Egy pillanatot kérek csak Uram, hogy úgy láthassam magam, ahogyan
Te: hadd legyek szánalmas, ostoba szememben lássam a korlátokat,
miket adtál nekem, minden suta szavamat; leplezd le vágyaimat,
mert velük hazug vagyok, nélkülük halott; engedj egy kicsit egyedül-
most az egyszer ne Te légy: Mi legyünk a teljesség, sok ember elmerült öröme-bánata, szent akarat, az erők nyugalmas vize: magam.
(Paul Éluard: Fohász)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése