Magány...

Mindig azt hittem, hogy az a szó :Magány................ Annyit jelent mint hatalmas csend némi ürességgel egybekötve. Tudod, amikor nincs semmi, mint pl egy hatalmas sivatag...vagy mint egy hatalmas jégtenger közepében állni. Időközben rájöttem, hogy ez teljesen mást jelent. Nem jár ürességgel, sem csenddel, nem jár sivataggal vagy éppen jégtáblákkal. A magány túl hangos, hogy elviselhető legyen....hol hideg, hol pedig forró, de sosem semleges. A világ körülötted teljesen más lesz....érzékeled, de nem érzed mi folyik körülötted. Be vagy zárva valahová és lebegsz a föld felett, vagy éppen leragadsz valahová...és nem bírsz mozdulni. Ez a hely merőben más, új, és sokkal nehezebben járható utakkal van kikövezve. Minden egyes lépés, minden egyes mozzanat háromszor olyan nehéz. Sokan félnek a magánytól, de vajon mért is? Nem tudják elviselni, hogy egyedül lesznek, vagy azt nem, hogy saját magukkal lesznek összezárva? Nem minden ember fér meg saját egójával....nekik rossz lehet. Én sosem féltem ettől...attól, hogy a magány elhatalmasodik rajtam és szembe kell néznem az egómmal. Az egóval sokkal könnyebben harcolok mint a magánnyal....a magány nem győzhető le...vagy ha igen, én nem ismerem a módját, egyszerűen csak hagyom, hogy azt tegyen velem amit akar....és azt teszi amit akar...ha kell a padlón végzem, ha kell a fellegekben járok....ha hagyja élek...ha nem akkor meghalok.... Meszrop