Ha valami irdatlan hülyeséget követ el az ember, automatikusan hatalmába keríti a harag, a felindultság, azt gondolván magáról, hogy ha dühös akkor már nem ugyan az az aljas ember, aki hibázott, hanem a nemes bosszúálló, aki visszaédesgeti saját igazát önnön lelkiismerete megnyugtatására. És ezeket gondolja
…Fontos személyiség vagyok és nem engedhetem meg másnak, hogy az én kedvem ellenére tegyen. Olyannyira fontos vagyok, hogy ha valaki nem az elvárásaimnak megfelelően viselkedik velem szemben, akkor a haragommal büntethetem őt. Hadd lássa, milyen az én haragom, hadd bűnhődjön a hibája miatt. Mert én fontos vagyok.
Nem értékelem az életem
Annyira nem értékelem az életem, hogy nem zavar a haragra fordított időm. Megtagadok magamtól boldog perceket, örömteli pillanatokat és inkább haragban töltöm el azokat. És nem fog érdekelni az sem, ha ezek a pillanatok órákká, napokká, hónapokká majd évekké nyúlnak. Nem zavar éveket tölteni haragban, mert úgysem értékelem a saját életem.
Nem nézek szembe magammal
Nem tudok szembenézni saját magammal, ezért sokszor nem is látom az összevont szemöldök, a durcás ajak és a fájdalmas ábrázat alkotta ironikus megjelenésemet, és nem tudok nevetni ezen abszurd állapotomon. Soha! Mert nem vagyok képes szembenézni magammal.
Sebezhető vagyok
Sebezhető vagyok, ezért kötelességemnek érzem őrző-védőként biztonságban tartani territóriumomat és haraggal válaszolni mindazoknak, akik megközelíteni próbálják. A biztonság kedvéért fel is ragasztok homlokomra egy feliratot: „Vigyázat, harapós kutya!”, próbálja csak valaki nem észrevenni. Magas falakkal fogom megvédeni sebezhetőségem és nem fog zavarni, ha nem látom majd, mi történik a falakon kívül – de legalább én biztonságban leszek. Mert a gyengeségem drága nekem.
Másoktól függök
Annyira függök másoktól, hogy nem létezhetek egy pillantás, egy szó, egy gesztus nélkül. Mindig követnem kell valakit, mindig értékelve a felém tett megnyilvánulásokat és ha úgy döntök, ezek nem igazságosak velem szemben, akkor megmutatom, mennyire tévednek! Mert akik körülvesznek, az értékeimet hivatottak hangsúlyozni és a nagyságomat. És majd haraggal fogom leplezni a másoktól való függőségemet.
Rabszolga vagyok
Mások szavainak és cselekedeteinek rabja vagyok. Tőlük, az én fennvalóimtól függ a helyzetem, az érzéseim és önértékelésem. Nem én – ők felelnek mindezért. Nem én – ők a hibásak azért, ami velem történik. Nem nekem – nekik kell tenni azért, hogy jobban érezzem magam. Nem. Nekem nem nehéz marionettnek lenni, mert bólogató birka vagyok.
Nekem a bolha, elefánt
Megharagszom, ha valaki ártatlan vicc tárgyává tesz, nem fogom a világ szépségeit ecsetelni, hanem a velem művelt rondaságokról panaszkodom. Nem mondom el barátaimnak, mennyire szeretem őket, egész este azzal szurkálódom, aki engem megbántott. Minden bolhát felhizlalok szépen elefánttá, mert úgy nekem jobban tetszik.
Szegény vagyok
Szegény vagyok nagyon, így egy szemernyi kedvességet sem találok magamban arra, hogy megbocsássak, egy csepp öniróniát sem, hogy nevessek, sem nagylelkűséget, hogy valami felett szemet hunyjak. Nem találok magamban bölcsességet sem az átgondolásra, sem szeretetet az elfogadásra. Nincsenek meg bennem ezek a kis cseppek, mert korlátolt vagyok és nincstelen.
Boldogtalan vagyok
Miért vagyok boldogtalan? Mert megengedem, hogy mások szavai és tettei megsebezzenek. Mert megengedem magamnak elvesztegetni a boldog pillanatokat. Mert nem tudok tükörbe nézni. Mert bolhából elefántot csinálok, sebezhetőnek gondolom magam, véleményektől függőnek, szegénynek. Ne haragudjatok rám! Sajnáljatok, mert boldogtalan vagyok.
Egyed Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése