Az olyan állat, mely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelete a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.
De, egy napon arra gondolt,: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is megakar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát.
Ezt gondolta:"Csapdát állítok neki, és ha megint jön, nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap meg is jelent, ahogy szokott.. De, beleesett a csapdába. Fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézegette. Most már mindig vele volt a szenvedélyének tárgya, és mondogatta a barátnőinek, akik azt mondták:" Neked mindened megvan."
De a nő szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, hogy nem kellet állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését.
Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan megfakult, elveszítette tolli ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rágondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra anapra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodott volna, rájött volna, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
"Miért jöttél?"- kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a maddaraddal"-felelte a halál. " Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön, és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna. Most viszont, még ahhoz is rám van szükséged, hogy hogy újra találkozhass vele."
(Paulo Coelho)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése