1. A tanításokon túlmenő átadás, a mozdulat, amely a szavakon túl, mindenkor és mindenhol a lényegre mutat...
2. Nem támaszkodhatunk szavakra és írásokra, bármilyen szépen is legyenek megírva a szútrák vagy más szent szövegek. Ha nem valósítjuk meg önmagunk számára azt, amiről szólnak, akkor önmagukban semmit sem érnek. Pusztán formájukra, tartalmukra támaszkodva elvéthetjük az irányt.
A mélyebb értelme ezeknek a gondolatoknak, hogy nem csak a szent szövegekre, hanem semmire sem szabad ,hogy támaszkodjunk. Ismerjük meg őket, de ne kapaszkodjunk beléjük.
A saját életünkre vetítve ez annyit jelent, hogy: nem a mások által kimondott szavakkal próbáljuk megválaszolni a saját kérdéseinket, hanem találjuk meg magunkban a saját válaszainkat.
Azzal ugyanis, hogy valaki megtanul rengeteg írást, vagy kívülről tudja az összes tanítást, hogyha közel is érzi magához más emberek, más időben és más helyzetekben történt tapasztalását, gondolatát, még semmivel sem jut közelebb a lényeghez...
Mert a lényeg bennünk van!
A saját gondolatainkban a saját tapasztalatainkban!
3.Törekedjünk fáradhatatlanul!!!
Tehát gyakoroljunk és ne kívül keressük a válaszokat, hanem önmagunkban.
Ha a zent tömören akarnánk leírni, akkor pontosan ez az egy sor lenne.
Az ember szívére mutatás nem más, mint pontosan a dolgok lényegére való rámutatás...
4. Lássuk meg magunkban a saját tiszta természetünket !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése