Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz...

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz


Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

József Attila :Születésnapodra

Sem emlék sem varázslat...

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

RADNÓTI MIKLÓS: Sem emlék sem varázslat.

Minden dolog...

„Minden dolog a Taót nyilvánítja meg létezésének módja, élete által; mert a Tao az egység a változásban, az egység, amely mind a dolgok sokféleségében, mind az egymást követő pillanatok tömkelegében is önmaga marad. Ezért nem az az ember a Tao tökéletes megnyilvánulása, akinek életében nincsenek változások, hanem az, aki a belső egységet a legnagyobb változással egyesíti. Két fajta élet létezik. Az egyik a szokásos lét, az elmúlásig tartó elhasználódás; a másik az örökös változás és annak egysége a Szellemben. Aki nem hagyja magát elemésztődni az életben, hanem szüntelen megújulása révén önnön lényét a változásban és a változás által gondozza - ami nem merev létezés, hanem éppen az Út, a Tao -, az elnyeri az örök változást és fennmaradást.”

/Lectorium Rosicrucianum /
Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolája

Mikor az ember befelé halad..

""Mikor az ember befelé halad, a kívül toporgóknak veszélyesnek tűnhet az út. Nem mindenki tart még ott, hogy beléphet a belső szentélybe. Vannak, akik csak a sötétet látják benne, na meg azt, hogy aki onnan kijön, már ha kijön, végül soha többé nem lesz olyan mint előtte. Ők féltenek a belépéstől, téged is megpróbálnak lebeszélni róla. Ez azonban csak ideig-óráig sikerülhet. A szívben rejtőző vágyad egyszerűen annyira felerősödik, hogy végül belépsz, mert ez lesz a legerősebb vágy a lelkedben. Érdekes, hogy akik már jártak ott, soha nem mondogatják, hogy menj már! Ők pontosan tudják, hogy amikor idő - és szükségszerű, magadtól kell belépned. ""

(Lélekpillangó)

Nem tehetünk eleget...

"Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék, és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között - ennek mértéke pedig saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben igenis tudnunk kell nemet mondani."
Popper Péter

A lélek szilárd ereje ...

""A lélek szilárd ereje nem egyenlő az érzések hiányával. Nem az érzelemtől mentes lelkek az erősek. A lélek szilárd ereje abban nyilvánul meg, hogy fölébe emelkedünk a szenvedésnek, bátran elviseljük, az élet legmagasabb rendű mozgatórugóit állítjuk magunk elé, és engedjük, hogy ezek határozzák meg az életünket.""

//részlet:
Megszólal a csend
Egy karthauzi szerzetes a hit útjáról//

Minden erőkifejtés...

"Minden erőkifejtés, erőszak eleve kudarcra van ítélve, ha a másik ember megszerzésére irányul. Sőt, eredménye a vártnak ellenkezője: a birtoklás közelsége helyett - az elérhetetlen távolság."
Biegelbauer Pál

Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk...

„Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk,
a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt:
Valójában mitől leszünk boldogok?
Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni mi a legfontosabb számunkra.”
(Buddha)

...járj magánúton...

"Neked is azt tanácsolom: járj magánúton! Világítson saját fényed, mint homlokon a bányászlámpa. És a gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját. És persze fogjátok…fogjuk meg egymás kezét! Olyan világban élünk, amelyben – bármennyire elveszett és abnormális ez a világ – egyre többen lesznek a kevesek."

Müller Péter

Arra vonatkozólag...

Arra vonatkozólag, hogy a világ olyan, amilyen, senki részéről semmiféle panaszt nem vagyok hajlandó elfogadni. Nem kellett volna olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így legyen, és nem kell olyan készséggel hozzájárulni ahhoz, hogy így is maradjon.

Hamvas Béla

Sötétben állunk néha...

""Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.""
Gárdonyi Géza

Nem a tett az igazi bűn...

Nem a tett az igazi bűn, hanem a hajlam. Mert a hajlam a lélek valósága. Olyan, mint egy mag: újra és újra kihajt.
Hiába "bocsátod meg" valakinek az ellened elkövetett tettét, azzal csak annyit intéztél el, hogy neked könnyebb. Nem foglalkozol vele. Nem bánt. Elengeded a tartozását. Nem is gondolsz rá. Elfelejted. Részedről a dolog valóban rendben van, de attól ő a rossztól nem szabadult meg, mert a hajlam tovább él benne. Nincs "csírátlanítva", ilyen vagy olyan formában, de újra kihajt benne.
Bibliai értelemben a megbocsátás szó "elengedést" jelent. Te elengeded, mint egy léggömb zsinórját: nem szorítja már az ujjad végét. Menjen! Neked már jó, de attól ő még nem változott meg! Ő csak akkor változik meg, ha átírja cselekvésének kódjait. Ha megöli tetteinek csíráit, akkor többé már nem követi el őket.
Azt kérded, hogyan tudja ezt megtenni? Csakis szembesüléssel. Fájdalmas megéléssel! Megszenvedéssel.
Müller Péter

...valójában azért lépsz hátra...

"Éppen azokban az időszakokban állsz készen arra, hogy egy nagy ugrást tegyél, amikor minden rosszabbodni látszik. Amikor úgy érzed, sehová sem jutottál, egy helyben topogsz, sőt visszacsúszol, akkor valójában azért lépsz hátra, hogy lendületet vegyél a starthoz."
Dan Millman

Rosszindulatú emberek...

""Rosszindulatú emberek mindig is voltak és lesznek, akik saját nyomorúságukat kivetítik rád és ítélkeznek feletted. Akkor mondhatod magadat igazán SZABADNAK, amikor füleid már nem őket hallják, hanem szíved hangjára figyelnek...""

Mit gondolsz, miért van az...

Mit gondolsz, miért van az, hogy elolvasol sok szép gondolatot, eltervezel dolgokat, mégsem a szerint élsz? Miért alakulnak másképp a dolgok, mint ahogy szeretnéd? Miért nem válnak erővé benned a reményeid és szándékaid? Mert mindezek nem hatják át egész lényedet. Belül szendereg a Varázslód. Sőt, gyakran alszik is, ezért aztán nem sikerül a mutatvány.
Pedig a tapasztalatok megtaníthatnának arra, hogy hegedűművész csak úgy lehetsz, ha megtanulsz gyönyörűen hegedülni, és úszóbajnok is úgy válhat belőled, ha megtanulod - sok küzdelem és lemondás árán - legyőzni magad, és a reményedet sikerré alakítani.
Mi, mai emberek ritkán tudunk megvalósítani valamit. Bármiről lehet szó: jó párkapcsolatról, hivatásbeli sikerről, pénzkeresetről vagy a Himalája megmászásáról. Először minden belül történik meg. Nem amikor vágysz rá - az még könnyen megy. Hanem akkor, amikor átlátod: mit kell tenned érte, és megtalálod magadban azt a kérlelhetetlen Varázslót, aki meg is teszi. Bármilyen nehéz, bármennyi kudarccal jár, és bármennyi időbe kerül.
Müller Péter

Nem tudod, melyik a te utad...

Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség. Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld. Mert ezt az utat neked kell megtalálnod. Ám van, hogy nem te találod meg az utat. Hanem az út talál meg téged. Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet. Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána. Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet. Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted. Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség. Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség. A szíved, a lelked. Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az. Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz. Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor... akkor lépj rá.
Csitáry-Hock Tamás

Tudod mi az a hiba...

Tudod mi az a hiba, mibe mindig beleesik az ember? Az, hogy azt hiszi, hogy az élet megváltoztathatatlan. Hogy ha már egyszer ráállít egy vágányra, akkor azt végig kell járnod. A Sors azonban nálunk több fantáziával rendelkezik. Pont akkor, amikor úgy gondolod, hogy életed teljesen reménytelen, nincs kiút, amikor a teljes, maximális kétségbeesés csúcsára érsz, akkor egy széllökés gyorsaságával minden megváltozik, kifordul, és egyik pillanatról a másikra egy új életet találsz magad előtt.

Susanna Tamaro

Az őszinteség ...

"Az őszinteség tehát kétélű fegyver. Néha összeköt, néha rombol. Néha csak arra szolgál, hogy az ember életterheiből egy adagot átcsúsztasson a másik vállára. Néha erkölcsi kötelességünk hallgatni, ha az őszinteség a másik ember megalázását, megsértését eredményezné. Néha erkölcsi kötelességünk beszélni, ha a hallgatás félrevezetné a másikat, kapcsolatunk terhelhetőségét illetően, vagy éppen a közeledő véget tussolná el."

Popper Péter

És hazudod tovább az életet....

Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Csitáry-Hock Tamás

A legjobbat add a világnak...

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!

Ha jót teszel, megvádolnak,hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!

Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel, mégis érj célt!

A jó, amit ma teszel, holnap már feledésbe megy,mégis tedd a jót!

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!

Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!


Teréz anya (1910-1997) római katolikus apáca

Engedd be a jelent...

"Engedd be a jelent, ami azt jelenti, hogy amilyen gyakran csak tudod, szakítsd meg a fejedben zakatoló történetet. Lépj ki az életbe ebben a pillanatban, és egy sokkal mélyebb értelmet, szeretetet és örömöt tapasztalhatsz meg - olyan dolgokat, amelyekre máskor csak gondolni szoktál, de nem éled meg őket. Hirtelen mindezek a dolgok belépnek, és még a történetet is megváltoztatják. Ez persze nem azt jelenti, hogy a történet bármikor is folyamatosan gyönyörű lehet a forma szintjén - hiszen a formák jönnek és mennek -, de mivel többé már nem rendeled alá magad életed formáinak és körülményeinek, belépést nyersz a forma mögötti életbe."
Eckhart Tolle

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

"Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha e mellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán."
Simon András

Ne keseredjünk el...

"Ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg az elvetett mag megfogan benne."
Tendzin Gjaco, a XIV. Dalai Láma

Az ölelés...

Az ölelésben az egész testünket átjárja egy finom, jóleső érzés, és semmilyen külső dolog nem kell hozzá, mindig kéznél van.

Teréz Anya is sokat mondogatta, hogy itt a földön a leggyakoribb probléma a szeretethiány. Szinte mindenki szenvedett az életében ettől. Küzdünk ellene, pedig az lenne a legegyszerűbb, ha mi magunk szeretünk, ezáltal szeretve is leszünk. Itt megint Teréz anya jut eszembe, ahogyan ő szerette az embereket és soha nem várt viszonzást, de szinte mindenki rajongott érte.

A szeretethiány mindig gyerekkorban alakul ki. Az anyától, apától, a családtól meg nem kapott érzelmek miatt. Az ölelés a szeretetet fejezi ki, azt a fajta szeretetet, amit az anyai szeretet fejez ki. Nem csak fizikailag, hanem lelkileg és energetikailag is. Figyeljük meg az ölelést… biztonságot, óvást fejez ki, mikor átöleljük egymást.

Ha önzetlenül és feltétel nélkül szeretünk, akkor állandó pozitív energiában áramlunk. Ha azt érezzük, hogy egy másik társunk szeretethiányban szenved, akkor egy ölelés nagyon sokat tud segíteni. Erőt meríthet az ölelésből, hogy saját maga tudjon elindulni újra a maga útján.

Sokan azt gondolják, hogy ciki odamenni a másikhoz hogy megöleljük. Egyáltalán nem ciki! Nyissunk felé. Előfordulhat hogy nem fogja elfogadni az ölelésünket, de akkor sem történt semmi, mégis elindul benne egy jóleső érzés, hogy volt valaki, aki segíteni akart. Lehet hogy legközelebb ő fog kezdeményezni. És ha elfogadja, aminek nagyobb a valószínűsége, akkor elindul az energiák áramlása kettőnk között.

Persze azért a segítséget tapintatosan kell felajánlani, diszkréten és szeretettel. Ne rontsunk rá a másikra, mert az csak elijeszti. Fontos, hogy ne azért öleljünk, mert nekünk van szükségünk a szeretetre és az ölelésre, mert így tolakodók leszünk és nem azt érjük el hogy a másiknak segítsünk, hanem birtokolni akarunk és ez nekünk sem jó.

Az ölelés lecsendesíti a lelket, megnyugtat. Egy pár pillanatra el tudja feledtetni a világi dolgokat, a problémákat és erőt ad. Az együvé tartozás olyan intenzív érzését váltja ki bennünk, ami semmilyen más módon nem érhető el.

Ne szégyelljük átölelni szeretteinket. Ezzel nem csak nekik teszünk jót, hanem önmagunknak is.

Nagyon sokan gondolnak arra, hogy mit gondol róluk a külvilág, hogy ha ölelkeznek. Nagyon fontos dolog, hogy mikor megölelünk valakit, akkor ne gondoljunk erre, mert igy nem tudunk segíteni. Ha közben arra gondolsz hogy hányan néznek, akkor szinte stresszeled magad és elzárod a szeretet útját. Fontos hogy engedd el magad, csak kettőtökre figyeljél, csak ő létezzen számodra, senki más. Figyelj rá, csak rá gondolj, ne kalandozzanak el a gondolataid, mert csak akkor fogod átérezni hogy mire van szüksége.

Nagyon fontos, hogy a gyerekeket rendszeresen öleljük meg. És nem csak az anyai ölelésre gondolok itt, hanem az apaira is. Sok férfi nem tudja kimutatni a szeretetét, férfiatlannak tartják azt, ha megölelnek vagy szeretetet adnak. Pedig saját magukat rövidítik meg attól a csodálatos érzéstől, mikor valakinek örömet szerzünk. A gyerekeknek szükségük van az apai ölelésre is. Ezért ilyenkor az anyának van nagyon fontos szerepe, hogy a két lelket közelebb hozza egymáshoz. ""

Szárnyalhatunk. ...

""Szárnyalhatunk. De nem a saját szárnyainkon. Mert a madár szárnyakkal születik. Mi pedig kapjuk a szárnyakat. Kaphatjuk. Ha van valaki, aki őszinte szívvel figyel ránk, aki szeret, akinek érezzük szeretetét, akinek fontosak vagyunk. Igen, ez a szeretet, ez a figyelem, ez a törődés szárnyakat ad. Lélekszárnyakat."" Csitáry-Hock Tamás

Ha nem látlak a szívemmel, remény sincs rá...

"Ha nem látlak a szívemmel, remény sincs rá, hogy megértsük egymást. Ha én nem vagyok benned, s te én bennem, hiába beszélünk, nem értjük egymást."

Müller Péter

Lao ce azt tanácsolja nekünk...

""Lao ce azt tanácsolja nekünk, hogy kevesebb egoizmusunk és vágyunk legyen (44. fejezet). A nemcselekvésről beszél (43. fejezet). Ez azt is jelenti: ne tápláljuk gondolatainkat. Mert a vágy gondolatokat kelt, melyek aztán felébresztik az akaratot, amelyre végül cselekvés következik. Amikor aztán az érzékszervek által keltett vágyakból keletkező gondolatokat már nem tápláljuk többé, akkor teret nyer egy megváltozott, életteli és a Szellemből származó gondolkodás. Ilyen gondolatokat a régi gondolkodás nem tud létrehozni. Erre már leplezett módon az Újtestamentum is rámutat, mégpedig Lukács Evangéliumának 5,37-38 részében: „Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők is elvesznek. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.”"


""Azt látjuk, hogy körülöttünk és bennünk megy végbe a nagy csoda, s kezünket áhítattal kulcsoljuk össze előtte, aki a világokat kigondolta, s már léteztek is! Így olvas a gnosztikus a csillagok nyelvén, és szívéből ujjongva száll a hálaadás, hogy képes ezt a magasztos mágikus ábc-t kutatni. A gnosztikus ott áll Isten lombikjai mellett. Látja az erők játékát és ellenjátékát. Látja az óriási keringést és az alakulást a nagy alkémiai laboratóriumban, Isten munkáját, a szentháromság első nézetét, a természet nagy birodalmának jelenségét, mely szintén háromságosan nyilvánul meg.""

/Lectorium Rosicrucianum - Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Iskolája/

Valljuk be őszintén..

Valljuk be őszintén, hogy a külszín hívei lettünk, nyugati kultúránk rendkívül felületes. Sem a ragyogó valóság szárnyaló magasságait nem birtokolja, sem mélyre nem hatol, és a bensőségesség is el van torlaszolva. A formát műveli, formalitást kedveli és a divatnak hódol. Az oly megszokott társadalmi szerkezet, minden apparátus, a világ egész bonyolult szervezete beteg, halálosan beteg, mert lelketlen, nincsen már lelke. Az eszményiségnek magvannak a határai, materializmussá, anyagisággá vált, melyet itt-ott, hébe-korba, egy-egy fonnyadt virág tarkít.

A tudomány labirintusban mozog, frontvonala tévúton bolyong, és a teológia hosszú évek óta olyannyira halott, amennyire az atlantiszi korszak veszett a régmúlt ködébe. Újra meg újra felvillan a töviskoszorúsnak az ábrázata a láthatáron, mialatt puskaporos füstfelhők gomolyognak az országok fölött. A templomok visszhangzanak a szólamoktól, amelyek egy ismeretlen Istent prédikálnak, valami Krisztusról dadognak, akit nem ismernek, nem élnek át, mégis nap, mint nap keresztre feszítenek.

Az emberek szinte éjt nappallá téve keresik az igazságot, mégis ismételten és kezdettől fogva ehhez a kultúrához csatlakoznak: holott ez kilátástalan. Az olvasó persze jól tudja ezt. Ezzel vannak tele az újságok és számtalan könyv foglalkozik vele. Ön tudomásul veszi ezt, beszélget róla. Egyetért a megragadó cikkekkel és iratokkal. De miért nem érinti Önt mindez? Miért nem rendíti meg? Miért nem omlik össze Önben semmi sem? Miért nem érzi az örökkévalóság rengését az idő világában?

Confessio Fraternitatis

...én pedig beköltözöm a szívedbe...

"- Persze, én pedig beköltözöm a szívedbe. Azok, akiket szeretsz, mind-mind ott laknak. Amikor rájuk gondolsz, akkor kicsit libabőrös leszel, mert eszedbe jutnak az emlékek, a szép pillanatok, amiket együtt töltöttetek-magyarázta Tündérbogyó. Ekkor nemcsak szomorú leszel, hogy nincs itt veled az, aki hiányzik, hanem vidám is, mert jó ezekre az emlékekre visszagondolni. Hálás leszel azért, hogy olyan sok jó dologban volt részetek."

""Azt, akit szeretünk, fel kell szabadítanunk, mivel ha rákulcsolódunk, rácsimpaszkodunk, pontosan azt vesszük el tőle, amit adni kívánnánk neki, és azt veszítjük el, amit meg akarnánk őrizni. A birtoklási, irányítási vágy, bármennyire jó szándékú is, korlátozza és megakadályozza a kibontakozást, a szárnyalást. A legóvóbb, féltőbb cselekedetünkkel is árthatunk a másiknak.""

(Kádár Annamária..Részlet  Mesepszichológia /

A Szerelem értelme. ...

,,Aki szeret, az úgy érzi, hogy őt - számára megmagyarázhatatlan módon - egy másik ember vonzza. Ez a vonzóerő a szó szoros értelmében megrohanja őt, mágneses erővel vonzza, és olyan helyeslést kelt benne, melyet lényének minden porcikájával átél.
A szerelem eredetileg úgy mutatkozik meg, mint szabad és mindent felölelő, minden erőt igénybe vevő cselekedet, mellyel az emberek kölcsönösen „igen”-t mondanak egymásra.
Az „igen”-t mondás fogalma Szolovjovnál döntő jelentőséggel bír. A szerető ezt az „igen”-t először az érzékiség szintjén mondja a szeretett embernek. Az érzéki szintet azonban össze kell kötni a partnerrel kialakított erkölcsös-személyes kapcsolattal.

Ha egy másik emberhez kizárólag érzékileg-ösztönösen vonzódunk, ez még nem jelenti az ő lényének igenlését. A valódi igenlés csakis egy szabad tettben következhet be, amelyben a szerető ember önnön valójával vesz részt. A szerelemben a szerető ember megnyilvánítja, hogy ki is ő valójában, megmutatja saját Önvalóját.
A saját Önvaló csakis egy szeretett emberrel fennálló kapcsolatban válik felismerhetővé. „Önvaló” alatt itt azt a képességet kell érteni, amellyel egy másik emberre „igen”-t tudunk mondani, amellyel egy másik embert az ő összetéveszthetetlen egyediségében el tudunk fogadni, és értékelni tudjuk őt.

A férfi és a nő közötti szerelem érzéki és erkölcsi szintjén kívül Szolovjov a szerelem vallási-spirituális dimenzióját is felismeri. A tény, hogy az emberek egymást szeretve „igen”-t tudnak mondani egymásra, egy rejtett, abszolút hatalom létezésében gyökerezik. A feltétel nélküli igenlésre való képesség értelmezhető az isteni szeretet leképeződésének, amely arra hív meg bennünket, hogy egy magasabb hatalom feltétel nélküli IGEN-je iránti bizalomban, önmagunk merjük kimondani az „igen”-t a szeretett partnernek.

Az igenlés mindhárom szintjének - az érzéki, az erkölcsi és a vallási szintnek egyaránt - együtt kell működniük. A három szint mindegyike a másik kettőhöz van kötve, és csak együttesen képesek megnyilvánulni."

/Vlagyimir‬ ‪‎Szolovjov‬ :‎önvaló/‬

Bármilyennek is tűnjön...

,,Bármilyennek is tűnjön a sorsunkra adott reakciónk, a döntés nem marad következmények nélkül. Teljesen új életvitel kezdete lehet. Akkor ez sem egyirányú utca, mert magában foglalja az élettel szemben tanúsított magatartásunkat is, és az életnek velünk kapcsolatos viselkedését is. A sorsnak nincs köze a lottóhoz! Az utunkba kerülő szikladarabokat mi magunk tettük oda, a csapdákat magunk ástuk, egyénileg vagy közösen. Bármilyen kilátástalannak is tűnik, magunknak kell, és mi magunk tudjuk eltakarítani azokat magunkért és mindenkiért. Mert ellenállás, szenvedéssel teli hanyatlás és aktív elfogadás mellett lehetőség van a sorsunkra még negyedik módon is reagálni. Az örökkévalóság lényege egyensúly, összhang, igazságosság és szeretet. Ha ez az egyensúly felborult - és ez a helyzet - és az igazságosság vádol minket, akkor hivatkozhatunk a szeretetre, de nem feltétlenül minden további nélkül, hanem csak amennyiben szeretet vagyunk. Egyedül a saját lényünkben kibontakozó látással, megértéssel és irgalommal lehet minden jót és gonoszt megszüntetni. E segítség elfogadása az embert fel tudja vonni egy másik valóságba, ahol nincs győzelmi dobogó, és mégis végtelenül magasabbnak és mélyebbnek bizonyul, mint a legnagyobb tettek, amelyeket saját maga valaha is megénekelt: önmagáról alkotott képének, az egészben elfoglalt helyének meglepő átalakítása bűntől és bűnbánattól mentesen, saját teljesítményeitől és sikereitől mentesen. Így elkerüljük az új adósságterheket és nem hajszoljuk az érdemeket. Bennünk és körülöttünk mind a hanyatlás, mind a felemelkedés jeleire éberek leszünk. Minden elhervadó virág helyett új bimbó nyílik - a nagy világban, és kis világunkban. Mert a szeretet nagy sürgető ereje a hazavezető hosszú utunkon állandó megújítás, mindaddig, amíg minden, ami belevésődött az időbe, bele nem olvad az örökkévalóságba."

Te függővé váltál...

Te függővé váltál az értelemnek nevezett kábítószertől, és a hatása alatt mindent elemzel: elmélkedsz, latolgatsz, és összebonyolítod az egyszerű dolgokat! Meg kell szabadulnod ettől a függőségtől, és át kell adnod magad a tiszta befogadás intuitív folyamatának. (...) A bábu csak arra az ingerre tud reagálni, amelyben a bábjátékos részesíti, de az érző lényeknek megvan az a képességük, hogy ne csupán reagáljanak az ingerre - bár ez történik általában -, hanem hogy mindenfajta külső ingertől függetlenül cselekedjenek. Srí
Niszargadatta Mahárádzs (1897 - 1981) advaita tanító

Azoknak, akik gyakran haragosak…

Ha valami irdatlan hülyeséget követ el az ember, automatikusan hatalmába keríti a harag, a felindultság, azt gondolván magáról, hogy ha dühös akkor már nem ugyan az az aljas ember, aki hibázott, hanem a nemes bosszúálló, aki visszaédesgeti saját igazát önnön lelkiismerete megnyugtatására. És ezeket gondolja

…Fontos személyiség vagyok és nem engedhetem meg másnak, hogy az én kedvem ellenére tegyen. Olyannyira fontos vagyok, hogy ha valaki nem az elvárásaimnak megfelelően viselkedik velem szemben, akkor a haragommal büntethetem őt. Hadd lássa, milyen az én haragom, hadd bűnhődjön a hibája miatt. Mert én fontos vagyok.


Nem értékelem az életem

Annyira nem értékelem az életem, hogy nem zavar a haragra fordított időm. Megtagadok magamtól boldog perceket, örömteli pillanatokat és inkább haragban töltöm el azokat. És nem fog érdekelni az sem, ha ezek a pillanatok órákká, napokká, hónapokká majd évekké nyúlnak. Nem zavar éveket tölteni haragban, mert úgysem értékelem a saját életem.


Nem nézek szembe magammal

Nem tudok szembenézni saját magammal, ezért sokszor nem is látom az összevont szemöldök, a durcás ajak és a fájdalmas ábrázat alkotta ironikus megjelenésemet, és nem tudok nevetni ezen abszurd állapotomon. Soha! Mert nem vagyok képes szembenézni magammal.


Sebezhető vagyok

Sebezhető vagyok, ezért kötelességemnek érzem őrző-védőként biztonságban tartani territóriumomat és haraggal válaszolni mindazoknak, akik megközelíteni próbálják. A biztonság kedvéért fel is ragasztok homlokomra egy feliratot: „Vigyázat, harapós kutya!”, próbálja csak valaki nem észrevenni. Magas falakkal fogom megvédeni sebezhetőségem és nem fog zavarni, ha nem látom majd, mi történik a falakon kívül – de legalább én biztonságban leszek. Mert a gyengeségem drága nekem.

Másoktól függök

Annyira függök másoktól, hogy nem létezhetek egy pillantás, egy szó, egy gesztus nélkül. Mindig követnem kell valakit, mindig értékelve a felém tett megnyilvánulásokat és ha úgy döntök, ezek nem igazságosak velem szemben, akkor megmutatom, mennyire tévednek! Mert akik körülvesznek, az értékeimet hivatottak hangsúlyozni és a nagyságomat. És majd haraggal fogom leplezni a másoktól való függőségemet.


Rabszolga vagyok

Mások szavainak és cselekedeteinek rabja vagyok. Tőlük, az én fennvalóimtól függ a helyzetem, az érzéseim és önértékelésem. Nem én – ők felelnek mindezért. Nem én – ők a hibásak azért, ami velem történik. Nem nekem – nekik kell tenni azért, hogy jobban érezzem magam. Nem. Nekem nem nehéz marionettnek lenni, mert bólogató birka vagyok.


Nekem a bolha, elefánt

Megharagszom, ha valaki ártatlan vicc tárgyává tesz, nem fogom a világ szépségeit ecsetelni, hanem a velem művelt rondaságokról panaszkodom. Nem mondom el barátaimnak, mennyire szeretem őket, egész este azzal szurkálódom, aki engem megbántott. Minden bolhát felhizlalok szépen elefánttá, mert úgy nekem jobban tetszik.


Szegény vagyok

Szegény vagyok nagyon, így egy szemernyi kedvességet sem találok magamban arra, hogy megbocsássak, egy csepp öniróniát sem, hogy nevessek, sem nagylelkűséget, hogy valami felett szemet hunyjak. Nem találok magamban bölcsességet sem az átgondolásra, sem szeretetet az elfogadásra. Nincsenek meg bennem ezek a kis cseppek, mert korlátolt vagyok és nincstelen.


Boldogtalan vagyok

Miért vagyok boldogtalan? Mert megengedem, hogy mások szavai és tettei megsebezzenek. Mert megengedem magamnak elvesztegetni a boldog pillanatokat. Mert nem tudok tükörbe nézni. Mert bolhából elefántot csinálok, sebezhetőnek gondolom magam, véleményektől függőnek, szegénynek. Ne haragudjatok rám! Sajnáljatok, mert boldogtalan vagyok.

Egyed Zsuzsanna

Megpróbálunk megszerezni mindent...

""Megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van.""

""Az ember megpróbálja kimondani az igazat, s a jutalma csak fájdalom.""


""Az álmok valóra is válhatnak, különben a természet nem ösztönözne bennünket arra, hogy álmodjunk.""


""Ebben a bűnbe esett világban normálisnak lenni és jól lenni, nem egy és ugyanaz.""


/ John Hoyer Updike /

Minél feljebb hágunk a hegyre...

Minél feljebb hágunk a hegyre, annál jobban fel kell öltözni. De mint emberek, teljesen levetkőzünk egymás előtt, mire felérünk a csúcsra. Ha máshol nem, de ott fent a magasban mindenki csak önmaga tud lenni. A Földön akkora emberek járnak, hogy az ember nem lát tőlük. Ha ott vagyok a sziklafal oldalában, akkorának érzem magam, mint egy porszem. Ha jön egy vihar, még akkorának sem. Ez a valós méretünk.

/Szendrő Szabolcs /

Az ellentétek törvénye

Az ellentétek törvénye

A jó és a rossz dialektikus meghatározásai teljesen alaptalanok. Ezért nem képezhetnek olyan szabályokat sem, amelyekre megszabadító filozófiát lehetne felépíteni. Ebben a tekintetben legtöbbször ijesztő, jól kigondolt csalásokkal találkozunk. Minden nép, minden faj, minden csoport, minden mozgalom, a jó úgynevezett alapjaira helyezkedik és azt mondja: „Az a jó, ahogyan mi látjuk, ahogyan mi tudjuk, ahogyan mi tesszük. Nézzenek csak minket!” Ez azonban valami nagyon buta és ugyanakkor nagyon veszélyes dolog, mert aki belemegy az ilyen öndicséretbe, az mindig nagyot fog csalódni. Kétségtelenül utoléri őt az ellentétek törvénye.


/Jan Van Rijckenborgh/ : Az egyiptomi ős-gnózis III.

Az erős egyéniségeknek...

Az erős egyéniségeknek egészséges szokásaik vannak. Úgy irányítják érzelmeiket, gondolataikat és viselkedésüket, hogy ezek hozzásegítsék őket a sikerhez. Most ne azt nézzük meg, hogy mit kell tenni ehhez, hanem azt, hogy mit kell elkerülni vagy másképp csinálni. Próbáljuk meg valamilyen szinten integrálni ezeket és személyes sikereinket megalapozni általuk.



Ne vesztegess időt az önsajnálatra

A nagy emberek nem vesztegetik idejüket siránkozással, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, vagy, hogy mások hogy bánnak velük. Ők saját magukat tartják felelősnek az életük alakulásáért és nem másoknak a hozzájuk való viszonyulását. Tudják, hogy az élet senkivel nem bánik kesztyűs kézzel és nem mindig igazságos.



Ne légy befolyásolható

Nem engedik mások által irányítani magukat és nem engedik befolyásolni magukat saját döntéseikben. Nem mondják, hogy „ez és ez miatt hülyének érzem magam…”, mert tudják, hogy minden egyes érzelmük felett önnön személyiségük áll és ők döntenek afelől, hogy reagálnak különböző helyzetekre.



Küszöböld ki a félénkséged

Az erősek meg sem próbálják elkerülni a kihívásokat. Annál is inkább, ezek még jobban bátorítják őket és rugalmasabbakká teszik őket. Megértik, hogy a változások időről időre elkerülhetetlenek és bíznak abban a képességükben, hogy alkalmazkodni tudnak ezekhez.



Ne fordíts energiát arra, amit nem tudsz befolyásolni

Egy intellektuális ember sem esik kétségbe egy elkeveredett bőröndért vagy átkozódik a forgalom miatt. Csak azokba a dolgokba fektetnek energiát, amiről tudják, hogy valamilyen szinten befolyásolhatják vagy formálhatják az alakulásukat. Tudják, hogy néha az egyetlen dolog, amit irányíthatnak, az a viselkedésük.



Ne próbálj mindent mindenkinek megköszönni

A nagyok tudják, hogy nem kell egyfolytában mindenkinek hálásnak lenniük. Nem félnek nemet mondani vagy átvenni a szót, ha szükségesnek érzik. Persze törekednek a kedvességre, de azokkal szemben is feltalálják magukat, akik nem szimpatizálják őket.



Az üzlet lehetséges rizikófaktor

Nem hoznak meggondolatlan vagy értelmetlen döntéseket, de számolnak a lehetséges bukással is. Időt fordítanak a kockázatok és sikerek mérlegelésére, tisztában vannak döntéseik minden egyes – akár kellemetlen – következményével.



Ne élj a múltban

Nem kavarják fel a múlt történéseit és nem akarják megváltoztatni azt, ami már megtörtént. Elfogadják a múltat és tanulnak belőle. Nem élnek a tegnapok és rossz tapasztalatok dicsfényében, hanem a mával foglalkoznak és a jövőt tervezik.



