2012. február 28., kedd

A hírvágy

Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert
a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a
kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem
dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.
Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak
neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is
megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a
piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságának mondanak, nem örök
élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár-
ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre
jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk míly félelmetes.
Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük,
hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtízezredekre.
Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert
benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora
lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora
világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a
mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.

Nincsenek megjegyzések: