"A szoba tele van sötétséggel, és te ki akarod taszigálni a sötétséget a szobából. Teljes erődből lökheted, ütheted, vághatod, de nem fog sikerülni. Sőt, érdekes módon alul maradsz egy olyasvalamivel szemben, ami nem is létezik. Kimerülten, leverten... az elméd azt fogja mondani, hogy ez a sötétség olyan erős és hatalmas, hogy képtelen vagy megbírkózni vele, képtelen vagy eloszlatni, elkergetni. Ez egy helytelen következtetés; nagyon logikus, de helytelen. Csak egy kis gyertyát kell behoznod. Nem kell elkergetned a sötétséget. Nem kell harcolnod ellene - az a legnagyobb ostobaság. Csak hozz be egy kis gyertyát, és a sötétség magától eltűnik. Nem kimenekül - nem tud elmenekülni, mert alapjában véve nem is létezik; nem is volt bent, így nem is tud kimenni sem. A fény az, ami bejött és kimegy; a fénynek pozitív léte van. Ha meggyújtod a gyertyát, akkor nincs ott a sötétség - ha elfújod a gyertyát, akkor megint ott van. Ha a sötétséggel akarsz kezdeni valamit, akkor a fénnyel kell tenned valamit; ez furcsa, illogikus, de mit lehet tenni? Ez a dolgok természete. Nem tudod feladni az egót, mert nem is létezik. Csak annyit tehetsz, hogy behozol egy kis tudatosságot, egy kis tudatot, egy kis fényt."
"
A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik készen állnak, és felkészültek a fogadására. De te még fel sem ismernéd a vendéget... Hiába jönne el hozzád a szeretet, nem ismernéd fel. Ha az ajtódon kopogtatna, akkor ezer és egy kifogást találnál; az gondolnád, hogy biztosan csak a szél rázza az ajtót, vagy valami más zajnak tulajdonítanád. És az ajtót nem nyitád ki. De ha véletlenül ki is nyitnád az ajtót, akkor sem ismernéd fel a szeretetet, mert még sohasem találkoztál vele ezelőtt."
/Osho - Az élet misztériumai/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése