Ha - és nagyon fontos...

""Ha követed intuíciód belső vezetőjét, nem abban az értelemben leszel sikeres, ahogyan a világ érti a sikert.
A Te sikeredet a boldogságoddal, az üdvözültségeddel lehet majd mérni: mindegy, mi történik, te boldog leszel.
Akár azt mondja a világ, hogy kudarcot vallottál, akár sztárt csinál belőled, mit sem számít. Te boldog leszel bármilyen helyzetben"".


""Ha - és nagyon fontos, hogy ez a HA érthető legyen számodra - a világ érdekel, akkor a belső vezető nem neked való.
Ha a lényed belső dimenziója érdekel, akkor a belső vezető, és csakis a belső vezető segíthet.""

Osho / Intuíció/

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve...(részletek)

"A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett.

 -A fény harcosának erős akaratra és rettenetesen nagy türelemre van szüksége az álma eléréséhez.

 -A fény harcosa tudja, hogy szabadon dönthet, mit akar. Döntéseit bátran, önzetlenül hozza, időnként egy cseppnyi őrülettel."

"Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal."

"Tudja, hogy a gazella hatalma a lábában rejlik. A sirály hatalma meg abban, hogy messziről célba tudja venni a halat. Megtanulta, hogy a tigris nem fél a hiénától, mert tudatában van az erejének."

"De a fény harcosát semmi nem ingatja meg a hitében. És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal önmagát is ösztönzi."

"Ha már meghozott egy döntést, ahhoz tartja magát. Nem kételkedik benne, hogy helyesen döntött, és nem tér le a választott útról csak azért, mert nem úgy alakulnak a körülmények, ahogy elképzelte."

"A fény harcosa tudja, hogy vannak hibái. De azt is tudja, hogy egyedül nem tud fejlődni."

"A fény harcosa tudja, hogy szívének csöndjében egyfajta rend rejtőzik, amely utat mutat neki."

"Egy bikaviadal csak tizenöt percig tart: a bika hamar rájön, hogy becsapták, és ráront a torreádorra. Amikor ez bekövetkezik, nincs az a pompa, érv, értelem vagy vonzerő, ami meg tudná akadályozni a tragédiát."

"De a harcos (...) tudja, hogy hiába vad és bátor a madár, ha macskával találja szembe magát."

"A kéz sebei begyógyulnak, de a gyerek, akit azért ütött meg az apja, mert elvesztett egy csatát, életre szóló sebet kap."

"A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is."

"A fény harcosa tisztában van a hibáival. De tudja azt is, mik az erényei."

"A fény harcosa nem vesztegeti az idejét ostoba támadásokra: tudja, hogy megvan a maga sorsa, amit be kell töltenie."

"A fény harcosa nem fél attól, hogy bolondnak nézik."

"Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között."

"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."

"A világ tükör, és minden embernek a saját arcvonásait tükrözi vissza."

"A megbánás valóban öl: lassan felemészti a lelkét annak, aki egyszer valami rosszat tett."

"Az a legnyomorultabb, aki közönnyel szemléli mások nyomorát."

"A harcos (...) elfogadja, hogy ellenségei azért vannak, hogy próbára tegyék bátorságát, kitartását és ítélőképességét. Ők sarkallják arra, hogy harcoljon az álmaiért."

"Az a harcos, aki túlságosan bízik az eszében, lebecsüli ellenfele erejét."

"A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban."

"A harcos arra törekszik, hogy minél jobban megismerje képességeit. Mindig ellenőrzi fegyverzetét, ami három dologból áll: hitből, reményből és szeretetből."

"Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam."

"A harcos néha éppen az ellen harcol, akit szeret."

"Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához."

"Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs választása, mások pedig a többiek döntéseit kritizálják. De a harcos mindig tettekre váltja a gondolatait. Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít, míg visszatér eredeti tervéhez. De a harcos tudja, mit akar."

"Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek. Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete. Bízik benne, hogy rátalál a szerelem, és mert bízik benne, rá is talál... Olykor kiábrándul, olykor megsérül... De a harcos tudja, hogy megéri hinni, és minden vereségre két győzelem jut. Ezt mindenki tudja, aki hisz."

"A fény harcosa döntéseket hoz. Szabad a lelke, mint a felhők az égen, de az álma iránt elkötelezett."

"A fény harcosa átadja magát a benne lévő szenvedélyeknek és teljes átéléssel élvezi őket. Tudja, hogy nem kell lemondani a győzelmek boldogságáról, mert azok az élet részei, és örömet szereznek mindenkinek, aki részt vesz bennük."

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve(részletek)

A művész válsága.... Ne foglalkozzatok vele....

""A művész válsága. Ne foglalkozzatok vele. Pár napig eltart, aztán visszazökken minden a régi kerékvágásba.""
J.J. Stalter


""A világ összes értelme és elszántsága sem képes művészetet létrehozni a tehetség szikrája nélkül.""
Stephen King


""A művészetben önfegyelem nélkül létre lehet hozni kiváló alkotást, de önkritika nélkül nem.""
Egry József


""Ahhoz, hogy megértsünk egy művet, tekintetbe kell vennünk a népet, amely alkotta, az erkölcsöket, amelyek sugallták, és a környezetet, amelyben született.""
Hippolyte Taine

""A művész igazi hivatása: eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe.""
Romain Rolland

A végzet...

"A végzet a beleegyezőt viszi magával, a vonakodót elhurcolja."

 "Négy dolgot nem lehet visszavonni: a kimondott szót, a kilőtt nyilat, az isteni rendeletet és az elmúlt időt." 

"Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben."

 "A hallgatás a bölcsesség jele, de egyedül a hallgatás még nem bölcsesség."

 "Akinek tiszta a lelkiismerete, nem fél, ha éjjel bekopognak az ajtón."

 "Aki kopog az ajtón, hallja a választ."

 (...)

A gondoskodás....

""A gondoskodás nem tehet semmit a sors ellen.""

""Nem kell várni, számítani valaminek a bekövetkezésére. Hagyni kell, hogy az idő átfolyjon rajtunk és kitisztítsa az elménket.""

""Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekünk kell értelmet adni az életnek.""

(...)

Soha ne hidd el...

""Soha ne hidd el, hogy ha valaki sokat foglalkozik valamivel, annak okvetlenül a mestere lesz!""

""Ahová nem tettél semmit, onnan nem is vehetsz el semmit!""

(...)

Ne csak egyszerűen olvass...

""Ne csak egyszerűen olvass, memorizálj vagy utánozz, hanem szorgalmasan dolgozz úgy, hogy az igazság a szívedből jöjjön és része legyen a testednek.""

 ""Az ember boldog, ha vannak könyvei, de boldogabb, ha nincs rájuk szüksége.""

 (...)

Az élet útja a növekedés és a változás....

„…a harmónia nem a gyengeség szinonímája, és az egyensúly nem egy másik szó a mozdulatlanságra. Az élet útja a növekedés és a változás.”

„Minden élőlény Szelleme Isten része… az ember egyetlen ellensége, saját maga.”


„Menny és Pokol most van. Mi teremtjük meg saját mennyországunkat vagy poklunkat tetteinkkel, gondolatainkkal, szavainkkal.”

„Amíg nem ismerjük a bánatot, nem ismerjük az örömöt sem. A szépség megteremtésekor ismerjük fel a szépség hiányát… Nem ismerhetjük az egyiket a másiktól függetlenül. Ahhoz, hogy az egységet lássuk mindenben, ítéletalkotás nélkül kell felismernünk az ellentéteket, és akkor ezek a változás dinamikus egységeként fognak megjelenni… A világegyetemben az egyetlen állandó a változás.”

Saotome Mitsugi

...és megértem.

"Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem."

(Kung Fu-Ce)

Az erő ...

Az erő igazság nélkül erőszak, az igazság erő nélkül tehetetlenség.

(Masutatsu Oyama)

A Zen nagyon egyszerű. ...

""A Zen nagyon egyszerű. Amikor mosogatsz, csak mosd az evőeszközöket;
Amikor ülsz, csak ülj;
Amikor vezetsz, csak vezess;
Amikor beszélgetsz, csak beszélj;
Amikor sétálsz, csak sétálj.
Ez minden. Nem különleges. De ez elég nehéz.
Ez az abszolút gondolkodás.
Amikor csinálsz valamit, csak tedd.
Nincsenek ellentétek.
Nincs cselekvő és cselekvés tárgya.
Nincs belső és külső.
A külső és a belső eggyé válik.
Ezt hívják abszolútnak.
Arról könnyű beszélni, hogy: "Amikor csinálsz valamit, csak tedd,", de ezt megtenni elég nehéz.
Ülés közben: gondolkodás, gondolkodás, gondolkodás.
Éneklés közben: ugyancsak gondolkodás, gondolkodás.
Leborulás alatt: nem sok, de valamennyi gondolkodás, gondolkodás, ellenőrzés, ellenőrző tudat jelenik meg.
Ekkor gondok vannak.

De ne ragaszkodj.
A gondolkodás rendben van.
Az ellenőrzés rendben van.
Csak a ragaszkodás a probléma. Ne ragaszkodj. Érzés jön, megy, OK.
Ne ragaszkodj.
Amikor a tudatod nem ragaszkodik semmihez, tiszta mint a tér. A tiszta mint a tér azt jelenti, hogy néha felhő jön, néha eső jön vagy villám vagy egy repülő, vagy egy rakéta robban fel, BUUUUMMM!
A világ felrobban, de a levegő soha sem törik szét.
Ez a tér soha sem törik szét.""

Szung Szán zen mester

Hol van Nicaragua?

""Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába.
Megvilágosodni bárhol lehet! A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával. Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézércbányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.
Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, néhány vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra.
Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit – szokja a halált. Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt.
Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött – akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek.
De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukrosdobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához. Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.
Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tízeurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket. Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket.
Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát. Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban. Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni. Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz. A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz.
Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt.
Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni.
Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap. Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Egygyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt.
Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán. Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress.
Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek. Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz. Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában.""

Böjte Csaba

Aki szeret, ezt teszi. (...)

""Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni.
Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted.
Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz.
Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá.
A szívedben.
A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. ""

Bertold Ulsamer: Gyökerek nélkül nem lehet repülni

Ami­kor sze­retni kezd­tem MAGAM...

Ami­kor sze­retni kezd­tem MAGAM.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, rájöt­tem, hogy a kín és az érzelmi szen­ve­dés csak arra figyel­mez­tet­nek, hogy saját iga­zam elle­nére élek.
Ma már ezt úgy isme­rem: HITELESSÉG.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, rájöt­tem mennyire meg tud bán­tani vala­kit, ha a saját vágya­i­mat pró­bá­lom ráeről­te­tem erre a sze­mélyre, noha tudom, hogy sem az idő nem alkal­mas erre, sem a sze­mély nem áll készen rá, még akkor sem, ha ez a sze­mély én magam vagyok.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, abba­hagy­tam egy más­fajta élet után sóvá­rogni és végre meg­lát­tam, hogy min­den, ami körül­vesz, arra hív engem, hogy növe­ked­jek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, meg­ér­tet­tem, hogy min­den körül­mé­nyek között jó helyen– és idő­ben vagyok, és min­den épp a meg­fe­lelő pil­la­nat­ban tör­té­nik. Hogy nyu­godt lehes­sek.
Ma ezt úgy hívom MAGABIZTOSSÁG.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, már nem rabol­tam a saját idő­met és nem ter­vez­get­tem hatal­mas fel­ada­to­kat a jövő­ben. Ma, amit teszek, az örömet és bol­dog­sá­got okoz; olyan dol­gok ezek, ami­ket sze­re­tek és amik fel­vil­la­nyoz­zák a szí­ve­met. Ezt a magam mód­ján és a saját rit­mu­som­ban teszem.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, meg­sza­ba­dí­tot­tam magam min­dentől, ami nem jó az egész­sé­gem­nek – étel, ember, dolog, hely­zet, vagy bármi, ami lehú­zott és magam­tól eltá­vo­lí­tott.
Elő­ször ezt a hoz­zá­ál­lá­so­mat egész­sé­ges ego­iz­mus­nak hív­tam.
Ma már tudom, hogy ez: ÉN-​​SZERETET.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, már nem akar­tam, hogy min­dig nekem legyen iga­zam és innen kezdve egyre keve­sebb­szer téved­tem.
Mára fel­fe­dez­tem, ez a: SZERÉNYSÉG.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, abba­hagy­tam a múlt­ban élni és a jövőért aggódni. Most már csak a pil­la­nat­nak élek, ahol min­den tör­té­nik. Ma min­den nap élek, nap­ról napra,
és úgy hívom: BETELJESÜLÉS.

Ami­kor sze­retni kezd­tem magam, észre­vet­tem, hogy az elmém meg tud zavarni és beteggé is tehet. De amint össze­kö­töt­tem a szí­vem­mel, az elmém érté­kes szö­vet­sé­gessé vált.
Ma ezt a kap­cso­ló­dást úgy neve­zem: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell többé fél­nünk az érvektől, a szem­be­sí­té­sektől, vagy más prob­lé­mák­tól önma­gunk­kal, vagy mások­kal kap­cso­lat­ban. Hisz még a csil­la­gok is össze­üt­köz­nek és az ütkö­zé­se­ik­ből új vilá­gok születnek.
Ma már tudom: EZ AZ ÉLET!

Charlie Chaplin

... légy bátor, bonts vitorlát és remélj!

""Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. -
De mindegy.
Egyszer fenn voltál a csúcson.""
/Reményik Sándor/


""Kezemben szorongatom az Út és Erény Könyvét, kérdem, mestere, az öreg tanító most mit üzenne. Csen úr mosolyog, hallgat. Érzem, méreget. Aztán rám néz:
- Az embernek az a dolga, hogy amit odafönt kapott, azt itt, a földi életében visszaadja.""
/Schäffer Erzsébet/


""Kövesd a reményt és az álmokat, amíg lehet, amíg ég a tüzed, amíg esély jelzi az utad. Ne legyél veszteglő hajó, ami a biztonságos dokkban áll, és nem himbálja más, csak a "talán"-ok és "majd"-ok vize, a lagymatag apály. Nem várhatsz egy egész életen át, hiszen a "majd" és "talán" nem csinál csodát. Ha úgy érzed, hogy későn jött a szél, akkor is vágja bele; a hajónak a szél az élete; légy bátor, bonts vitorlát és remélj!""
/Douglas Pagels/