„És itt van a probléma, hogy az emberek váltogatják
a kommunikációs szintjüket. Nem mindig azonos
szinten beszélnek. Néha egész infantilis szinten,
néha felnőtt szinten. Néha így, néha amúgy. És ezért
olyan nehéz megoldani ezt a problémát, és eljuttatni
két embert oda, hogy azonos szinten kommunikáljanak.
A felnőttség Harris szerint a következő:
felnőtt az az ember ebből a szempontból, aki veszi
a fáradságot, hogy végignézi a saját mechanikus
reakcióit. Vagyis, hogy különböző helyzetekben
ő mechanikusan hogy reagál. És azokat, amelyek
csak nehezítik az életét, bonyodalmakat okoznak,
azokat kiiktatja az életéből. Ahol pozitív a feedback,
vagyis segít élni, azokat megtartja. Ha ezt az önkontrollt
nem végzi el egyedül, vagy egy baráttal,
vagy egy szerelemben vagy egy pszichoterápiában,
teljesen mindegy, akkor megmarad gyereknek. Aki
mechanikusan reagál az élet dolgaira, nem csinál egy
nagytakarítást a saját lelkében, hogy mire mond igent
és mire mond nemet, az az élet más helyzeteiben is
infantilisen fog viselkedni. Vagyis ez is egy integráns
része a felnőttségnek. A felnőtt fogalmaknak,
felnőtt ítéleteknek, érzelmi ellentmondásoknak a
vállalása, a mechanikus reakciók közül a szelektálás.”
(Popper Péter: Érteni és elengedni)
2015. december 10., csütörtök
2015. december 7., hétfő
Fáradt vagy élni?
"Fáradt vagy élni? Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre. Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen, túl sok volt a feladat, túl sok a szenvedés, a csalódás. De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet az életednek? Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod? Nem érzed-e, hogy a természet, mely oly esztelenül túloz és pazarol, megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott, és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön. Mi más lehetsz, mint fáradt? Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál."
(Márai Sándor)
(Márai Sándor)
2015. december 4., péntek
Igen, az hiányzik...
""Igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,
a minden bajt legyűrő erő és remény,
ami átlendít a holtpontokon, és segít,
repít tovább, amíg csak lehet,
a veszteségeket tudomásul veszi,
de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,
a következő lépést latolgatja, és csak azt,
ha kell, mindent újrakezdve, más irányban
indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül.""
Parancs János
a minden bajt legyűrő erő és remény,
ami átlendít a holtpontokon, és segít,
repít tovább, amíg csak lehet,
a veszteségeket tudomásul veszi,
de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,
a következő lépést latolgatja, és csak azt,
ha kell, mindent újrakezdve, más irányban
indul el sietve, tépelődés és kétely nélkül.""
Parancs János
Ó ember...
""Ó ember, a hitedet ne veszítsd el, őrizd meg
a lélek nagy hitét!
Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz vágytalan,
ne tűrd a szenvedést.
Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt
a legszebb küldetést,
Mert a szabadság a legtöbb, amit adhat magának
az emberiség.""
Juhász Ferenc
a lélek nagy hitét!
Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz vágytalan,
ne tűrd a szenvedést.
Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt
a legszebb küldetést,
Mert a szabadság a legtöbb, amit adhat magának
az emberiség.""
Juhász Ferenc
Miért nevezed...
""
Miért nevezed halottnak a követ? Oly’ régen itt vagy a kertben, s mégse tudod, hogy semmi sincs, ami halott? Minden dolog élőn izzik a nappal tudásában és az éjszaka fenségességében.
Te és a kő egyek vagytok.
Csak szívverésetekben van különbség. A te szíved egy kicsit gyorsabban dobog, barátom, nem annyira nyugodt, úgy-e?
A kő ritmusa más, mint szívedé, de én azt mondom: Ha belehallgatsz lelked csendjébe és megméred az ég magasát, egy zenét fogsz hallani; ugyanazt a kőnél s csillagnál egyaránt.""
Khalil Gibran
Miért nevezed halottnak a követ? Oly’ régen itt vagy a kertben, s mégse tudod, hogy semmi sincs, ami halott? Minden dolog élőn izzik a nappal tudásában és az éjszaka fenségességében.
Te és a kő egyek vagytok.
Csak szívverésetekben van különbség. A te szíved egy kicsit gyorsabban dobog, barátom, nem annyira nyugodt, úgy-e?
A kő ritmusa más, mint szívedé, de én azt mondom: Ha belehallgatsz lelked csendjébe és megméred az ég magasát, egy zenét fogsz hallani; ugyanazt a kőnél s csillagnál egyaránt.""
Khalil Gibran
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)