Bármilyennek is tűnjön...

,,Bármilyennek is tűnjön a sorsunkra adott reakciónk, a döntés nem marad következmények nélkül. Teljesen új életvitel kezdete lehet. Akkor ez sem egyirányú utca, mert magában foglalja az élettel szemben tanúsított magatartásunkat is, és az életnek velünk kapcsolatos viselkedését is. A sorsnak nincs köze a lottóhoz! Az utunkba kerülő szikladarabokat mi magunk tettük oda, a csapdákat magunk ástuk, egyénileg vagy közösen. Bármilyen kilátástalannak is tűnik, magunknak kell, és mi magunk tudjuk eltakarítani azokat magunkért és mindenkiért. Mert ellenállás, szenvedéssel teli hanyatlás és aktív elfogadás mellett lehetőség van a sorsunkra még negyedik módon is reagálni. Az örökkévalóság lényege egyensúly, összhang, igazságosság és szeretet. Ha ez az egyensúly felborult - és ez a helyzet - és az igazságosság vádol minket, akkor hivatkozhatunk a szeretetre, de nem feltétlenül minden további nélkül, hanem csak amennyiben szeretet vagyunk. Egyedül a saját lényünkben kibontakozó látással, megértéssel és irgalommal lehet minden jót és gonoszt megszüntetni. E segítség elfogadása az embert fel tudja vonni egy másik valóságba, ahol nincs győzelmi dobogó, és mégis végtelenül magasabbnak és mélyebbnek bizonyul, mint a legnagyobb tettek, amelyeket saját maga valaha is megénekelt: önmagáról alkotott képének, az egészben elfoglalt helyének meglepő átalakítása bűntől és bűnbánattól mentesen, saját teljesítményeitől és sikereitől mentesen. Így elkerüljük az új adósságterheket és nem hajszoljuk az érdemeket. Bennünk és körülöttünk mind a hanyatlás, mind a felemelkedés jeleire éberek leszünk. Minden elhervadó virág helyett új bimbó nyílik - a nagy világban, és kis világunkban. Mert a szeretet nagy sürgető ereje a hazavezető hosszú utunkon állandó megújítás, mindaddig, amíg minden, ami belevésődött az időbe, bele nem olvad az örökkévalóságba."