Ne kövesd el kétszer ugyanazt a hibát

Az erős emberek tudják, hogy saját viselkedésükért felelnek és így tanulni tudnak hibáikból. Ebből kifolyólag, nem is követik el még egyszer azt a hibát. Továbblépnek és a jövőben jobb döntésekre törekednek.



Örvendj mások sikereinek

A sikeres emberek nem csak saját, hanem mások sikereinek is tudnak örvendeni és értékelni azokat. Nem féltékenyek és nem érzik magukat kevesebbnek, ha mások felülmúlják őket. Tudják, hogy a siker csak kemény munka árán érhető el, így azt is tudják, hogy nekik is meg kell dolgozniuk a sikerért.



Ne add fel az első kudarcnál

Ezek az emberek nem tekintik a kudarcot egy oknak a felmondásra, épp ellenkezőleg. Úgy tekintenek rá, mint lehetőségre, mint egy újabb esélyre a megerősödéshez és a javuláshoz. Addig próbálkoznak, amíg elérik céljukat.



Ne félj az egyedülléttől

El tudják viselni a magányt és nem félnek a csendtől. Nem félnek egyedül lenni gondolataikkal, saját produktivitásukhoz tudják használni ezt az időt. Szeretnek egyedül lenni és nem függnek más emberek társaságától.



Ne gondold, hogy a világ az adósod

Nem az a mentalitás jellemző rájuk, hogy mások felelőssége őket boldoggá tenni, vagy, hogy a világ tartozik nekik valamivel. Mindig keresik a lehetőségeket és saját érdemeikre alapoznak.



Ne várj azonnal eredményeket

Függetlenül attól, hogy egy szebb külső elérésében fáradoznak vagy új vállalkozásba kezdenek, a sikeres emberek nem várnak azonnali eredményeket. Lehetőség szerint a legjobban hasznosítják képességeiket és idejüket, tudják, hogy az igazi változások időbe telnek.

Egyed Zsuzsanna

Itt van a szemed...

""Itt van a szemed, bevésve a lelkembe.
Egy leírhatatlan és megmásíthatatlan érzés.
Mit mondhatnék neked?
Itt vagyok, ne keress tovább?
Megtaláltál?
Félek még a választól.
Hogy nem ismersz fel és ellöklek örökre.
Még nem az a pillanat, amire fel vagyunk készülve.
Szeretném, ha szembe jönnél velem
és belenézhetnék szemedbe.
Hogy érezzem azt a csodát, amit a lelkedben látok.
Nem kellenek szavak, csak egy pillanat a szívedből.
Elmond annyi mindent...
Erőt és türelmet kapnék belőle.
Benne van minden, ami a szeretet és a félelem,
a csalódás és a vágy.
Minden egyszerre.
Érzések, melyeket élni kell.
Élnünk kell külön, de nem tudlak kizárni a lelkemből.
Itt vagy elrakva benne.
Mert létezel.
Nekem létezel valahol a világon.
Nem törheti meg ezt sem távolság
és nem fakíthatja meg az idő sem.
Itt van a szemed bevésve!""

/Cser Melinda/

Karácsony felé....

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Juhász Gyula

Minden bennünk van...

""Minden bennünk van. Ha eltemetve is, ha mindig szem előtt - mindegy az. Ott rétegződnek az emlékek, a vágyak, a ki nem mondott gondolatok. Ott vannak bennünk az ölelések, és ott fáj bennünk a kihűlt párnák hidege. Valahol a mélyben, ott várakoznak csöndben a forró éjszakák, a lázas hajnalok, a homlokra tett hűvös kezek. (...) Nem, semmi nem veszett el. Az egyszer gondolt gondolatok sem lettek semmivé. A félrenézések se, a véletlen találkozások se, az elharapott szavak, félbehagyott mondatok, mind, mind ott vannak, legbelül. Egymást tartja, óvja, szorítja. Nevet bennünk és fáj bennünk, kiált és rendre elcsendesül ez az egyszervolt, megismételhetetlen, gyönyörű szövevény, az életünk.""

 /Schäffer Erzsébet/

Gondoltál-e arra...

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?

(Tatiosz)

Nincs mitől félned....

""Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.""
 ""Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened. És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad, annál erősebbé válik.""
 /Osho/

A halogatás egyszerűen ostobaság...

""A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened.""

 " "Bármikor megvilágosodhatnál, ebben a pillanatban is, csak te éppen nem érsz rá, mert mindig fontosabb dolgod van : )""

 /Osho/

De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül...."

"Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba."
 "A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak."
 "A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül...."
 /Osho/

Kell a barát...

"Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt szeret, s ha fojtogat a magány, hozzánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, mindent tud, ami számunkra fontos. Az érintése maga a biztonság, amikor megfogja a kezünk. S jelen van akkor is, ha távol van. Mert a fő jellemzője, hogy van. Hogy létezik, és bármikor feléje nyúlhatunk."
 Kun Erzsébet