Hazudnék, ha azt vallanám itt, hogy különösen szerencsétlennek éreztem magam ez órában. Voltak évek, igen: húsz, huszonkét év előtt szerencsétlen voltam. De aztán megalvadt bennem az érzés, mint ahogy a sebben megalvad a vér. Az erő, amely lekötözte bennem a fájdalom buzogását, ismeretlen volt számomra. Vannak sebek, melyeket nem „gyógyít az idő”. Tudtam, hogy én sem gyógyultam meg.
Egy nőt el lehet dobni, mint egy skatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki.. Meg tudom érteni… Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valaki szórakozottságból… ez több mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.
Márai Sándor:Eszter hagyatéka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése