Mélységesnek, távolinak tűnt a felismerés, hogy minden, amit önmagamról hittem, nemcsak az enyém.
Féltem, ha elveszítem önmagam, valami feneketlen mélységbe zuhanok, melyből nagyon nehéz a felemelkedés.
Nem ez történt, mert amint döntöttem, megjött a segítség.
Egy tiszta és megfoghatatlan mély gondolat, mely azt mondta; ne félj, gyere, megmutatom, mitől zárod el magad.
Bátortalan voltam, de egy hang megnyugtatott, megkérdeztem, hogy hol vagyok.
Ő mondta; látod itt a képzelet, ülj fel rá és elindulunk, hogy a távolban megnézzünk egy csillagot.
Csend vett körül, s csillagok.
Hirtelen megjelent egy fénysugár, mely magához ragadott.
Vitt, vitt magával egyre fel, csak fel.
S most egy erős körforgásban vagyok.
Köröttem millió, millió fénysugár,
s rajta egy, egy képzelet száll.
Körbe, körbe forgunk, mint egy nagy spirál, s egy pont az, ami vonz, egyre közelebb.
Próbálom eltaszítani magam, de egyre sűrűbben vagyunk. Egyre gyorsabban haladok, s most bent vagyok.
A pont közepén most por vagyok.
Egy porszem, s most én vonzom a többi fényt.
Egyre jönnek csak jönnek s én megnövök, egy hatalmas nagy gömb vagyok, bennem millió, millió kis rész ragyog.
A gömb közepe most én vagyok.
Ki kell jutnom innen, s hogy kijussak a vágy lángoló tűzzé tesz.
Kitörök, mint hatalmas vulkán az ég felé, s már gáz vagyok.
Mely ide-oda csapódva hol ezzel, hol azzal hőt termel, vagy jégcsapot.
Esőcsepp leszek. Öntözöm a földgolyót, ahonnan származom.
Egy fán vagyok, mely nagyot sóhajt, mert már várt nagyon.
Övé leszek, egészen a gyökeréig, s most fa vagyok.
Érzem a nap sugarát, s a földnek mélyről jövő bölcs moraját.
Hol fent, hol lent, egyszer lombot hajtok, máskor elhullatom.
Hol szárazság vesz körül, hol vízben hajtok, s most valami történni fog.
Futok, futok egy nyúl vagyok!
Táplálékom lett előző életem.
Eszem, eszem, futok, futok, mert én is egy táplálék vagyok.
S a hang szól itt legbelül:
Sokféle anyagi megnyilvánulás lehetsz, de mi ennek a lényege?
Látod; ők segítik életed, megtanítanak arra, hogy létezel.
Gondolkozz, légy erős, s léted becsüld!
Hasznosítsd, mit megtanultál, építsd fel önmagad!
Uralkodj e tudás felett, de ne téveszd a határokat!
Jöjj, légy ember s teremtsd meg a saját világodat, s hidd el, hogy mindenben benne vagy!
Ember vagyok, már nem képzelem, időt mért rám a végtelen.
A tudásnak nagy hatalma van, mely megannyi életnek szab határt, de mi lesz majd ezután?
Csend vesz körül, s a csillagok, meg egy fénysugár.
Most éppen fény vagyok!
Suhanok, suhanok, suhanok...
http://kalandvagyoutazo.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése