A hírvágy

Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert
a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a
kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem
dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.
Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak
neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is
megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a
piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságának mondanak, nem örök
élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár-
ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre
jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk míly félelmetes.
Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük,
hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtízezredekre.
Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert
benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora
lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora
világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a
mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.

Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt
saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak
érzéseit és felismeri: "ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat,
megérzi annak egybemosódó világát: "ez is én vagyok"; ha egy bútort
hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: "ez is én
vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé;
minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül
gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka,
pihenés, társaság, magány.

Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz
azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a
sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük
nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van
olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni
bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

/Weöres Sándor A TELJESSÉG FELÉ Negyedik rész: A szárny/

A képzelet

A képzelet

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér
ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-
agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre
semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,
amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt
képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és
nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-
völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a
fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen
maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint
működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és
igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik;
csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből
húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a
sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek,
képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó
megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

/Weöres Sándor A TELJESSÉG FELÉ/

A teljesség felé...

A teljesség felé

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

`Egy apokrif János-evangéliumból`

/Weöres Sándor A TELJESSÉG FELÉ/

RÖVIDLÁTÁS

Két rövidlátó ember minduntalan az éles szemével dicsekedett.
Valaki hírül adta nekik, hogy a templomban emléktáblát helyeznek el. Mindketten szerették volna tudni, mi lesz a tábla szövege. A táblaavatás napján együtt mentek a templomba. Felnéztek a templom homlokzatára, egyikük megszólalt:
- Nézd csak, nem azok az írásjelek vannak felírva, hogy "Fényesség" és "Becsületesség?"
A másik bólintott.
- A kisebbek meg, azokat biztos nem tudod kiolvasni, azt jelentik: X. Y. írása, ennek meg ennek a hónapnak ezen és ezen a napján!
Egy járókelő megkérdezte, mit bámulnak. Amikor megmondták, a járókelő elnevette magát
- A táblát még fel sem tették, hogyan tudnátok elolvasni, mit írtak rá?
Xiao Lin Xin Ya (Válogatott tréfák)

AZ UJJADAT KÉREM

A szegény ember találkozott régi barátjával, aki halála után istenséggé változott. Végighallgatta a szegény ember panaszait a nyomorról, amelyben életét tengeti, majd ujjával az út szélén heverő téglára mutatott. A tégla nyomban aranyrúddá változott. Megajándékozta vele a szegény embert, ám régi barátja nem lett elégedett, ezért adott neki egy nagy aranyoroszlánt is. A másik még mindig elégedetlen volt
- Hát mit kérsz még? - kérdezte az istenséggé vált barát
- Az ujjadat - hangzott a válasz.
Xiao Fu

A JÓ EMBERT KÖNNYŰ BÁNTANI

A falu szélén, az út melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az árkon, és keresztülment rajta. Másikjárókelő megsajnálta az istenséget, visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem mutatott be áldozatot néki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az alvilági szellemek elképedtek.
- Büntetlenül elengedted, aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített Miért?
- Hát nem értitek? - kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.
Xiao Zan (A nevetés dicsérete)

A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG

A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a szegény embert.
- Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni nekem?
- Ez nem igazságos elosztás - mondta a szegény -, akkor miért hízelegnék neked?
- És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá?
- Akkor egyenlőek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked?
- És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá?
- Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek neked?
Ai Zi Wai Yu

RÉGI KÖNYVEK RÉGI BRONZÉRT

Az írástudó nagy pénzszűkében volt, összecsomagolta hát néhány száz könyvét, hogy a fővárosba vigye, és eladja őket. Útközben összeismerkedett egy másik írástudóval, aki végignézte a könyvek listáját, és úgy döntött, megveszi a könyveket. Nem tudta megfizetni a könyvek árát, de régi bronzérméi meg dísztárgyai voltak, amelyeket el akart adni, hogy rizst vehessen a pénzen. Megmutatta őket a mi emberünknek, az meg nagy rajongója volt a régi bronzérméknek, dísztárgyaknak, s csodálattal szemlélte a ritkaságokat.
- Ne add el őket - mondta. - Becsüljük fel a könyvek meg a bronz értékét, és cseréljünk. Megállapodtak a cserében.
Hazaérve, felesége meglepődött a gyors visszatérésén. Hallván, mi történt, perlekedni kezdett.
- Te ostoba! Mit akarsz kezdeni ezekkel a vacakokkal, amikor egy szem rizs nincs a háznál?
- Na látod! Pont így járt a másik is. A könyvekből jó darabig neki sem lesz rizse.
Dao Shan Quing Hua

A VADÁSZ CSELFOGÁSA

Az őz fél a farkastól, a farkas a tigristől, a tigris meg a medvétől. A medve, ha felegyenesedve támad, a legfélelmetesebb, a legerősebb valamennyi állat között.
Chu tartományban egy vadász remekül utánozta bambusz sípján az állatok hangját. Kicsalogatta sípjával az őzet rejtekéből, aztán leterítette.
Egy nap ismét szokott cselfogásához folyamodott. A farkas, a síp hangját őznek vélve, előbújt. A vadász megijedt, hirtelen a tigris üvöltését imitálta. A farkas elmenekült, ám a bozót szélén feltűnt a tigris. A vadász rémületében máris a medve hangját csalta elő sípjából, amire a tigris hanyatt-homlok elszaladt A medve azonban azt hitte, valamelyik kölyke hívja, és a hang felé sietett. A bocsa helyett a vadászra bukkant, helyben nyomban szétmarcangolta, felfalta.
Ha valaki nem bízik saját képességeiben és külső erőkhöz folyamodik, hasonló sorsra juthat, mint ez a Chu-béli vadász.
Tiu Zongyuan összegyűjtött munkái

AZ EMBER, AKI JOBBAN SZERETTE A PÉNZÉT, MINT AZ ÉLETÉT

Yongzhou-ban hirtelen megáradt a folyó. Hat ember szembeszállt a veszéllyel, kis csónakon igyekeztek át a túlsó partra. A folyó közepén a csónak felborult, az emberek úszni kezdtek. Egyikük, bár erőteljes karcsapásokkal úszott, alig haladt. előre.
- Te vagy a legjobb úszó, miért maradsz le? - kérdezték a társai.
- Ezer aranyat rejtettem az ágyékkötőmbe - felelte.
- Oldozd le. Miért nem oldozod le magadról?
A férfi nem válaszolt, megrázta a fejét és úszott tovább, holott látható volt, nehezen birkózik az árral.
A többiek elérték a túlsó partot, egyre kiáltoztak neki.
- Dobd el az aranyaidat, bolond! Mi hasznát veszed, ha megfulladsz?
A férfi csak a fejét rázta. Néhány pillanat múlva elmerült.
Liu Zongyuan összegyűjtött munkái

A SÓLYOM ÉS A VIPERA

A sólyom viperát pillantott meg az úton, fel akarta csípni.
- Ne falj fel engem! - kérlelte a vipera. - Az emberek azt tartják, hogy méreg lakozik benned. Ezt azért terjesztik rólad, mert viperát eszel. Ha nem tennéd, a méreg nem kerülne beléd, és az emberek nem gyűlölnének.
- Hallgass! - rivallt rá a sólyom. - Hazugság, hogy én mérgező vagyok. Épp te lövellsz mérget az emberekbe, s ha megeszlek, csak megszabadítalak bűnös cselekedeteidtől. Az emberek pontosan azért tartanak engem, mert tudják, elbánok veled. Azt is tudják, hogy a tollaimat és a karmaimat átitatta a méreg, ezért használják őket mások megmérgezésére , de nekem semmi közöm ehhez, mint ahogy a fegyvernek sincs köze hozzá, hogy gyilkosságra használják. Vagy a fegyvert kellene hibáztatni az öldöklésekért? Nem az embert? Én szándékosan nem ártok az embereknek, engem csak fegyverként használnak a gonoszság ellen. Te viszont lesben állsz a fűben, és a sors akarta, hogy ma az utamba kerülj. Semmiféle okoskodás nem ment meg.
És a sólyom felfalta a viperát.

A SZAMARAT VÁSÁRLÓ TUDÓS

A tudós szamarat vett a vásáron. Az adásvételt szerződésbe kellett foglalni. Az eladó látta, amint a tudós egyik lapot a másik után írja tele, s bár már a harmadik oldalnál tart, a "szamár" szó még mindig nem fordul elő a szövegben. Siettette a tudóst, fejezze már be a szerződést.
- Csupán annyit kellett volna szerződésbe foglalnod, hogy ennyit meg ennyit fizettél a szamárért, s hogy egyik félnek sincs tartozása a másikkal szemben. Miért írsz hát ilyen sokat? - kérdezte az eladó.
- Ne légy türelmetlen - felelte a tudós -, hamarosan sor kerül a szamárra is.
A Yan család tanításaí

A FŐNIXMADÁR

Gong Shu, a kézműves darab fából főnixmadarat akart faragni.
Elsőként durván kifaragta a madár körvonalait.
Egy járókelő meglátta, azt mondta:
- Jobban hasonlít bagolyra, mint főnixre.
Másik is tett megjegyzést:
- Inkább kócsagra emlékeztet. Valamennyien kinevették a csúf madarat és a kézműves ügyetlenségét.
Aztán a főnix elkészült - koronája olyan volt, akárha zafírból lett volna, karmai cinóbervörösen csillogtak, tollazata káprázatos színekben tündökölt, és ha titkos gombot nyomtak meg rajta, felszállt az égre, három nap, három éjjel repkedett a felhők felett
Akik kezdetben leszólták a készülő alkotást, csodálattal adóztak a kézműves ügyességének.
Líu Zí

KÉT SZEMPÁR

Két ember a mesterük megjelenéséről beszél.
- Ragyogóan elegáns! - mondta az egyik.
- Elképesztően borzalmas! - így a másik.
Hosszú ideig vitatkoztak, de hiába győzködték egymást Végül az egyik azt mondta:
- Kérdezzünk meg valakit, meglátod, nekem ad igazat!
Egy ember tulajdonságait nem változtatja meg, hogy mások hogyan vélekednek róla. A két férfi nem azért nyilatkozott ellentétesen, hogy legyen min vitatkozniuk, hanem azért, mert mindketten saját nézőpontjukból ítélték meg a dolgokat.
Wan Ji Lun

A HALLÁ VÁLTOZOTT SÁRKÁNY

A fehér sárkány alászállt az égből, és hal formájában belemerült a hideg vizű tóba. Jött a halász, szigonyával szemen döfte a sárkányt A sárkány felrepült, és a Mennyei Császár elé járult, hogy panaszt tegyen.
- Milyen alakot öltöttél a földön? - kérdezte a Mennyei Császár.
- Halként merültem alá a tóba - felelt a sárkány.
- Hát akkor természetes, hogy egy halász ki akart fogni téged. Hogyan ítélheted el érte?

Az anekdoták kertje

A BAGOLY KÖLTÖZÉSE

A bagoly találkozott a gerlével.
- Hová mégy? - kérdezte a gerle. - Keletre tartok.
- És miért?
- Itt senki sem szereti a huhogásomat Keletre költözöm.
- Ha a hangodat megváltoztatod - mondta a gerle -, akkor semmi baj. De ha nem tudod megváltoztatni, keleten éppen úgy félnek majd tőle, mint itt.
Az anekdoták kertje (Shou Yuan)

A TIGRISBŐRBE BÚJT BÁRÁNY

A bárány belebújt a tigrisbőrbe. Nagyokat bégetve sétálgatott a szép zöld mezőn, ám amikor megpillantotta a farkast, futásnak eredt
A bárány megfeledkezett róla, hogy tigrisbőrbe öltözött.
Fan Yan

A SZELLEMEK FESTÉSE

Qi herceg udvarában élt egy festőművész.
- Mondd csak - kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni?
- Kutyát, lovat, hasonlókat - felelte a művész.
- És mit a legkönnyebb? - kérdezte a herceg.
- Szellemeket és szörnyeket - mondta a festő. - A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.
Han Feí Zí

AZ EMBER, AKIT A KÚTBAN TALÁLTAK

Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.
Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:
- Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban !
A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésből az kerekedett ki, hogy amikor a Ding család kutat ásott, embert találtak a kútban.
Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja avassa be őt is a kútban talált ember rejtélyébe.
- A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy tagja állandó vízhordásra kényszerüljön - magyarázta Ding a hercegnek -, szó sincs róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.
Zi Hua Zi

HOGYAN SEGÍTETTE VALAKI A HAJTÁSOK NÖVEKEDÉSÉT?

Egy Song tartománybeli férfi úgy vélte, hogy az ő földjén lassan növekednek a hajtások, ezért félig kihúzkodta valamennyit a földből, majd hazament.
- Ma aztán jól elfáradtam - mondta a családjának. - Segítettem a hajtásoknak, hogy gyorsabban nőjenek.
A fia kirohant a földjükre. Csak egy pillantást kellett vetnie az ültetvényre, látta, oda az egész.
A legtöbb ember azt szeretné, ha a fiatal hajtások gyorsabban nőnének. Némelyek úgy vélik, hiábavaló minden erőlködés, ezért még a gazt se gyomlálják ki közülük, mások meg azzal akarják gyorsítani a sarjak növekedését, hogy kirángatják őket a földből. Az utóbbi a semmittevésnél is haszontalanabb.
Mencius

TÍZEZER ARANY

Qi tartományban élt egy Dongguo Chang nevű nagyravágyó úr. Többek között arról álmodott, hogy valamikor tízezer aranya lesz. Tanítványa, bár ismerte mestere pénzsóvárságát, mégis arra kérte, kegyeskedjék adományt adni neki, mivel nagy szegénységben él.
Dongguo Chang visszautasította a tanítvány kérését.
- Minden pénzre szükségem van, mert állami hivatalt akarok venni magamnak.
A tanítvány megharagudott rá, elment Song államba. Mielőtt útra kelt, így szólt mesteréhez: - Mivel nem osztozhatom mindabban, amit oly mohón kívánsz, jobban teszem, ha másutt keresem a szerencsémet. Meglehet, hamarabb megtalálom, mint te.
Shang Zi

A FŐÚR, AKI A SÁRKÁNYOKAT SZERETTE

She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal. Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sárkányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.
Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását szerette, de az igazi sárkánytól irtózott

Shen Zi

TÚL SOK ÖSVÉNY

Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.
- Micsoda! - rikácsolt Yang Zi. - Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?
- De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment - magyarázkodott a szomszéd.
Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:
- No, megtaláltátok a bárányt?
A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni.
- Túl sok az ösvény - felelte a szolga. - Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.
Yang Zi gondolkodóba esett Hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott
Tanítványait meglepte a viselkedése.
- Egyetlen bárány nem a világ - vigasztalták mesterüket -, meg aztán nem is a tiéd volt Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?
Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.
- Ha túl sok az ösvény - mondaná a mester -, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni. Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.
Lie Zi

HOGYAN HORDTA EL A BOLOND A HEGYEKET?

A Thaing és a Wangwu hegység vagy 700 li átmérőjű és sok ezer láb magas lehet.
A hegy északi oldalán lakott egy öreg ember, közel járt már a kilencvenedik évéhez, és mindenki úgy hívta: a Bolond. Mivel a ház bejárata a hegyre nézett, minden alkalommal kerülőt kellett tennie, akár elment hazulról, akár hazament Ezt módfelett kényelmetlennek találta, egy napon hát összehívta családját, hogy megbeszéljék, mit is tehetnének.
- Mit szólnátok hozzá, ha elhordanánk a két hegyet? - kérdezte. - Akkor utat nyithatunk délre, a Han folyó partjához.
Valamennyien egyetértettek vele, csak a felesége aggodalmaskodott
- Annyi erőd sincs, hogy egy dombocskát elhordj ! Hogy tudnád elhordani a két hatalmas hegyet? Aztán meg hová tennétek a kihányt földet és sziklát?
- Belehajítjuk a tengerbe - hangzott a válasz.
A Bolond a fiával meg az unokájával elkezdte ásni a földet, és kosárba rakva cipelték a tengerhez. Élt a szomszédságukban egy Jing nevű özvegyasszony, meg annak a hétéves fia, ők is elhatározták, segítenek elhordani a hegyeket Hetekbe tellett, míg egyszer-egyszer megjárták az utat.
Lakott a Han folyó partján még egy nagyon öreg ember, akit mindenki úgy nevezett: a Bölcs. Látva fáradozásukat, jót kacagott, s megpróbálta lebeszélni őket a munkáról.
- Elég legyen az értelmetlen ostobaságból! - kiáltotta. - Hisz öreg vagy és gyenge, nem tudod elhordani picinyke részét sem a hegynek. Hogy tudnád elhordani azt a rengeteg földet meg sziklát?
A Bolond hosszan tartó pillantást vetett rá. - Milyen ostoba és együgyű vagy - felelte. - Annyi eszed sincs, mint az özvegy kisfiának. Ha meghalok, itt marad utánam a fiam, aztán meg a fiam fia, és így tovább nemzedékről nemzedékre. Mivel pedig a hegy nem nő, idővel miért ne tudnánk elhordani?
A Bölcs erre nem tudott mit mondani.
Lie Zi

A SÁRKÁNYFARAGÁS MŰVÉSZETE

Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárkányokat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.
De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

Zhuang Zi

Egyetlen dolog biztos...

Egyetlen dolog biztos, a jelen. A múltat folyton átértékeljük, megtöltjük nosztalgiával, a jövő csak fátyolhalmaz, szüntelen fátyollebbenés, s minden fátyol mögött egy-egy halott illúzió..., de a jelent módunkban van enyhíteni.

Jókai Anna

...fohász...

"Meg kell fordítani a fohász tartalmát!
"Uram, hadd legyek az, ami akarok" - gyerekes kérés, komolytalan.
Hanem
"Uram, szeressek az lenni, de legteljesebben, ami éppen vagyok!"

/Belátás és átvágyakozás
Jókai Anna/

A barátság egy lélek...

“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.”
(Arisztotelész)

A lelki szépség...

“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!” (Lev Tolsztoj)

Valami érthetetlen...

“Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása.”
(Hamvas Béla)

Mindenki hallja...

“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.”
(Szókratész)

Kezdet a véggel ...

“Kezdet a véggel szükségszerűen összhangban áll. Aki azért lett barátod, mert ez kifizetődik, abba is hagyja, ha az a kifizetődő. Majd megörül valamilyen értéknek a barátságért cserében, ha a barátságban is valami másnak örült. Mivégre szerzek barátot? Hogy legyen, akiért meghalhassak, hogy legyen, akit a száműzetésbe kövessek, akinek halála elé vessem és feláldozzam magam.”
(Seneca)

A jó barát olyan valaki...

“A jó barát olyan valaki, akivel együtt semmi különöset nem tesz az ember, aztán rájön, hogy a “semmi különös” nagyon is különös. A jó barát mindent elmesél magáról neked. A jó barát olyan valaki, aki tényleg örül, ha győztél, és megdolgoztál a sikerért. Olyan valaki, aki előtt nem kell védekezned, és nem kell jó benyomást tenned rá. A jó barát ennek a sok csodálatos valakinek a megkapó egyvelege, akivel közös emlékeid lesznek majd, akinek adsz, és akitől kapsz – ő a “most és mindörökké jó barát.”

Barát az...

“Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni.” (arab mondás)

Ma a legnagyobb bűn...

“Ma a legnagyobb bűn az emberek absztrakt szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozat hozatalára, s emellett olyan elégedettek vagyunk magunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!”
(Tolsztoj)

De ha azt tartod barátodnak...

“De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.”
(Seneca)

Vannak, akik ...

“Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.”
(Seneca)

Aki szeret egy másik embert...

“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.

Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.

A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk:
Aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

Semmi sincs “külön”,,,

“A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek….

Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!

Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg!

Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Nem tőlünk független díszletben élünk – hanem egyek vagyunk vele. Semmi sincs “külön”.”
(Müller Péter: Jóskönyv)

...jövőre és még húsz év múlva is akarom...

“S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexszé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.”
(Müller Péter: Titkos tanítások)

Milyen csoda is az ember...

Milyen csoda is az ember - milyen fantasztikus dolgokra képes, saját magát és a körülötte levő világot illetően (...) Ám a jóra való végtelen képessége mellett határtalan a képessége a rosszra is. Mert mindkét végletre képesek vagyunk valamennyien. (...) Minden emberben van jó is, rossz is. Neki kell választania, és csakis a választás számít. Halld meg magadban a jót és engedelmeskedj neki.
Pablo Casals

Belevágni valamibe úgy...

Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni.
Csernus Imre

Akkor még nem fogtam fel...

Akkor még nem fogtam fel, hogy ez a pillanat valaminek a kezdete volt, hogy minden egyes döntés egy újabb döntéshez vezet majd, aztán még egyhez és még egyhez. Végül egyetlen, lényegtelennek tűnő döntés végiggyűrűzik az egész életünkön. Nem tudtam, hogy ez a pillanat meghatározza majd az életemet.
Michelle Richmond

A használható döntések...

A használható döntések születése az informatív hibák olvasztótégelyében történik. Így az Intelligencia elfogadja az esendőséget. És amikor abszolút (tévedhetetlen) döntések nem ismertek, az Intelligencia megpróbálkozik korlátozott adatokkal egy olyan porondon, ahol a hibák nem csak lehetségesek, de egyenesen szükségesek.
Frank Herbert

Új célt tűztünk ki...

Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.
Mara Meimaridi

Az emberek (...)

Az emberek (...) bizonyos utakon csak azért indulnak el, hogy bebizonyosodjon, hogy nem nekik valók. (...) Ez az élet törvénye. Ez (...) elől senki nem menekülhet el, akkor sem, ha soha nem hoz döntést, akkor sem, ha nincs bátorsága, hogy bármin is változtasson - hiszen ez már önmagában is egy döntés, egy változás.
Paulo Coelho

Ha minden...

Ha minden cselekedetünknek valamennyi következményét előre láthatnánk, és komolyan elgondolkozhatnánk először a közvetlen, majd a valószínű, majd a lehetséges, majd az elképzelhető következményeken, soha többé el nem mozdulnánk onnan, ahová az első gondolat odaszegezett.
José Saramago

Az utazást választottam...

Az utazást választottam, amikor észrevettem, hogy az életem már nem olyan, mint egy folyó, amely a tenger felé igyekszik. Azért döntöttem így, mert körülöttem minden azzal fenyegetett, hogy megáll és egy helyben toporog. (...) Mindenki nap mint nap azt tapasztalja, hogy életének újabb és újabb fordulópontjához ér.
Paulo Coelho

Nem könnyű dolog...

Nem könnyű dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs - egyiket sem.
Buddha

Toleranciáról...

Toleranciáról, párhuzamosságokról, egymásmellettiségről, szellemi demokráciáról, mások személyiségének tiszteletben tartásáról az irodalomban itt éppúgy nem beszélhetünk, ahogyan a közéletben sem. Amikor azonban a gyűlölet túlcsordul önmagán, akkor a normálisabbja becsukja az ajtót, és azt mondja, köszönöm, tájékozódtam, csatornát váltok (...), továbbhajtom a rádió keresőgombját, mindenen akad egy gomb, ahol ki lehet kapcsolni, távol tartom magam az erőszaktól; aki ebben utazik, azt elkerülöm, nem kötelező mindenkivel egyetértenem, még a többséggel sem, megvan a magam világa, nem kell a másé.

Kontra Ferenc

Gyakran mondják...

Gyakran mondják a sikeres és gazdag emberekre, hogy jókor volt jó helyen. Igen ám, de kedvező alkalmai szinte mindenkinek vannak az életében, csak ha nincs egy kis szabadsága, és nincs egy kis tartalék pénze, akkor ezt képtelen kihasználni. Ilyenkor a szegény rabok persze sóhajtoznak: istenem, ha ez vagy az lett volna. Pedig a pénzügyi döntéseket egykor maguk hozták meg - inkább megvették hitelre az eggyel nagyobb autót, lakást, kütyüket és a nagyvonalú karácsonyi ajándékot. Persze, hogy nem volt így alkalmuk kihasználni a lehetőségeket, amelyekkel az előrelátóbbak élni tudtak. Ilyen egyszerű az egész: mindenki eldöntheti maga, hogy "rabok legyünk vagy szabadok".

Tóth András

Egy ember utálhatja a választását...

Egy ember utálhatja a választását, de ki fog tartani mellette, mert még a legrosszabb körülmények között is meg lesz győződve róla, hogy akkor ez volt a lehető legjobb döntés.
Christopher Paolini

A kimondott szó élő erő...

A kimondott szó élő erő, amely elhangzásának pillanatában hatni kezd és töltése szerint negatív vagy pozitív folyamatokat indít meg környezetedben. Vannak szavak, amelyeket nem lehet többé visszavonni. De vannak hallgatások, amelyeket még kevésbé bocsátanak meg azok, akik egy mindent feloldó és újrateremtő Szót vártak tőled. A megnyilvánult világ kezdetén a Logosz áll. S a megváltás kulcsa is szabadító Ige. Ezért kell megtanulnod és gyakorolnod a mantrák tudományát.

Szenvedni kell...

"Szenvedni kell, hogy jók lehessünk. S néha kénytelenek vagyunk szenvedést okozni azért, hogy előhívjuk valakiben a rejtőző jóságot."

"A szerelmet sokszor nem viszonozza az, aki iránt érzik. A szeretet azonban mindig visszhangot hív a másikból, mert az emberi lélek semmire sem éhezik jobban, mint arra, hogy ezzel az isteni eledellel megetessék."

A súly amelyet fölemelsz...

A súly amelyet fölemelsz, izmaidat erősíti. A szenvedés, amelyet elviselsz, lelki erődet fokozza. A szellemi erőfeszítés, amelyet kitartóan folytatsz, mulandó önmagad fölé emel.

Ne hidd, hogy minden mélységet meg kell járnod, minden szakadékba bele kell zuhannod ahhoz, hogy felemelkedj. Életed bármelyik pillanatát benső evolúciód kiindulásává teheted, ha a magasság isteni derűje erősebb mágnes benned Hadész káprázatainál.

"A gondolkodás magasabb nívón nem más, mint felületi irányok lényegükre való redukciója." (W. Charon) Életed eseményei, saját karaktered, s a körülötted lévő egész világ rejtjeles üzenetet sugárzik feléd. Ez a szimbolikus szöveg azonban számodra kibetűzhetetlen mindaddig; amíg megelégszel a maszkjával amely sokszor éppen az ellenkezőjét akarja elhitetni annak, amit valójában takar. Ideje, hogy kiemelkedj a puszta látszatok ijesztő zűrzavarából és saját sorsodra; a megismert metafizikai Igazság szintjéről tekints. Csak onnan láthatod meg az alattad fekvő táj fényből-árnyból szőtt hieroglifájának értelmét.

Vagy sikeres leszel...

Vagy sikeres leszel vagy boldog. Boldog, aki azzal él, akit szeret, boldog, aki nem adja el a lelkét se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének, boldog, aki szabadon él, szabadon dönt, olyan munkát végez, amelyben jól érzi magát, annyit dolgozik, amennyi még jólesik, annyit alszik, amennyit a szervezete követel, inkább szegényebb, de nem ugrál másoknak, inkább szegényebb, de látja a munkaidő végét, boldog, mert nem irigyli a gazdagok sikerét. Sokan elhatározzák, tudatosan vállalják a vagy-vagy kérdést, eldöntik, hogy jól akarnak-e élni, vagy jó életet akarnak-e élni.
Bácskai Júlia

Mindenki a szebbik arcát...

Mindenki a szebbik arcát mutatja felénk, és ami csúf, azt gondosan eltakarja. Ne akarjunk hát más bőrébe bújni, mert már későn jövünk rá, hogy nem olyan kellemes. Nagyanyám emlegette mindig, ha másra voltam irigy: „Ha mindenki kivihetné a piacra egy csomagban az örömét és a bánatát, és mindenki belekukkanthatna kedve szerint a máséba, senki sem cserélne a másikkal.” Ne akarjunk hát olyan terhet a vállunkra venni, amibe nem látunk bele, még akkor sem, ha messziről olyan kívánatos! Ne vállaljunk fel olyan szerepet, ami nem nekünk való! Merjünk őszinték lenni, mert a hazug világban ehhez kell az igazi bátorság! Különbözni a többitől. Beismerni, hogy hazudtunk és vállalni, hogy többet nem csapjuk be magunkat. Nem szégyen bevallani, hogy nem tudok milliomos, sikeres, hatalmas lenni, de nem is akarok annak látszani. Boldog szeretnék lenni, ha lehet.
V. Varga Zoltán

"Mit ér az embernek...

"Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja?"
/Márk 8,36/

Nem félt semmitől...

"Nem félt semmitől. Nem kötődött semmihez. A változás mögött a szüntelen megújulás örökkévalóságában élt. Mindig azt tette, amit tennie kellett. Azt hiszem, ez a szabadulás formulája!"
Szepes Mária

Van egy láthatatlan bíró...

"Van egy láthatatlan bíró, akit magunkban hordozunk,és akit nem lehet hazugságokkal megtéveszteni. Néma, és mégis beszél, éjjel-nappal szüntelenül halljuk, amint ítélkezik fölöttünk."
/Karl May/

Aki nem önmaga lámpása...

"Aki nem önmaga lámpása: sötétben jár. Ami pedig a boldogságot illeti: boldog az ember csak akkor lehet, ha szabad. És csakis az igazság tudja szabaddá tenni. Az igazság pedig az, hogy valamennyien önmagunk lámpásai vagyunk."
Müller Péter

Aki szeret...

"Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot."
Müller Péter

Nincsenek barátaim...

""Nincsenek barátaim - a lelkem a barátom." Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ."
Müller Péter

Mindannyian...

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy

a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy

b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

“Az élet nehéz...

“Az élet nehéz.
Nagy igazság ez, a legnagyobb igazságok egyike.* Mégpedig azért, mert ha valóban beláttuk, akkor már felül is emelkedtünk rajta. Amikor valóban értjük – fölfogjuk és elfogadjuk -, hogy az élet nehéz, megszűnik nehéznek lenni. Mert amint elfogadjuk, az a tény, hogy nehéz, nem számít többé.
Az élet nehéz voltának igazságát a legtöbb ember nem látja át teljes mértékben. Többé-kevésbé állandó jelleggel sopánkodnak az emberek, halkan vagy fennhangon panaszolják föl terheiket és gondjaikat, mintha kirínának az élet egyébként könnyű hátteréből, vagy abból az életből, amely ha nem könnyű is, mindenesetre méltányos volna, ha az lenne. Halkan vagy fennhangon hirdetik hitüket, mely szerint nehézségeik egy megkülönböztetett nyavalya, amely csak őket sújtja vagy családjukat, törzsüket, osztályukat, fajtájukat vagy akár fajukat, de senki mást.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)

*Buddha “Négy Igazsága” közül ez az első: “Az élet szenvedés.”

Minden tavasznak van...

Minden tavasznak van egy kitüntetett napja, ami minden más tavaszi napnál fényesebb. Mikor a napsugár még csiklandóbban játszik a tarkón, mikor a szellők még huncutabbul fütyülnek, mikor a kikelet ritmusára még veszélyesebben ver a szív, mint más tavaszi reggeleken. Naptárakban sajnos nincs jelölve ez a kacér és szédítő ünnep, ezzel a páratlan reggellel csakis a lélek számol.

Cserna-Szabó András

Az élet nem más...

Az élet nem más, mint döntések sorozata. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Gyakran egyetlen apró, látszólag semmiségnek tűnő döntésnek van a legnagyobb hatása életünkre. Honnan tudhatnánk előre, mikor döntünk helyesen? Hogy jó szakmát, társat, barátot, életutat választottuk-e? Sehonnan. Az életben sajnos nincs lehetőség arra, hogy egy pillanatra belenézhessünk egy másik életbe, hogy kiderüljön, milyen lenne a sorsunk, ha minden másként alakul. (...) Ha a bárban másik fiú lép oda hozzánk, ha másik állásajánlatot fogadunk el, ha... Rengeteg a ha. De érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, mi lett volna, ha? Szerintem nem. Valamiért azokat a döntéseket kellett meghoznunk, valamiért azt az állást és azt a fiút kellett választanunk. Mindennek úgy kellett történnie, ahogyan megtörtént. Nem másként. Mégiscsak hiszek valamiben. A sorsban. És abban is, hogy a történetünk előre meg van írva.

Szalai Vivien

A szerelem mindig más...

A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.

A Piedra folyó partján...

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

A szem...

A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak.
Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket.
Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod.
Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?”
(Tatiosz)

Ne fecséreld el...

“Ne fecséreld el életed hátralévő részét másokról való képzelgésekben, hacsak valami közhasznú célra nem vonatkoztatod gondolataidat. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert, ha azon töröd a fejed, mit is csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik – minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerűt, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiúságot és rosszindulatot.”
(Marcus Aurelius)

Az, hogy milyen javakkal...

“Az, hogy milyen javakkal rendelkezünk az életben, attól függ, hogy milyen emberek vagyunk. Kutatások eredményei igazolják, hogy a legtöbb ember, aki nagy összegeket nyer a lottón, rekordidő alatt eléri, hogy visszacsöppenjen korábbi anyagi nehézségei közé. Két évvel a nagy nyeremény után ötből négy nyertesember rosszabb anyagi helyzetben van, mint amilyenben a kasszírozás előtt volt. Legbelül egy szemernyit sem változtak, külső körülményeik pedig azt tükrözik, hogy milyenek belülről.
Nincsenek kerülőutak. Ahhoz, hogy a dolgok javuljanak, saját magunknak is javulnunk kell. Ha nem teszünk erőfeszítéseket, akkor a jelenünk a tegnapunkhoz fog hasonlítani.”
(Andrew Matthews – Élj Vidáman)

Ilyen a nagy ember...

“Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.”
(Seneca)

Felülemelkedhetünk...

“Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.” (Eileen Caddy)

Az ember rájön...

“Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és a többi emberről, a dolgok és az emberek megváltoznak vele szemben… Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít… Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk… Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye… Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük…”
(Dale Carnegie)

Kozmikus törvény...

“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.”
(Richard Bach: Illúziók)

Nagy időpazarlással...

“Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”
(Seneca)

Hát van olyan...

“Hát van olyan idő, amikor nem kell tanulnunk? – kérdezed. S én azt válaszolom: nincs. De amint tanulni minden korban tiszteletre méltó, úgy kioktatást kapni már nem mindegyikben az. Szégyellni való, ha az öreg ember az ábécével vesződik: a fiatalnak tudást kell szereznie, az öregnek pedig alkalmaznia kell ezt a tudást. A szerzés sosem elegendő az élethez, tudnod kell bánni azzal, amit megszereztél: igazából csak az a tiéd, amivel másoknak is a hasznára vagy.”
(Seneca)

Ha valaki...

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolod lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Az élet játéka...

“Az élet játéka, a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal.”
(Florence Shinn)

Kelj fel...

“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.” (Dan Millman – A békés harcos útja)

A hibák...

A hibák visszajelzések a teljesítményünkről. A győztesek sokkal több hibát követnek el, mint a vesztesek. Ezért tartoznak ők a győztesekhez. Több visszajelzést kapnak, mivel többször próbálkoznak. Az egyik legnagyobb baj a vesztesekkel az, hogy hibáikat túl komolyan veszik, és nem veszik észre a bennük rejlő lehetőségeket.”
(Andrew Matthews)

Gyakran...

“Gyakran szociálisan arra vagyunk kondicionálva, hogy az élet negatív oldalát lássuk. Ha van tíz dolog, ami jól működik, és egy, ami nem, akkor csak arra figyelünk, ami rosszul működik. Ha fiacskánk a húszpontos matekteszten tizenegy pontot ér el, akkor nem a tizenegy pontra koncentrálunk, hanem a kilencre, ami nem sikerült neki. Ha fáj a fejünk, akkor nem azt mondjuk: “A mellkasom, a hasam, a lábam és a karom nem fáj!”, hanem azt: “Úgy fáj a fejem!” Az inggallérunkon lévő rúzsfolt miatt aggódunk, ahelyett, hogy annak örvendenénk, hogy az ingünk kilencven százaléka milyen tiszta! Túl sok ember gondolja azt, hogy realistának és racionálisnak lenni egyet jelent a hibákra való koncentrálással!” (Andrew Matthews)

Talán különös...

“Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot.”
(Anne Morrow Lindbergh)

Az emberek gyakran...

Az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják ezt az elvet. Azt kérdezik: “Mit kaphatok holnap, ha ma elvetem a babszemeimet?” A válasz: “Nedves babszemecskéket” A mag törvénye így szól: “Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!” Ma ültess babszemeket, és szedd le négy hónap múlva a termést. Amikor még mindenki magának termelt, valószínűleg ezt az elvet jobban értették. De manapság az instant levesek korát éljük.
(Andrew Matthews )

Ha ez élet dögunalom...

“Ha ez élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Soha sem hallod, hogy valaki azt mondaná: “Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom – és SEMMI JÓ nem történik az életemben.” Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat.”
(Andrew Matthews)

A bőség...

“A bőség a világegyetem természetes törvénye. A természet mindenütt szinte pazarlóan nagyvonalú, körös-körül bőség uralkodik. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy sokan nem részesülnek ebből a gazdagságból, mert nem ismerik a belső teljesítőképességüket, vagy legalábbis nem használják ki azt optimálisan.
A gazdagság nem újraelosztás, hanem tudat kérdése. Ha a világ minden pénzét összegyűjtenénk és kiosztanánk az emberek milliárdjai között, viszonylag rövid időn belül a gazdagok újra gazdagok, a szegények ismét szegények lennének. A gazdagságot önmagunkban kell felfedeznünk és arra kell kérnünk, hogy terjedjen át az életkörülményeinkre is.”
(Kurt Tepperwein)

Ne akarj sikeres lenni...

“Ne akarj sikeres lenni – minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkezni, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát.”
(Viktor Frankl)

A vidámságnak...

“A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

“Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad – egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.”

(Anthony Robbins)

Nagyon fájt...

...Nagyon fájt a szívem, egy évig azt hittem, hogy belehalok. De aztán felébredtem egy napon, és megtudtam valamit... igen, azt a legfontosabbat, amit csak egyedül tudhat meg az ember. Megmondjam?... Nem fog fájni?...Kibírod? Hát igen, én kibírtam. De nem szívesen mondom meg senkinek, nem szeretem elvenni az emberek hitét, egy gyönyörű téveszmébe vetett hitüket, amiből annyi szenvedés, de annyi nagyszerűség is származik: hőstettek, műalkotások, csodálatos emberi erőfeszítések. Te most olyan lelkiállapotban vagy, tudom. Mégis azt akarod, hogy megmondjam? Hát, ha akarod. De ne haragudj reám aztán... engem Isten megvert és megajándékozott ezzel, hogy megtudhattam és kibírtam és nem haltam bele. Mit tudtam meg?...

Hát azt, hogy nincsen igazi.

Márai Sándor