...nagyon szomorú lehet az a mondat...

""Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.""
Wass Albert

Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod....

""Élj úgy mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy mintha örökké élnél.""

""Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.""

""A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.""

""Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét.""

""Az igazság kemény, mint a kő és gyengéd, mint a liliom.""

""A gyengék soha sem bocsájtanak. A megbocsájtás az erősek erénye.""

Mahatma Gandhi

A lélek érintése...

A lélek érintése...

Vajon mi az ami tényleg megérint bennünket, – a lelkünket? Mi az ami még őszintén, tisztán, tiszteletet vált ki belőlünk akár úgy, – hogyha találkozunk, szembesülünk vele könnyet csal a szemünkbe?
Ha ezen elgondolkodsz, meg ÉR-T-HETED, hogy mi az igazi ÉR-T-ÉK!?
S MEGÉRTHETED azt is, hogy miért ÉR-INT ez az egész ilyen mélyen?

Mert az az ÉR-INTÉS, a LELKED érintése...

Juhász Zsolt

Háború és béke MÁS-KÉP-PEN

Háború és béke MÁS-KÉP-PEN

Amíg az átlagemberek egymással háborúznak, vívnak csatákat, a különböző vallási, gazdasági, vagy társadalmi helyzetük miatt, – addig a valódi tudás felé törekvő ember a saját gyengeségei ellen hirdet háborút!

Amíg az átlagembernek a béke, alá- fölérendeltséget jelent, (hisz az ő háborújában mindig lesznek győztesek és vesztesek) majd utána unalmat és eseménytelenséget, – addig a valódi tudás felé törekvő ember békéje a belső csend és a fegyelem zavartalan állapota; ami az első igazi lépés a dolgok valódi lényege felé...

Juhász Zsolt

Ki hogy él, annyit ér...

Ki hogy él, annyit ér...

Ha megtanulod értékelni azt amid van, az segíteni fog hogy egyre több, és több örömöt és boldogságot vegyél észre a világban!

Ha megtanulod értékelni azt amid van, akkor az irigység és a neheztelés súlya helyett, a hála gyógyító érzése jár át, és könnyűvé tesz.

Ha megtanulod értékelni azt amid van, az viszont csak egy lépés, és nem több, a tudatosság útján.

Mert igazi értéke ezen a világon a szereteten kívül csak annak van amit igazán megéltél.
Csak az a tiéd, ami élő tapasztalattá, gyakorlattá vált az életedben, általad.

A többi dolog meg mindig csak annyit ér, amennyit éppen gondolsz róla.

Ezért ki hogy él, annyit ér; rajtad múlik mit teszel, vagy nem teszel...

Juhász Zsolt

Vajon mi a te célod, és mi az élet célja?

Vajon mi a te célod, és mi az élet célja?

A zavar ami miatt az emberiség képtelen észrevenni az élet valódi célját abból fakad, hogy a mai ember képtelen túllátni a saját kisstílű és önző céljain, ráadásul annyira egómániás hogy azt hiszi, ha neki csak önző céljai vannak, akkor az egész létezést csak önző, piti és kisstílű célok vezérelhetik.

Amíg az embert csak a kapzsiság és az önzés vezérli, addig képtelen elhinni, hogy a VILÁG-ON más vezérelvek szerint is lehet élni. Hiszen ha ezt elfogadná, abban a pillanatban összeomlana, nem csak a VILÁG-KÉPE, hanem maga az ember mint morális egység is! Hiszen ez azt jelentené, hogy ő egy erkölcsi nulla, akinek a magabiztossága idáig csak a tudatlanságából fakadt!

S vajon miért mondják a 6000 éves védikus szövegek, hogy „ebben a világban a legnagyobb baj a tudatlanság”....?

Mert vajon mi a te célod, és mi az élet célja? Biztos hogy a kettő ugyanaz?

Juhász Zsolt

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené...

""Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.
Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.
Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.""

/Gabriel García Márquez búcsúlevele/

Az élet nem az...

""Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.""

//Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet.//


""Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét.""

//Gabriel García Márquez: Száz év magány.//

""A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.""

//Gabriel García Márquez: Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak.//

A Minotaurus, a lélek és az én...

""Bizonyára ismerik Ariadné fonalának legendáját. Vessünk néhány pillantást annak főbb részeire. Adott egy labirintus, érzékszervi aktivitásunk és reakcióink összevisszasága és káosza, vágyaink és kívánságaink útvesztője, és mindenekelőtt adva vannak gondolataink és ösztöneink. Valamint ott van Theseus, a világosság hívta ember.Már-már legyőzi őt a labirintus közepén lakó földi hatalom, az ego központi tüze. Ez a Minotaurus, a bika, az önfenntartás ősösztöne.
Ugyanakkor ott van Ariadné is, a szeretet, aki a megszabadulást kereső embernek, Thesusnak átnyújtja a szeretet fonalát, a belátás és belső felismerés fonalát. Valamint neki ajándékozza a kardot, mellyel legyőzheti a Minotaurust. A kard a cselekvéshez kapott erő, hogy a szeretetet és a felismerést cselekedetekké alakíthassa. Így mutatkozik a háromszög: szeretet, felismerés és tett. A belátás, felismerés és tiszta érzékelés fonala pedig, melyet a labirintusba lépéskor a bejárathoz erősített, megmutatja neki a visszautat a kijárathoz, a megszabaduláshoz.
A hívás bennünk szól, hogy ne fordítsunk hátat a világosságnak. Merjük bekötni a szemünket és nyissuk meg ezáltal belső érzékszerveinket a világosságra! Már gyermekként kezeinkbe adták Ariadné arany fonalát. Ne engedjük el soha többé!""

/A Minotaurus, a lélek és az én/

...Csak tudni, hogy vagy.""

""Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.""
/Müller Péter/

""Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni.""
/Paulo Coelho/

""Tengernyi ember vehet körül, én mégis magányos vagyok. Olyankor mindig rád gondolok.""
/Los Angeles-i tündérmese c. film/

Későre jár...

""Későre jár, feküdjünk le!
-Igen, későre jár!- Bólintott a mester, majd így szólt:
  Ébredjünk fel!""

Amikor azt mondjuk...

"Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, értéktelen vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak."

/Pál Feri/

Kék madár...

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors.

Az olyan állat, mely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelete a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.

Egyszer megkérte, hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.

De, egy napon arra gondolt,: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is megakar ismerni? És megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát.

Ezt gondolta:"Csapdát állítok neki, és ha megint jön, nem repülhet el tőlem."

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap meg is jelent, ahogy szokott.. De, beleesett a csapdába. Fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézegette. Most már mindig vele volt a szenvedélyének tárgya, és mondogatta a barátnőinek, akik azt mondták:" Neked mindened megvan."

De a nő szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, hogy nem kellet állandóan  meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését.

Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan megfakult, elveszítette tolli ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rágondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra anapra, amikor először meglátta boldogan repülni  a felhők között.

Ha elgondolkodott volna, rájött volna, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

"Miért jöttél?"- kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a maddaraddal"-felelte a halál. " Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön, és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna. Most viszont, még ahhoz is rám van szükséged, hogy hogy újra találkozhass vele."

(Paulo Coelho)

Az emberek között is vannak...

""

Az emberek között is vannak legerősebbek és leggyengébbek - olyanok, akik mindent megszereznek és olyanok, akikbe mindenki belemar. A két dolog között az a lényeges különbség, hogy a legerősebb farkas mindig a falka fennmaradásáért küzd.""

/Werner Freund/

Annak...

"Annak, hogy elhitessük magunkkal, hogy nem függünk másoktól, és a figyelmünket eltereljük a szorongásunkról, a mi kultúránkban három közkedvelt útja van: a hírnév, a birtoklás és a hatalom. Ezek: önbecsülés pótlékok."

Pál Feri

Amilyen...

Amilyen a tudatotok, olyan az énetek. Amilyen az énetek, olyan a világotok. Ha az énetek világos és egyértelmű, akkor a világotok is világos és egyértelmű; akkor a szavaitok soha sem lesznek zavarosak, sem a tetteitek nem válnak a fájdalom fészkévé. Ha az énetek homályos és bizonytalan, akkor a világotok is homályos és bizonytalan; akkor a szavaitok zavarosak lesznek; tetteitek pedig a fájdalom melegágyaivá válnak.
részlet
Mirdad könyve

És énekelj! Mert minden a te örömödre teremtetett.

Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta,
mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:

ez a te igazi rendeltetésed.

menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha te készen állsz,
engedd, hogy "belső mestered" vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját eképpen
fogod egyszer tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!

Kurt Tepperwein

...nem tud meglenni nélküle.

""Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.""



(Márai Sándor)

...mert ember vagy.

""Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálni való, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.""


(Márai Sándor)

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.

""Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben, vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.""


(Márai Sándor)

A Költészet napja... József Attila

NEM EMEL FÖL

Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1937. febr.

József Attila

A Piedra folyó partján ültem, és sírtam...

""A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.""

Paulo Coelho,