"...a gúnyrajz eltakarta azt, aki nem tudta, nem is merte megmutatni magát, hiszen az ember nemcsak „az”, aki, hanem – mindig – önmagának a karikatúrája is. A gúnyrajz nem humoros, derűs, hanem mindig keserű, komisz, bosszúálló. […] Végre az lehetek, aki vagyok. Így képzeltem, egy pillanatra. Szép, felejthetetlen pillanat volt... mint minden pillanat, amikor az ember felszabadultan, őszintén hazudik valakinek: saját magának vagy másnak. Még nem tudtam, hogy az ember soha nem szabadul meg teljesen attól a félreértéstől, ami személyével kapcsolatban alakot kap – nem szabadulhat meg, mert a „félreértés”-ben van igazság is, a gúnyrajz, amit a világ tükröz, éppen úgy „ő”, mint a „másik”, akiről egy életen át merevgörcsösen hallgatott."
Márai Sándor: Föld, föld!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése