetősége, hogy feladd az álmaidat, küzdj még egy napig, még egy hétig, még egy hónapig és még egy évig! Elámulsz majd, mi történik, ha csak azért sem dobod be a törülközőt!" Nick Vujicic

A személyiség...

"A személyiség freudi modelljét hallatlanul egyszerűen tanította meg nekem egy pszichológus munkatársam. Ösztön én, felettes én meg én? A legjobb, ha mindezt úgy képzeljük el, mint egy királyságot. Az én a király, a felettes én az arisztokrácia, az ösztön-én pedig a jobbágyok, a munkások meg a parasztok. Az ember dolga az, hogy egy életen keresztül egyensúlyozzon a munkások, a földművesek követelései és az arisztokrácia műveltsége között. Ha ugyanis a fennkölt, kulturált arisztokrácia túl nagy hatalmat kap, a parasztság és a munkásság föllázad, guillotine-ért kiált. Ha viszont valaki minden kedvezményt a munkásoknak ad, akkor az arisztokrácia elkezd senyvedni, a kultúra tönkremegy, és anarchia veszi kezdetét."

 Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig

Sokan azért félnek ,,,

"Sokan azért félnek az önfeltárástól, mert azt hiszik, van bennük valami eredendően elfogadhatatlan, visszataszító és megbocsáthatatlan. Így amikor teljes egészében feltárják magukat, és mégis elfogadással találkoznak, komoly segítséghez jutnak." Irvin David Yalom

Mindennek, ami történik...

"Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek – és nem tudom, minden apróság éppen úgy történik-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár, néha csak egy pár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán, és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém, és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak." (Kaffka Margit)

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell....

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell....
(Illyés Gyula)

Nincs mitől félnem....

Ismertem jót és rosszat, bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot; ítélkeztem és megítéltettem; átmentem születésen és halálon, örömön és szenvedésen, mennyen és poklon; s végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok és minden ott van bennem.
(...)  Nincs mitől félnem....

Amikor már úgy gondolod...

,
Amikor már úgy gondolod...hogy minden elveszett, akkor még minden esélyed meg van arra, hogy változtass az életeden és ezáltal elérd a teljességet. Ehhez a legegyszerűbb és legnagyszerűbb eszköz a közös meditáció által összeadott tudatos teremtés, amelynek az alap mantrája: szeretet, bölcsesség, gyógyító erő. (...)

A legnagyobb erő ...

"A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék."
 (Csitáry-Hock Tamás)

Hosszú és különös tapasztalatokkal...

"Hosszú és különös tapasztalatokkal... tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember." (Szepes Mária)

Tudod, én még mindig gyereknek érzem magam...

"Tudod, én még mindig gyereknek érzem magam, aki egyszer elment kalandozni felnőttországba és ott sok mindent játszottam...De egyszer csak elfáradtam és hazamentem volna gyereknek, aki vagyok. De rémülten vettem észre, hogy a haza megszűnt mögöttem, most már örökké felnőttnek kell lennem." (Popper Péter)

Megvilágosodás...

Milarepa mindenütt kereste a

t, de nem talált választ - míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át. - Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás? - Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett. - Igen, most már látom! - kiáltotta Milarepa. - Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után? - Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján. Dan Millman

Ha fiatalok akarunk maradni...

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak. Johann Wolfgang von Goethe

A művészet...

A művészet mindig a fájdalom kifejezése. Talán az egész élet is, minden, amit csinálunk, de különösen a művészek élete - ezért van az, hogy annyit bántják őket. Nemcsak a művészetükben adnak hangot a fájdalomnak, hanem az életükben is, mások meg nem szívesen szembesülnek azzal, hogy az élet csupa kín. John Lennon

Írni azt jelenti...

""Írni azt jelenti, mint feltenni újra és újra ugyanazokat a kérdéseket, filozofálni pedig azt, mint újra és újra más válaszokat adni; a filozófia története a válaszok leltározása. ""
Cees Nooteboom

Szükségem van egy saját...

Szükségem van egy saját, egyszemélyes világnézetre. Hogy súgjon, amikor döntenem kell. Szükségem van rá, hogy az ellenálló képességem edzésben legyen, és a veszélyeket túléljem. A saját világnézet elidegeníthetetlen magántulajdonom. Nem lehet kisajátítani, nem lehet államosítani. Biztosabb befektetés, mint egy öröklakás. Civilizált embernek ugyanúgy szüksége van egy saját világnézetre, ahogy egy saját névre, fogkefére és dolgozószobára. Akinek nincs, az szegény. Ahhoz, hogy saját világnézetem legyen, nem kell filozófusnak lennem. Nem csináltathatom meg mással, hogy magamat tehermentesítsem, ahogy a szerelmemet és a halálomat sem háríthatom át másra. Nem olvashatom ki egy bizonyos könyvből, inkább a saját döntéseimből.
/ Konrád György/

Életem legnagyobb részét...

Életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy boldoggá próbáltam gondolni magam, és a tény, hogy nem jártam sikerrel, véleményem szerint egyedül azt jelentheti, hogy nem vagyok elég jó gondolkodó. Eddig még soha nem jutott eszembe, hogy a boldogtalanságom oka esetleg nem a hibás gondolkodás, hanem maga a gondolkodás. Eric Weiner

Lehet valamit...

Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter

Találkoztál már valaha....

Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra. Nick Vujicic

Legjobb volna...

"Legjobb volna napról napra följegyezni az eseményeket. Naplót vezetni, hogy tisztán lássak. Nem engedni, hogy elsikkadjanak az árnyalatok, a legapróbb tények, még akkor sem, ha merőben jelentéktelennek látszanak; és főként: osztályozni őket. El kell mondanom, hogyan látom ezt az asztalt, az utcát, az embereket, ezt a csomag dohányt, minthogy éppen ez változott meg. Pontosan meg kell határoznom ennek a változásnak méreteit és jellegét. Itt van például egy kartondoboz, benne egy üveg tinta. Meg kellene próbálnom elmondani, hogyan láttam azelőtt, és most hogyan. Nos: derékszögű paralelepipedon, kiemelkedik a - hülyeség: nincs mit mondani róla. És éppen ezt kell elkerülni: nem szabad különösnek feltüntetni azt, amiben semmi sincsen. Azt hiszem, ha naplót vezetünk ez a legnagyobb veszély: az ember mindent eltúloz, folyton lesben áll, örökösen erölteti az igazságot." /Jean-Paul Sartre/

A szoba tele van sötétséggel...

"A szoba tele van sötétséggel, és te ki akarod taszigálni a sötétséget a szobából. Teljes erődből lökheted, ütheted, vághatod, de nem fog sikerülni. Sőt, érdekes módon alul maradsz egy olyasvalamivel szemben, ami nem is létezik. Kimerülten, leverten... az elméd azt fogja mondani, hogy ez a sötétség olyan erős és hatalmas, hogy képtelen vagy megbírkózni vele, képtelen vagy eloszlatni, elkergetni. Ez egy helytelen következtetés; nagyon logikus, de helytelen. Csak egy kis gyertyát kell behoznod. Nem kell elkergetned a sötétséget. Nem kell harcolnod ellene - az a legnagyobb ostobaság. Csak hozz be egy kis gyertyát, és a sötétség magától eltűnik. Nem kimenekül - nem tud elmenekülni, mert alapjában véve nem is létezik; nem is volt bent, így nem is tud kimenni sem. A fény az, ami bejött és kimegy; a fénynek pozitív léte van. Ha meggyújtod a gyertyát, akkor nincs ott a sötétség - ha elfújod a gyertyát, akkor megint ott van. Ha a sötétséggel akarsz kezdeni valamit, akkor a fénnyel kell tenned valamit; ez furcsa, illogikus, de mit lehet tenni? Ez a dolgok természete. Nem tudod feladni az egót, mert nem is létezik. Csak annyit tehetsz, hogy behozol egy kis tudatosságot, egy kis tudatot, egy kis fényt." "

A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik készen állnak, és felkészültek a fogadására. De te még fel sem ismernéd a vendéget... Hiába jönne el hozzád a szeretet, nem ismernéd fel. Ha az ajtódon kopogtatna, akkor ezer és egy kifogást találnál; az gondolnád, hogy biztosan csak a szél rázza az ajtót, vagy valami más zajnak tulajdonítanád. És az ajtót nem nyitád ki. De ha véletlenül ki is nyitnád az ajtót, akkor sem ismernéd fel a szeretetet, mert még sohasem találkoztál vele ezelőtt."

 /Osho - Az élet misztériumai/

...Fohász...

...Fohász... "Meg kell fordítani a fohász tartalmát! "Uram, hadd legyek az, ami akarok" - gyerekes kérés, komolytalan. Hanem "Uram, szeressek az lenni, de legteljesebben, ami éppen vagyok!" /Belátás és átvágyakozás Jókai Anna/

Amikor gyógyul a lelkünk…

Amikor gyógyul a lelkünk… Kell hagyni gyógyulni. Csendben kell lenni.
 Lelkünkkel kell lenni. Fizikai testünk alapvető tulajdonsága, hogy öngyógyító. Lelkünk is eszerint működik. Nagyon sokszor, a mindennapi rohanásban észre sem vesszük, hogy sebezhetőek vagyunk, megfosztjuk önmagunkat és lelkünket attól, hogy átéljünk örömöt, bánatot, fájdalmat, nem adunk lehetőséget arra, hogy megérintsen az Élet, és ha meg is érint, nem ismerjük már fel ezt az érintést, és így lemaradunk arról a csodáról, hogy mi is megérinthetünk másokat.
 Lelkünk szólít minket. Legtisztábban a csendben halljuk és értjük meg szavát. De nem a külső zajoktól mentes hallgatásban, hanem, amikor belépünk önnön lelkünk csendjébe: amikor lélegzetünk és szívverésünk lelassul, így megnyitva belső valóságunk kapuit. Ha belépünk ezen a kapun, ebbe a személyes világunkba, nem hozhatunk magunkkal hazugságot, önámítást, csalfa reményeket, önigazolást, illúziókat, őszintének kell lennünk.
Csak valódi önmagunkként lephetünk be lelkünkbe. Az elején nagyon fájdalmas tud lenni magunkba nézni, szembenézni azzal az énünkkel, akit elménkkel teremtettünk. Ezért lelkünk gyógyulási folyamatában elménk haszontalanná válik. Őszintének kell lennünk, kíméletlenül.
Meg kell keresni azt a nyílvesszőt, ami fájdalmat okozott. Ez nem nehéz, hisz ott sajog, hisz ott szúr, ordít, talán vérzik, csak csendben kell lenni s lelkünk rámutat. S üdvös, ha van annyi lelki erőnk, hogy onnan ki is húzzuk. Azonnal. Lelkünk gyógyulásával egyidejűleg beindul lelkünkkel való kapcsolatunk gyógyulása is. A legmélyebb kapcsolatot mindennapjainkban lelkünkkel éljük át.
Ez egy intim kapcsolat önmagunkkal, ezért, ha fájdalmat élünk át, vállalni kell ezt a fájdalmat. S ha a lélek fájdalmáról van szó, sem szülő, sem testvér, sem férj, sem feleség, sem barát nem képes e fájdalom enyhítésére. Ha akarják, végigkísérhetnek az úton, de saját fájdalmunkat magunknak kell megélnünk. A gyógyulást is. Elsősorban a hitünknek kell meggyógyulni. Hinni kell a gyógyulásban, abban, hogy ha időt adunk saját időnkből lelkünknek, akkor képes meggyógyulni.
Tehát ne sajnáljuk a saját időnket magunkra fordítani. Idő kell a megismerésre, megértésre, ajándékozzunk időt magunknak, amit arra szánunk, hogy hiszünk önmagunkban, hogy álmodozunk, hogy szabadon hagyjuk száguldani a lelkünket mélységekben s magasságokban, hagyjuk gyógyulni a lelkünk.
 Légy gyengéd a lelkeddel, amikor gyógyul. Hallgass meg minden tanácsot, mit mások mondanak, de mindig lelked igényei szerint cselekedj. Saját ritmusodban haladj, saját időd szerint, türelmesen. Fontos, hogy ne némítsd el lelked hangját, mikor szembenézel félelmeiddel, haragoddal, dühöddel, fájdalmaddal, mindig légy résen, s ne ítélkezz kavargó, ellentmondó érzéseid felett.
 Ez a gyógyulás ideje s nem az ítélkezésé. Légy türelmes és megértő lelkeddel, mint egy társ, a saját társad. Az emberek sok mindent megtesznek vagy elmulasztanak megtenni a szeretet nevében, csak éppen szeretni nem tudnak. Pedig a szeretet nevében csak szeretni szabad. Így szeresd lelkedet is.
 Ahogyan TE, éppen MOST, jelenlegi helyzetedben szereted, vagy ahogy képes vagy legjobb tudásod szerint szeretni a lelked. Hidd el nekem, ennyire, mint MOST soha sem szeretted: most, hogy engeded meggyógyulni.
 Életünkben magunkban hordozunk olyan sebeket, amik sosem fognak begyógyulni. Adjuk meg ezeknek a sebeknek a lehetőséget, hogy szabadon ott legyenek lelkünkben, anélkül, hogy szenvednénk miattuk. Legyünk hálásak értük és engedjük meg nekik, hogy útjelzőink legyenek, hisz ezek tesznek érzékenyebbé mások iránt, és saját magunk iránt is.
Így emberibbé válunk, hisz lelkünkkel csakis lelkekhez kapcsolódunk. Amikor lelkünk gyógyul, lelkünk társává kell válnunk ebben a folyamatban. Így válunk méltó társsá végigkísérni nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is ebben a közös utazásban, ami az életünk. És amikor a lelkünkkel vagyunk: csendben vagyunk. És nemcsak a lelkünk gyógyul, hanem az életünk is általa.
És csakis ebben a csendben, lelkünk legintimebb érintésében, amikor a szívverésünk és lélegzetünk szelíd irányítása megnyitja belső lelkivilágunk kapuit, kiapadhatatlan erőforrásra bukkanhatunk. És ez csodálatos! – jó úton jársz. De ehhez csendben kell lenned. Lelkeddel kell lenned. Kell hagyni gyógyulni.

Az ember nem tud csodát tenni....

"Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek (...), ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. (...) Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége."
(Anselm Grün)

Egyre inkább az az érzésem...

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
 Müller Péter

Az intelligens emberek...

Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, ami valójában van. Majd ezek után jön a kimondott fájdalmas dolgok elfogadása.

 Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

 Az önismeret valójában nem más, mint az érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba. Az önismeret az, ahol megszűnnek a szürke hétköznapok. Nem csak a közlekedésben érvényes az, hogy ha végzetes hibát követek el, akkor meghallhatok, hanem ez bekövetkezhet akkor is, amikor hagyom, hogy a félelmeim teret nyerjenek. Ilyenkor valójában mindent elveszíthetek, amit eddig elértem. Legfőképpen a méltóságomat. Mert ha az ember nem fejleszti az önismeretét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogja elveszíteni a méltóságát. De hát mindannyiunkra szükség van... olyanokra is, akik elveszítik, és olyanokra is, akik nem. Hogy tanulhassunk egymástól.

 Csernus Imre

...amit igaznak hiszel...

„Az egészség, a gazdagság, a szépség és a zsenialitás nem adottságok, hanem az elméd beállítódásából megteremtett dolgok – vagyis az önmagadról alkotott elképzelésed függvényei. Az önmagadról alkotott elképzelés pedig nem más, mint amit igaznak hiszel és tartasz.” – Neville –

Légy realista, mi tudjuk, mi a legjobb ...

A képzeleted csak és kizárólag a tiéd! Hatalmas, határtalan birodalom, amelyhez csak te férhetsz hozzá, senki más. Senki sem láthat a képzeletedbe, nem tehet bele olyat, ami szerinte jobb lenne neked, és nem is vehet ki semmit a téged átjáró gondolatokból. A képzeleted a saját termőfölded, és te választod meg, mit vetsz és mit aratsz majd. Ez a szabály arra int, hogy ne hagyd, hogy mások gondolatai foglalják el a képzeletedet, és azok döntsék el, mi lehetséges és mi lehetetlen a számodra, hogyan kellene gondolkodnod, vagy milyennek kellene lenned – vagy bármi mást. Folyamatosan leltározd, milyen gondolatok vannak a képzeletedben. Észleld, hogy gyermekkorodtól mostanáig hány olyan gondolat vert ott tanyát, amelyeket – persze jó szándékkal – eredetileg mások sugalmaztak. Talán mindig azt mondták neked, hogy álmodozó vagy – mintha ez hiba lenne. Akár a saját élményeimről is beszélhetek. A család, a barátok, a tanárok, de még tanácsadók is gyakran leszólták a képzeletemben izzó gondolatokat. Gyakran hallottam ilyen megjegyzéseket: „Te akkora álmodozó vagy, Wayne! Térj észhez! Sosem lesz belőled író, televíziós személyiség vagy filmszereplő. Légy realista, mi tudjuk, mi a legjobb Dr. Wayne W. Dyer: Beteljesült kívánságok

Mindig is a barátom leszel....

Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem.

Antoine de Saint-Exupéry,

A boldogság 10 parancsolata...

Akkor lesz boldog az életünk, ha megtanulunk többé nem feltételezni semmit, ha többet cselekszünk és kevesebbre vágyunk, ha többet mosolygunk és rájövünk arra, mennyire szerencsések vagyunk földi életünk minden percében. Az élet apró örömei hozzák számunkra a boldogságot – a megértéssel teli tettek, a célok, amelyekért küzdünk, a kapcsolatok, amelyeket ápolunk, illetve a spirituális és intellektuális „örökség”, amit magunk után hagyunk. Így hát, mától vedd a kezedbe az irányítást! A boldog élet 10 parancsolata így szól:

 1. Nem vagyok tökéletes, és nem is próbálok meg az lenni – ha belegondolsz, rengeteg dolgot, amelyet az emberek elgondoltak, mégsem vittek véghez, ugyanis nem képesek azonnal cselekedni, hanem mindig a megfelelő alkalomra, időre, helyszínre várnak. A mi világunk nem fizeti meg a perfekcionistákat. Azokat fizeti meg, akik megvalósítják azt, amit elterveztek. Erre pedig csakis azok képesek, akik az idejük 99%-ában nem tökéletesek.

 2. Nem tudok elégedetté tenni mindenkit, és nem is fogom megpróbálni – függetlenül attól, hogy mit teszel vagy mit nem teszel, olyan emberekkel találkozol, akik nem értenek egyet az elveiddel. Ilyen az élet. Éppen ezért, sose azon fáradozz, hogy elégedetté tegyél mindenkit. Inkább tedd azt, amit helyesnek látsz. És ne feledkezz meg egy jótanácsról: nem az a rengeteg ember számít, aki nem ért meg téged, hanem az a kevés, aki egyetért veled, és megosztja az elveidet.

 3. Részt fogok venni egy olyan dologban, amelyben hiszek – ez lehet bármi. Egyes emberek aktív szerepet játszanak a közösségükben, mások inkább a spirituális hitükbe, karrierjük iránti szenvedélyükbe vagy szociális klubokba vonulnak vissza, amelyekről úgy érzik, az elveiket képviselik. Valamennyiük esetében a lényeg ugyanaz: olyan dolgot követnek, amiben hisznek, ezáltal pedig könnyebben meglelik a boldogságot és az életük értelmét.

 4. Rangsorolni fogom a feladataimat, és a legfontosabbakat végzem el előre – definiáld az elveidet, és cselekedj mindig azok szerint. Csakis így viheted véghez azt, amit az életben elterveztél. És az álmaid is így válhatnak csak valóra.

 5. Okosan válogatom meg a barátaimat – a barátaid alkotják azt a családot számodra, amelyet te válogathatsz meg. Ezért győződj meg arról, hogy ez család, amelyet magad köré alkottál, megérdemli a figyelmedet és az idődet. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik a te személyiséged tükrözik vissza. Olyan személyeket válassz barátaidként, akikre felnézel, akiket elismersz, akikre büszke vagy, hogy megismerhetted őket. Illetve akik értékelnek téged és tisztelnek. Olyanokra tarts igényt, akik szebbé teszik a mindennapjaidat azáltal, hogy melletted állnak.

 6. Segíteni fogok másokon, valahányszor alkalmam lesz rá – az életben annyit kapsz, mint amennyit adsz. Amikor pozitív hatással vagyunk az emberek életére, saját létünket is szebbé tesszük. Ezért, minél többször segítesz a körülötted lévőknek, annál inkább válsz jobb, sokak által szeretett emberré.

 7. A pozitív gondolkodásra összpontosítok – a pozitív gondolkodás a siker kulcsa. Az elménknek el kell hinnie, hogy képesek vagyunk valami olyant megtenni, aminek még neki sem fogtunk. Mi, emberek képesek vagyunk leküzdeni a negatív gondolatokat azáltal, hogy erősebb pozitívakat gerjesztünk a helyükben. Hallgass a belső éned szavára, és változz pozitív irányban. Ez azt jelenti, bármilyen helyzet előtt is állj, arra koncentrálj, hogy képes vagy megtenni a következő lépést.

 8. Képes vagyok önmagam lenni – bármennyire is szeretnénk, nem tudunk más emberré válni. Továbbá, mindazok, akik nem ismerik és nem fedezik fel önmaguk személyiségét, nem érzik jól magukat saját bőrükben. A dolgod csupán annyi, hogy feltedd magadban a kérdést: „ha neked nem tetszik az, aki valójában vagy, nekem miért tetszhetne?”. Nem vonzó az, ha folyton meg akarsz változni. Inkább add és légy önmagad. Csakis így érezheted magad szépnek úgy kívül, mint legbelül

. 9. Itt leszek és most – az élet itt és most történik. Ezért ahelyett, hogy a múltba menekülnél vagy a jövőn ábrándoznál folyton, tanulj meg a jelenben élni és átadni magad a pillanatnak. Jegyezd meg: valamennyi perc különleges kell legyen számodra. A „most” azt jelenti, hogy éld az életed! Így hát ne szalassz el egyetlen lehetőséget, percet sem a létedből.

 10. Nem az élet válik jobbá, hanem az, ahogyan én látom az életet – a világ körülöttünk és az életünk, amelyet éljük csakis akkor válik jobbá vagy változhat meg, ha mi változunk. Ha minden reggel azzal a gondolattal ébredsz, hogy a mai napon valami rendkívüli fog történni veled, és erre összpontosítasz, megfigyelheted, hogy a dolgok úgy alakulnak majd, ahogy te szeretnéd. Ellenben, ennek az ellenkezője is igaz, ezért a választás a te kezedben van.

(...)