Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt
saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak
érzéseit és felismeri: "ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat,
megérzi annak egybemosódó világát: "ez is én vagyok"; ha egy bútort
hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: "ez is én
vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé;
minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül
gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka,
pihenés, társaság, magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése