Olyannak szeretlek, amilyen vagy....

FELTÉTLEN SZERETET...

Olyannak szeretlek, amilyen vagy....
....miközben a saját stílusodat keresed,
amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged
körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogy
szeretnéd megtanulni a leckéidet.
Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy
pontosan az vagy aki lennél szeretnél,
és nem az, amit én vagy mások elvárunk.
Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a
legjobb neked, még ha időnként talán azt
hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott,
ahol te.
És nem láttam a világot a te szemszögedből.
Nem tudom milyen tanulási feladatot választottál
magadnak, hogyan és kivel szeretnéd
megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem
a te szemeddel néztem - honnan tudhatnám
hát, hogy mire van szükséged?
Hagylak had járd az utad - nem ítélem meg
a tetteidet sem gondolatban, sem szóban.
Nem tekintem tévedésnek vagy hibának, amit
mondasz vagy teszel. Látom, hogy sokan
sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a
világot.
Bármikor fenntartások nélkül elfogadom
a döntéseidet.
Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom
a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom
a sajátomat és a másokét is.
Azokét, akik más utat választanak, mint én,
amelybe talán én nem fektetnék energiát,
mégsem tagadnám meg soha a szeretetet,
amelyet Isten belém plántált, hogy árasszam
magamból az egész világba. Ahogyan téged
szeretlek, úgy fognak szeretni engem is.
Azt fogom learatni, amit elvetettem. Elismerem
a szabad döntéshez való egyetemes
jogodat, hogy a saját utadat járd, és előre
haladj vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.
Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy
nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet
hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne.
Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt
értéktelennek tartanám, miközben te mégis
gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy
létezel, Isten világosságával megáldva.
Nem láthatom meg mindig az isteni rend
nagy képét.
Az élet minden teremtményének elvitathatatlan
joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését,
s én szeretettel vallom, hogy tied a
döntés joga a saját jövődet illetően.
Alázattal hajlok meg a felismerés előtt,
hogy az, amit én a legjobbnak tartok,
számodra nem feltétlenül helyes.
Tudom, hogy téged is vezetnek, csakúgy, mint
engem, és egy belső érzést követsz, amely
megmutatja neked az utadat.
Tudom, hogy mindannyian a magunk módján
tanuljuk meg, hogyan vihetjük vissza a
szeretetet és a bölcsességet a nagy egészbe.
Tudom, hogy ha valami csak egyféleképpen
lehetne, arra csak egyetlenegy embernek lenne szüksége.
Én nem csak olyankor akarlak szeretni,
amikor úgy viselkedsz, ahogyan szeretném,
és ugyanabban hiszel, amiben én.
Szerető szolgálattal töltöm az életem, s azon vagyok,
hogy a lehető legjobb lehessek. Minden nappal egy kicsit
jobban értem az isteni valóság tökéletességét és
egyre boldogabb vagyok a feltétlen szeretet derűjében.

Sandy Stevenson