A csoda itt lakik közöttünk...

""A csoda itt lakik közöttünk. Itt él velünk, itt jár közöttünk, veled van az utcán, a munkahelyeden, az otthonodban. Melletted ül az asztalnál, ott fekszik ágyadban, sorban áll veled a boltban. Mindenütt ott van. Nem látod, de ott van. És várja, hogy megszólítsd. Mert csak ennyit kell tenned. De te félsz tőle. Mert azt hiszed, megfoghatatlan, elérhetetlen, rejtélyes. Hogy nincs. Ezért lemondasz róla. Pedig csak meg kell szólítanod. Elmondanod neki, hogy mit szeretnél, mire vágysz. (...) És a Csoda teljesíti."" Csitáry-Hock Tamás

A vágyaink végtelenek....

""A vágyaink végtelenek. Rengeteg vágyunk sosem elégül ki. Az élet senkinek sem ad meg mindent. A felszínes, főleg a rendezetlen vágyaink sóvárgóvá és kielégületlenné tesznek minket. A vágyainktól nem szabadulhatunk, de megtanulhatunk szabadon vágyakozni. Szabadon vágyakozni az tud, aki eljutott a legmélyebb vágyaihoz, amelyeknek a megélése nem sóvárgóvá, hanem értékessé tesz minket.""
 ""Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk.""
 Pál Feri

Ne azt nézd...

"Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni." Weöres Sándor

Hatalmas bátorság kell...

"Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt, egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?" Feldmár András

...az ok és okozat...

A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden teremtés okozat, amely mögött egy teremtő áll, akinek az akarata megvalósul. Ahol teremtés van, ott teremtőnek is lenni kell, hiszen a törvény így szól: „Semmiből nem lesz semmi.” Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A történések az ok és okozat törvényén alapulnak. Amit mi véletlennek nevezünk, az nem más, mint valamely rejtett ismeretlen ok kifejeződése. Soha semmi nem történik ok nélkül. Amit akarunk, azt természetesen meg tudjuk tenni, vagy éppen nem tudjuk megtenni, de nem tudjuk „akarni,, amit akarunk”, ugyanis akarásunknak is van oka, amely a környezeti hatások, vélemények, tapasztalatok és körülmények következménye, melyek mindegyikének megvan a maga oka. Ám életünk minden pillanatában lehetőségünk van arra, hogy ezt a láncot megszakítsuk, egy következményt megváltoztassunk vagy új okot teremtsünk. Ám e törvény alól nincs kivétel, és semmi nem történhet e törvény ellenében. Maga a törvény nem dönthet arról, hogy mit valósít meg és mit nem, csupán azt mondja ki: ha egy teremtő ekképpen cselekszik, akkor ez történik, ha azt teszi, akkor az történik. A törvény tehát hű szolgája a teremtőnek, és minden következmény mind minőségben, mind mennyiségben pontosan megfelel az oknak. Ekképpen tehát nincsen véletlen sem, mert hiszen minden az ok és okozat törvényének engedelmeskedik. Csak addig beszélünk véletlenről és szerencséről, amíg fel nem ismerjük az összefüggéseket. A minden létező mögött rejlő ősok, az a teremtő őserő az egyetlen erő, amit mi Istennek nevezünk. A teremtés addig marad fenn, míg az utolsó ősok hatása is elmúlik. Az ok és okozat törvényének hatását akkor érezzük a legelevenebben, amikor ez az ember számára végzetként jelentkezik. (Kurt Tepperwein)

Ha el akarod mondani...

"Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor közben nevettesd meg őket, különben megölnek." Oscar Wilde

Egyszer...

“Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni. ” (Hamvas Béla)

(...) Fogadom: segítek, hogy szeress élni!!!

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben. Csitáry-Hock Tamás

 Mindannyian sebezhetőek vagyunk. Szükségünk van legalább egyvalakire, akivel megoszthatjuk a legnagyobb gondjainkat is - egy emberre, aki azt mondja: "Szeretlek és elfogadlak téged úgy, ahogy vagy, bármi is történjék."
Andrew Matthews

 Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem.
(...)

...amit még az idő sem vehet el!"

"A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy, s csak egy kép marad, Melyet örökre megőrzünk a szívünkben, mert az emlékek azok, amit még az idő sem vehet el!"

"Amikor megkísért...

"Amikor megkísért annak a lehetősége, hogy feladd az álmaidat, küzdj még egy napig, még egy hétig, még egy hónapig és még egy évig! Elámulsz majd, mi történik, ha csak azért sem dobod be a törülközőt!" Nick Vujicic

A személyiség...

"A személyiség freudi modelljét hallatlanul egyszerűen tanította meg nekem egy pszichológus munkatársam. Ösztön én, felettes én meg én? A legjobb, ha mindezt úgy képzeljük el, mint egy királyságot. Az én a király, a felettes én az arisztokrácia, az ösztön-én pedig a jobbágyok, a munkások meg a parasztok. Az ember dolga az, hogy egy életen keresztül egyensúlyozzon a munkások, a földművesek követelései és az arisztokrácia műveltsége között. Ha ugyanis a fennkölt, kulturált arisztokrácia túl nagy hatalmat kap, a parasztság és a munkásság föllázad, guillotine-ért kiált. Ha viszont valaki minden kedvezményt a munkásoknak ad, akkor az arisztokrácia elkezd senyvedni, a kultúra tönkremegy, és anarchia veszi kezdetét."

 Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig

Sokan azért félnek ,,,

"Sokan azért félnek az önfeltárástól, mert azt hiszik, van bennük valami eredendően elfogadhatatlan, visszataszító és megbocsáthatatlan. Így amikor teljes egészében feltárják magukat, és mégis elfogadással találkoznak, komoly segítséghez jutnak." Irvin David Yalom

Mindennek, ami történik...

"Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek – és nem tudom, minden apróság éppen úgy történik-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem. Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár, néha csak egy pár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán, és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém, és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak." (Kaffka Margit)

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell....

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell....
(Illyés Gyula)

Nincs mitől félnem....

Ismertem jót és rosszat, bűnt és erényt, jogot és jogtalanságot; ítélkeztem és megítéltettem; átmentem születésen és halálon, örömön és szenvedésen, mennyen és poklon; s végül felismertem, hogy mindenben ott vagyok és minden ott van bennem.
(...)  Nincs mitől félnem....

Amikor már úgy gondolod...

,
Amikor már úgy gondolod...hogy minden elveszett, akkor még minden esélyed meg van arra, hogy változtass az életeden és ezáltal elérd a teljességet. Ehhez a legegyszerűbb és legnagyszerűbb eszköz a közös meditáció által összeadott tudatos teremtés, amelynek az alap mantrája: szeretet, bölcsesség, gyógyító erő. (...)

A legnagyobb erő ...

"A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék."
 (Csitáry-Hock Tamás)

Hosszú és különös tapasztalatokkal...

"Hosszú és különös tapasztalatokkal... tele életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá, tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember." (Szepes Mária)

Tudod, én még mindig gyereknek érzem magam...

"Tudod, én még mindig gyereknek érzem magam, aki egyszer elment kalandozni felnőttországba és ott sok mindent játszottam...De egyszer csak elfáradtam és hazamentem volna gyereknek, aki vagyok. De rémülten vettem észre, hogy a haza megszűnt mögöttem, most már örökké felnőttnek kell lennem." (Popper Péter)

Megvilágosodás...

Milarepa mindenütt kereste a

t, de nem talált választ - míg egy nap látott egy öregembert, aki lassan lefelé sétált egy hegyi ösvényen, nehéz zsákot cipelve. Milarepa azonnal megérezte, hogy ez az öregember ismeri a titkot, amelyet ő kétségbeesetten keresett éveken át. - Öreg, kérlek, mondd meg nekem, amit tudsz: mi a megvilágosodás? - Az öregember rámosolygott egy pillanatra, lehajította a nehéz súlyt a válláról és kiegyenesedett. - Igen, most már látom! - kiáltotta Milarepa. - Örökké hálás leszek. De hadd kérdezzek még valamit: mi van a megvilágosodás után? - Az öreg, újra elmosolyodva, ismét felvette a zsákot, a hátára vetette, megigazította terhét, és ment tovább az útján. Dan Millman