Közös hullám... Mindenkit szeretek. Barátom azt mondja: ilyen nincs. Hogy szerethetnél mindenkit, amikor az emberek másmilyenek? Másképpen, válaszoltam. Nyitottan fogadom, aki jön, és aki megy, elengedem. Ahány ember, annyi hang, annyi gondolat, annyi érzés. És ahány érzés, annyiféle kapcsolódás. Kezdjük az elején: nyitott vagy. És nem gondolsz erről semmit, ami kiolthatja. Amikor találkozol valakivel, összekapcsolódtok. És a szeretet, a béke, ami benned él, ami tulajdonképpen te vagy, hatni kezd. Kifejezed, megéled. Ez a kapcsolódás egy közös hullám. Áramütés, amelyik nem fáj. Finom, oda-vissza ható erő, ami két embert – vagy akár többet is – megérint, ugyanabban a pillanatban. Ha a kapcsolat rossz, vagy mondjuk úgy, hogy nem egészen jó, az nem befolyásolja a te szereteted? – kérdezte. Azt hiszem, ez fordítva történik: előbb vagy te, és az érzéseid, utána jön a kapcsolat. Nem a kapcsolat irányít téged, hanem Te irányítod a kapcsolatot. Ha mondjuk, azt szeretnéd, amit én, és én azt szeretném, amit te, mindketten ugyanarra vágyunk, ugyanabban a pillanatban. Márpedig az ilyen pillanatok az életben ritkák. Ezért van sokféle szeretet. Pontosan annyi, ahány ember él. Mindenki tudja ezt belül, csak nem mindig gondol rá. És te már tudod, amire nem gondolsz, az számodra nem létezik. De létezik, és nagyon is él a közös hullám. Belőled indul, és hozzád tér vissza. Ami visszatér hozzád, abból tudni fogod, mit adtál: szeretetet, vagy valami mást. Mert nem a kapcsolat az első lépcső, az csak a következmény. Mindig te vagy az első.
(Szteliosz Thalasszinosz – CETLIK A SZÍVED FELETT
LÉLEKKALAUZ A SZERETETHEZ)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése