Te szabad és méltóságos embernek születtél...

""Te szabad és méltóságos embernek születtél. Jogodban áll mindenkor elmondani a véleményedet. Amit én mondok, azt helyesnek és jónak tartom. De ez nem jelenti azt, hogy ezzel szemben ne lehetne más véleményed. Állj föl és mondd el! Vitatkozz velem és én szívesen igazat adok neked, ha meggyőzöl valamiről. Ne félj attól, hogy megharagszom rád, mert másképp gondolkodsz!"" /Sánta Ferenc/

A szeretet egy vendég,...

""A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik készen állnak, és felkészültek a fogadására. De te még fel sem ismernéd a vendéget... Hiába jönne el hozzád a szeretet, nem ismernéd fel. Ha az ajtódon kopogtatna, akkor ezer és egy kifogást találnál; az gondolnád, hogy biztosan csak a szél rázza az ajtót, vagy valami más zajnak tulajdonítanád. És az ajtót nem nyitnád ki. De ha véletlenül ki is nyitnád az ajtót, akkor sem ismernéd fel a szeretetet, mert még sohasem találkoztál vele ezelőtt."" /Osho - Az élet misztériumai/

"Ő nem sok embert szeretett...

""Ő nem sok embert szeretett.
A szíve mély, de zárt világ volt:
Különös kőfallal kerített,
Mély futó-árokkal határolt.
S hogy őt szeretik: alig hitte:
Őt, önmagáért, semmi másért,
A szívébe zárt mély világért.""

""Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.""

/Reményik Sándor/

A gyermekkor természetes igénye: szabadság.

"A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik. A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt vagy alig él, vagy maga és mások rovására rejtekutakon él. Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar."
Weöres Sándor

Szeretném, ha...

"Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál

Szeretném, ha véleményt mondanál,

de nem adnál tanácsot

Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél

Szeretném, ha segítenél,

de nem akarnál dönteni helyettem

Szeretném, ha vigyáznál rám, de nem nyomnál el

Szeretném, ha néznél,

de nem vetítenéd ki rám önmagadat

Szeretném, ha ölelnél, de nem fojtanál

Szeretném, ha biztatnál, de nem taszigálnál

Szeretném, ha támogatnál, de nem hurcolnál

Szeretném, ha óvnál, de hazugságok nélkül

Szeretném, ha közelednél, de nem rontanál rám

Szeretném, ha megismernéd belőlem azokat a dolgokat is,

amik a legkevésbé tetszenek neked

Szeretném, ha elfogadnád,

és nem iparkodnál megváltoztatni ezeket

Szeretném, ha tudnád, hogy MA számíthatsz rám…

Feltétel nélkül."

/Jorge Bucay/

...idők óta a saját szívében rejlik....

,,,Bár az ember súlyosan görnyed a karma törvényeként is ismert kiegyenlítő törvény igája alatt, mégis ebben rejlik annak esélye és lehetősége, hogy feleszmélvén megtaláljuk a belső megszabaduláshoz vezető utat. A hányattatások közepette, melyek a boldogságtól a nyomorúsághoz, a szegénységtől a gazdagsághoz, a vereségtől a győzelemhez, a szeretettől a gyűlölethez, a kegyességtől a rosszindulathoz, a rokonszenvtől az ellenszenvhez vezetnek, és melyek sok életen át tarthatnak, hébe-hóba mégis hallható az „ősemlékezés” hangja. Olykor egészen gyenge, alig érzékelhető. Attól a perctől kezdve azonban, amikor a hang a személyes problémákon keresztül áthallatszik, és az embert arra ösztönzi, hogy kivonja magát a dialektikus mozgalmasság alól, megszületett az igazságkereső. Akkor az ember elindul, hogy megkeresse e hívás eredetét. Így tévelyeg egyik felismeréstől a másikig, s csaknem belevész az ötletek sokaságába, melyek okkult, misztikus és vallásos hullámokat vetnek személyes életének tengerén. A tévelygés, a keresés sok testet öltésen át tarthat. Az ember egyre csak keres és keres, amíg rá nem jön, hogy az igazság sem poros könyvekben vagy elsárgult pergameneken, sem az imaházakban, sem a guruknál vagy fennkölt mestereknél nincsen, hanem elképzelhetetlen idők óta a saját szívében rejlik." Pentagram2008/4 #igazságkereső

Magány...

Mindig azt hittem, hogy az a szó :Magány................ Annyit jelent mint hatalmas csend némi ürességgel egybekötve. Tudod, amikor nincs semmi, mint pl egy hatalmas sivatag...vagy mint egy hatalmas jégtenger közepében állni. Időközben rájöttem, hogy ez teljesen mást jelent. Nem jár ürességgel, sem csenddel, nem jár sivataggal vagy éppen jégtáblákkal. A magány túl hangos, hogy elviselhető legyen....hol hideg, hol pedig forró, de sosem semleges. A világ körülötted teljesen más lesz....érzékeled, de nem érzed mi folyik körülötted. Be vagy zárva valahová és lebegsz a föld felett, vagy éppen leragadsz valahová...és nem bírsz mozdulni. Ez a hely merőben más, új, és sokkal nehezebben járható utakkal van kikövezve. Minden egyes lépés, minden egyes mozzanat háromszor olyan nehéz. Sokan félnek a magánytól, de vajon mért is? Nem tudják elviselni, hogy egyedül lesznek, vagy azt nem, hogy saját magukkal lesznek összezárva? Nem minden ember fér meg saját egójával....nekik rossz lehet. Én sosem féltem ettől...attól, hogy a magány elhatalmasodik rajtam és szembe kell néznem az egómmal. Az egóval sokkal könnyebben harcolok mint a magánnyal....a magány nem győzhető le...vagy ha igen, én nem ismerem a módját, egyszerűen csak hagyom, hogy azt tegyen velem amit akar....és azt teszi amit akar...ha kell a padlón végzem, ha kell a fellegekben járok....ha hagyja élek...ha nem akkor meghalok.... Meszrop

ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

Weöres Sándor

""Sosem voltam magányos....

""Ha nincs
mit égessen, fegyvertelen a láng. Mit lehet attól
elvenni, aki mindent odaad? Mitől lehet
megfosztani a semmiért sem törtetőt, a semmihez sem
ragaszkodót?
Egy Angyal mindig készen áll, hogy
érted jöjjön, ha szólítod. Ezért
nincs is pokol, Szerápion, ha magadban kioltod.
A másokét is. Tehetetlenek.

Jegyezd meg: bármely pillanatban
kézen foghat - már kézen is fogott
a Szabadság, és kivezet, Szerápion.""

""Sosem voltam magányos.
Magányom tele volt Szemekkel, tele volt surranásra kész
Figyelemmel, olyan magány volt mint a lomboké,
s benne madár is énekelt, mozdulatlan csőrrel a titkos
belső hallásnak néma dalokat. Sosem voltam magányos.""

""Szabad voltam. Ablakom mindig nyitva volt a Szélnek.

Ma már azt is tudom, hogy bármi volt és bárhogy is volt,
s akármit vettek el, minden hiánnyal
én lettem gazdagabb. Ma már azt is tudom, hogy
boldog voltam. Boldog vagyok.""

""Látod ott
a madarat? A fél eget átszelte már,
mióta itt vagyunk, neszét se hallani,
csak száll, hasítja egyenletes szárnycsapással
a maga tengerét, mindig tovább. Hová?
Míg nyarába nem ér.""

//RÓNAY GYÖRGY :Szerápion legendák.../

Hagyd el a tanultságod...

20.
Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Ígéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitől mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bőviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylő tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,
mert az ős-forrásból táplálkozom.

/Laoce/

Mert hát

Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap,
Laikus, gazdag vagy szegény,
Fösvény, tékozló, kicsi, nagy,
Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény,
Bármily rangú földi szirén,
Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár,
Hiába: e föld kerekén
Mindenkit elvisz a halál.

Francois Villon

Könnyű úgy különbnek látszani...

Könnyű úgy különbnek látszani, ha mások is figyelik, s azok előtt a mások előtt kell pózolni, hiszen akkor táplálja az erőt a hiúság, a rátartiság, ami csak látszatra erény, hiszen valójában nem más, mint a gyávaság, a félelem egy fajtája, hogy "muszáj, különben mit mondanának az emberek..." Szilvási Lajos

A léleknek is van bája...

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény. Baltasar Gracián

Azt hiszem, egy mese van a világon...

Azt hiszem, egy mese van a világon - csak egyetlenegy -, amely valamennyiünket izgat és foglalkoztat, rémülettel és lelkesedéssel tölt el úgy, hogy a gondolat és ámulat fényes borítékú, folytatásos regényében élünk szakadatlanul. Az emberek mind egy hálóba esnek, a jó és a rossz egymásba kuszálódó szövedékében vergődnek - egész életükkel, gondolataikkal, vágyaikkal és törekvéseikkel, kapzsiságukkal és kegyetlenségükkel, nemességükkel és nagylelkűségükkel egyetemben. Az erény és a bűn első öntudatunk láncfonala és vetüléke. És ebből készül az a szövet is, amelyben lelkünk utolsó rezdülése végbemegy, minden változás ellenére, amit a földre, a folyókra, a hegyekre, a gazdálkodásra és viselkedésünk módjára erőltetünk. Nincs más történet, csak ez. Az ember, ha már ott tart, hogy lerázza magáról élete porát és pernyéjét, végül csak egyetlen kemény, világos kérdést vet fel: "Jó volt-e az egész, vagy rossz? Helyesen cselekedtem-e, vagy helytelenül?" John Steinbeck

Egy dolgot adhatok: a szeretetemet...

Egy dolgot adhatok: a szeretetemet. Semmi többet. Csak ennek van értéke, nem is akarok mást adni. Felesleges lenne. Ez fog segíteni, előrevinni, ebbe tudsz majd kapaszkodni. Ez ölel majd át, amikor úgy érzed, egyedül vagy, és bizony ő fog megvédeni, amikor majd minden a fejedre omlik. (...) Ha pedig omlik, hagyd csak. Lesz, aki segít felépíteni. Erre való a szeretet: biztat, támogat, és biztosít afelől, hogy bármire képes vagy, ugyanis rá bizony számíthatsz. Oravecz Nóra,

A szeretet a földön tart...

A szeretet a földön tart, és nem hagyja, hogy rosszul dönts. A szeretet támogat, erősít, felemel, az utadon tart - ha őszinte. Hagyd, hogy megtaláljon az, ami segít és nem hátráltat. Ahhoz, hogy jöjjön, bizony sokat kell dolgozni - leginkább magadon. (...) Retteghetsz egy életen át, vagy elhiheted, hogy nincs igazi szeretet. Hogy nincs olyan, hogy valaki érted mindenre képes. Akkor majd azt kapod. Ha meg nem alkudsz meg, akkor valami teljesen mást. Valami igazán értékeset, hiszen létezik az a tekintet, az a bánásmód, az az ölelés, amire mindig is vágytál - hiszen semmire sem vágysz véletlenül. Oravecz Nóra,

Ne erőszakold meg a szeretetet...

Ne erőszakold meg a szeretetet. Hagyd, hogy jöjjön, és merd elfogadni mindenkitől. Bárkitől. Nyiss, hallgass, figyelj, sosem tudhatod, hogy ki adja meg a löketet. Fogadd el azt, amit kapsz akkor is, ha annyira kevés, hogy legszívesebben összetörnéd az egész világodat, és bizony a szíveddel kezdenéd a rombolást és abba sem hagynád addig, amíg szilánkjaira nem törik. Ülj le. Törődj magaddal. Fogadd el, hogy először magadtól kell szeretetet és törődést kapnod ahhoz, hogy más is adhasson. Ne függj mások érzelmeitől, visszajelzéseitől, mert megnehezíted az életed. A szeretet az csak úgy jön, nem erőszakolhatod meg. Kiveheted bárhonnan, rajtad áll, hogy mennyire válogatsz. Ne fáraszd magad valamivel, ami nem működik. Megjavíthatod, dolgozhatsz rajta, de ha azt látod, semmi értelme, és minden csak rosszabb lesz, akkor fogadd el, hogy nem működött. Ezer másik út van még. Tudnod kell, hogy mikor van vége - és elfogadni sem árt. Oravecz Nóra,

Ne az kelljen, aki betoppan...

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad. Oravecz Nóra,

Nem kellenek nagy dolgok..

Nem kellenek nagy dolgok, az apróságokban rejlik a varázslat. A varázslat az, ami többé tesz, amit elő tudsz magadból csalogatni. A varázslat az, ami mindannyiunkban ott van, és csak arra vár, hogy előjöhessen. A csodák, a megvalósult álmok, na meg a hit... mind ott rejtőzik mélyen, csak arra várva, hogy végre észrevedd, hogy a te életed is lehet más. Másabb, boldogabb, sokkal jobb annál, mint amire vágysz. Csak tudod, a varázslat van akiben egy életre elalszik a hittel, a reménnyel együtt, mert másokra hallgat. Elhiszi azt, hogy nincsenek csillagok, meg színes buborékok, közben meg bárhol vehetsz buborékfújót, és varázsolhatsz színeket az életedbe. Hiszen minden rajtad múlik. Oravecz Nóra,

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni...

Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak. Oravecz Nóra,

Hazudj már valami szépet!

- Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
- Csak igazat ne!... Az fájna!
Tedd meg!... Csak egyszer, utoljára...

Gámentzy Eduárd

Benned van!

"A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!" Szepes Mária

Lehet ennél többet hagyni?

"Van az emlék (...). Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott. Annál sokkal többet. A valóságot. Az életet. Az emléket, amely tovább él. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, és nem tárgyakban. Hanem magában az életben. Egy másik életben. Ami az övé is. Így válik az emlék jelenné, jövővé. Lehet ennél többet hagyni?" (Csitáry-Hock Tamás)

Megtettél mindent....

Megtettél mindent, amit megtehettél? Ennyi az ember erkölcsi kötelessége: ne kövesse el a jóra való restség vétkét. Egy embertől sem követelhető több, mint amennyit adni, tenni tud. Csak azt emelhetjük fel, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van: ezekért vagyunk felelősek. Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban - felelősségünk itt megszűnik. A régi gallusok tehetetlen dühükben az ég ellen lőtték ki nyilaikat. Ha az ég tud mosolyogni, biztosan mosolygott rajtuk.
 (Popper Péter: A belső utak könyve)