Néha úgy érzed, hogy a lelked elfáradt…

Néha úgy érzed, hogy a lelked elfáradt… Vannak olyan idők, amikor fogalmunk sincs arról, hogy mit is akar tőlünk az élet. Mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, fény és megoldás és vég nélkül. Azt érezzük, hogy láthatatlan kezek terelgetnek erre, vagy arra, de nem tudjuk mi a jó, és mi a rossz. Néha úgy érezzük, hogy teljesen egyedül vagyunk. Még akkor is, ha szerető család és barátok vesznek körül, ha egyébként minden rendben van. Indok nélkül elszomorodunk, nem tudjuk értékelni amink van. Érezted már te is ezt az érzést? Mintha minden ami történik, rajtad kívül álló dolog lenne? Elfáradt a lelked. Sok volt a stressz, a világ nem egy szép hely, és mindenki csak magával törődik. Pedig valójában hiszel benne, hogy az emberek jók. Csak a világ, amiben élünk néha elcsúfítja őket. Szóval bocsáss meg az embereknek. Ők azok, akik. Mindenkinek van egy története, mindenkinek van egy fájdalma, amit magában dédelget. Ha van bátorságod hallgasd meg őket. De ha úgy érzed kérj időt. Szállj ki, sétálj, legyél egymagadban. Érezd újra, hogy te vagy te, hogy erős vagy és megállíthatatlan. A lelkünk is elfárad, és ilyenkor pihenni kell. Lehet, hogy nem megy az alvás mert álmatlanul hánykolódsz. Lehet, hogy a gondolatok megállás nélkül a fejedben gurguláznak, de tudd, ez azért van, mert törődsz. Mert törődsz másokkal. Mert csak annak fárad el a lelke, akinek van. Neked van. Légy büszke. Lehet, hogy furcsa vagy, bolond, vagy túlságosan elkötelezett aziránt, amit szeretsz. De túlélő vagy. Efelől ne legyen kétséged. Csak egy kicsit elfáradtál. Emlékezz az első csókra, a gyerekkorra, a kedvenc pillanataidra az iskoládban. Beszélj azzal az emberrel, aki mindig felvidít. Tegyél egy sétát a friss levegőn. Érezd a napot a bőrödön. Hallgasd a kedvenc zenéidet újra és újra. Nézd meg a kedvenc filmjeidet. Újra és újra. Hagyj magadnak időt. Rengeteg energiád van élni. Rengeteg energiád van tenni. Használd! 

Hidasi Judit írása

Volt egyszer egy világ...

 

"Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ." 

/ Seth F. Henriett /

A tetőpontra az jut...

 

,,A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában... Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását." 

Seneca

Lassan rájövök...

"Lassan rájövök, hogy csak magamon tudok változtatni. Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell. Az igazság az, hogy megmenteni sem tudom az embereket. Mindenki csak saját magát tudja megmenteni, csak a saját hóna alá nyúlva tudja kirángatni magát az őt mélybe rántó érzések gyűrűjéből. Nem lehet az emberek szájába adni bizonyos mondatokat, nem lehet helyzetekbe kényszeríteni őket, de életed főszereplőivé sem tehetsz olyat, aki igazából csak kellékesnek jelentkezett. Az emberek változnak egy bizonyos mértékig, de csakis magukért, csakis a saját tempójukban. Lassan megtanulom, hogy csak magamon tudok változtatni, csak a saját hozzáállásomon. Elfogadom, hogy nem mindig tudom befolyásolni a körülményeket sem. Néha az élet a kontrollálásunk nélkül zajlik, és az események úgy vágtatnak ki a kezeink közül, mint egy megvadult elefántcsorda. Néha meglepnek az emberek, néha csalódsz bennük. Van, hogy saját magadban is. De az élet ilyen: jó és rossz dolgok folyamatos örvénye. Lassan megtanulom, hogy mindig dönthetek máshogy, hogy mindig mondhatok ’nemet’, még akkor is, ha folyton ’igent’ várnak, talán hamarosan arra is rájövök, hogy teljesen fölösleges megpróbálni mindent kontroll alatt tartani, hogy nem muszáj mindig az ellenállással szemben menetelni, mert néha bizony kimerül az ember. Lassan megtanulom azt felelni, hogy „és akkor mi lesz?” Mert tudom, hogy mindig lesz valahogy. Lassan megtanulok vigyázni magamra. Megtanulom, hogy a saját kezemben van a boldogságom kulcsa, és én vagyok az, aki fejlődésre ösztökéli saját magát. Rájövök, hogy csak egy dolgon tudok változtatni, az pedig a saját hozzáállásom. Megtanulok megbocsátani magamnak, amiért nem vagyok tökéletes, és lassan de biztosan tovább fogok tudni sétálni, mindentől, ami nem tesz boldoggá. Ami nem nekem rendeltetett. És lehet, hogy nem tudok változtatni a körülöttem lévőkön, vagy az engem ért nehézségeken, de azon igen, hogy mennyire szeretem magam. És ez a lényeg." 

(Varga Emese)