Ha fiatalok akarunk maradni...

Ha fiatalok akarunk maradni, mindennap olvassunk el egy költeményt, hallgassunk egy kis zenét, nézzünk meg egy szép festményt, és, amennyiben lehetséges, tegyünk valami jót. Az ember legfőbb érdeme éppen az, hogy amennyiben teheti, felülkerekedik a külső körülményeken, és minél kisebb befolyást enged azoknak. Johann Wolfgang von Goethe

A művészet...

A művészet mindig a fájdalom kifejezése. Talán az egész élet is, minden, amit csinálunk, de különösen a művészek élete - ezért van az, hogy annyit bántják őket. Nemcsak a művészetükben adnak hangot a fájdalomnak, hanem az életükben is, mások meg nem szívesen szembesülnek azzal, hogy az élet csupa kín. John Lennon

Írni azt jelenti...

""Írni azt jelenti, mint feltenni újra és újra ugyanazokat a kérdéseket, filozofálni pedig azt, mint újra és újra más válaszokat adni; a filozófia története a válaszok leltározása. ""
Cees Nooteboom

Szükségem van egy saját...

Szükségem van egy saját, egyszemélyes világnézetre. Hogy súgjon, amikor döntenem kell. Szükségem van rá, hogy az ellenálló képességem edzésben legyen, és a veszélyeket túléljem. A saját világnézet elidegeníthetetlen magántulajdonom. Nem lehet kisajátítani, nem lehet államosítani. Biztosabb befektetés, mint egy öröklakás. Civilizált embernek ugyanúgy szüksége van egy saját világnézetre, ahogy egy saját névre, fogkefére és dolgozószobára. Akinek nincs, az szegény. Ahhoz, hogy saját világnézetem legyen, nem kell filozófusnak lennem. Nem csináltathatom meg mással, hogy magamat tehermentesítsem, ahogy a szerelmemet és a halálomat sem háríthatom át másra. Nem olvashatom ki egy bizonyos könyvből, inkább a saját döntéseimből.
/ Konrád György/

Életem legnagyobb részét...

Életem legnagyobb részét azzal töltöttem, hogy boldoggá próbáltam gondolni magam, és a tény, hogy nem jártam sikerrel, véleményem szerint egyedül azt jelentheti, hogy nem vagyok elég jó gondolkodó. Eddig még soha nem jutott eszembe, hogy a boldogtalanságom oka esetleg nem a hibás gondolkodás, hanem maga a gondolkodás. Eric Weiner

Lehet valamit...

Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter

Találkoztál már valaha....

Találkoztál már valaha sikeres, kiteljesedett, boldog emberrel, aki ugyanakkor pesszimista? Én nem. Ez azért van, mert az optimizmus erővel ruház fel, és irányítja az érzelmeidet. A pesszimizmus meggyengíti az akaratodat, és elősegíti, hogy az aktuális hangulatod befolyásolja a cselekedeteidet. Optimista szemlélettel viszont a hozzáállásodat irányíthatod, hogy a legjobbat tudd kihozni a kétségbeejtő helyzetekből. Ezt nevezik "átírásnak", mert míg néha a körülményeket nem tudod befolyásolni, azon igenis képes vagy változtatni, hogyan tekints a dolgokra. Nick Vujicic

Legjobb volna...

"Legjobb volna napról napra följegyezni az eseményeket. Naplót vezetni, hogy tisztán lássak. Nem engedni, hogy elsikkadjanak az árnyalatok, a legapróbb tények, még akkor sem, ha merőben jelentéktelennek látszanak; és főként: osztályozni őket. El kell mondanom, hogyan látom ezt az asztalt, az utcát, az embereket, ezt a csomag dohányt, minthogy éppen ez változott meg. Pontosan meg kell határoznom ennek a változásnak méreteit és jellegét. Itt van például egy kartondoboz, benne egy üveg tinta. Meg kellene próbálnom elmondani, hogyan láttam azelőtt, és most hogyan. Nos: derékszögű paralelepipedon, kiemelkedik a - hülyeség: nincs mit mondani róla. És éppen ezt kell elkerülni: nem szabad különösnek feltüntetni azt, amiben semmi sincsen. Azt hiszem, ha naplót vezetünk ez a legnagyobb veszély: az ember mindent eltúloz, folyton lesben áll, örökösen erölteti az igazságot." /Jean-Paul Sartre/

A szoba tele van sötétséggel...

"A szoba tele van sötétséggel, és te ki akarod taszigálni a sötétséget a szobából. Teljes erődből lökheted, ütheted, vághatod, de nem fog sikerülni. Sőt, érdekes módon alul maradsz egy olyasvalamivel szemben, ami nem is létezik. Kimerülten, leverten... az elméd azt fogja mondani, hogy ez a sötétség olyan erős és hatalmas, hogy képtelen vagy megbírkózni vele, képtelen vagy eloszlatni, elkergetni. Ez egy helytelen következtetés; nagyon logikus, de helytelen. Csak egy kis gyertyát kell behoznod. Nem kell elkergetned a sötétséget. Nem kell harcolnod ellene - az a legnagyobb ostobaság. Csak hozz be egy kis gyertyát, és a sötétség magától eltűnik. Nem kimenekül - nem tud elmenekülni, mert alapjában véve nem is létezik; nem is volt bent, így nem is tud kimenni sem. A fény az, ami bejött és kimegy; a fénynek pozitív léte van. Ha meggyújtod a gyertyát, akkor nincs ott a sötétség - ha elfújod a gyertyát, akkor megint ott van. Ha a sötétséggel akarsz kezdeni valamit, akkor a fénnyel kell tenned valamit; ez furcsa, illogikus, de mit lehet tenni? Ez a dolgok természete. Nem tudod feladni az egót, mert nem is létezik. Csak annyit tehetsz, hogy behozol egy kis tudatosságot, egy kis tudatot, egy kis fényt." "

A szeretet egy vendég, aki mindenképpen eljön azokhoz, akik készen állnak, és felkészültek a fogadására. De te még fel sem ismernéd a vendéget... Hiába jönne el hozzád a szeretet, nem ismernéd fel. Ha az ajtódon kopogtatna, akkor ezer és egy kifogást találnál; az gondolnád, hogy biztosan csak a szél rázza az ajtót, vagy valami más zajnak tulajdonítanád. És az ajtót nem nyitád ki. De ha véletlenül ki is nyitnád az ajtót, akkor sem ismernéd fel a szeretetet, mert még sohasem találkoztál vele ezelőtt."

 /Osho - Az élet misztériumai/

...Fohász...

...Fohász... "Meg kell fordítani a fohász tartalmát! "Uram, hadd legyek az, ami akarok" - gyerekes kérés, komolytalan. Hanem "Uram, szeressek az lenni, de legteljesebben, ami éppen vagyok!" /Belátás és átvágyakozás Jókai Anna/

Amikor gyógyul a lelkünk…

Amikor gyógyul a lelkünk… Kell hagyni gyógyulni. Csendben kell lenni.
 Lelkünkkel kell lenni. Fizikai testünk alapvető tulajdonsága, hogy öngyógyító. Lelkünk is eszerint működik. Nagyon sokszor, a mindennapi rohanásban észre sem vesszük, hogy sebezhetőek vagyunk, megfosztjuk önmagunkat és lelkünket attól, hogy átéljünk örömöt, bánatot, fájdalmat, nem adunk lehetőséget arra, hogy megérintsen az Élet, és ha meg is érint, nem ismerjük már fel ezt az érintést, és így lemaradunk arról a csodáról, hogy mi is megérinthetünk másokat.
 Lelkünk szólít minket. Legtisztábban a csendben halljuk és értjük meg szavát. De nem a külső zajoktól mentes hallgatásban, hanem, amikor belépünk önnön lelkünk csendjébe: amikor lélegzetünk és szívverésünk lelassul, így megnyitva belső valóságunk kapuit. Ha belépünk ezen a kapun, ebbe a személyes világunkba, nem hozhatunk magunkkal hazugságot, önámítást, csalfa reményeket, önigazolást, illúziókat, őszintének kell lennünk.
Csak valódi önmagunkként lephetünk be lelkünkbe. Az elején nagyon fájdalmas tud lenni magunkba nézni, szembenézni azzal az énünkkel, akit elménkkel teremtettünk. Ezért lelkünk gyógyulási folyamatában elménk haszontalanná válik. Őszintének kell lennünk, kíméletlenül.
Meg kell keresni azt a nyílvesszőt, ami fájdalmat okozott. Ez nem nehéz, hisz ott sajog, hisz ott szúr, ordít, talán vérzik, csak csendben kell lenni s lelkünk rámutat. S üdvös, ha van annyi lelki erőnk, hogy onnan ki is húzzuk. Azonnal. Lelkünk gyógyulásával egyidejűleg beindul lelkünkkel való kapcsolatunk gyógyulása is. A legmélyebb kapcsolatot mindennapjainkban lelkünkkel éljük át.
Ez egy intim kapcsolat önmagunkkal, ezért, ha fájdalmat élünk át, vállalni kell ezt a fájdalmat. S ha a lélek fájdalmáról van szó, sem szülő, sem testvér, sem férj, sem feleség, sem barát nem képes e fájdalom enyhítésére. Ha akarják, végigkísérhetnek az úton, de saját fájdalmunkat magunknak kell megélnünk. A gyógyulást is. Elsősorban a hitünknek kell meggyógyulni. Hinni kell a gyógyulásban, abban, hogy ha időt adunk saját időnkből lelkünknek, akkor képes meggyógyulni.
Tehát ne sajnáljuk a saját időnket magunkra fordítani. Idő kell a megismerésre, megértésre, ajándékozzunk időt magunknak, amit arra szánunk, hogy hiszünk önmagunkban, hogy álmodozunk, hogy szabadon hagyjuk száguldani a lelkünket mélységekben s magasságokban, hagyjuk gyógyulni a lelkünk.
 Légy gyengéd a lelkeddel, amikor gyógyul. Hallgass meg minden tanácsot, mit mások mondanak, de mindig lelked igényei szerint cselekedj. Saját ritmusodban haladj, saját időd szerint, türelmesen. Fontos, hogy ne némítsd el lelked hangját, mikor szembenézel félelmeiddel, haragoddal, dühöddel, fájdalmaddal, mindig légy résen, s ne ítélkezz kavargó, ellentmondó érzéseid felett.
 Ez a gyógyulás ideje s nem az ítélkezésé. Légy türelmes és megértő lelkeddel, mint egy társ, a saját társad. Az emberek sok mindent megtesznek vagy elmulasztanak megtenni a szeretet nevében, csak éppen szeretni nem tudnak. Pedig a szeretet nevében csak szeretni szabad. Így szeresd lelkedet is.
 Ahogyan TE, éppen MOST, jelenlegi helyzetedben szereted, vagy ahogy képes vagy legjobb tudásod szerint szeretni a lelked. Hidd el nekem, ennyire, mint MOST soha sem szeretted: most, hogy engeded meggyógyulni.
 Életünkben magunkban hordozunk olyan sebeket, amik sosem fognak begyógyulni. Adjuk meg ezeknek a sebeknek a lehetőséget, hogy szabadon ott legyenek lelkünkben, anélkül, hogy szenvednénk miattuk. Legyünk hálásak értük és engedjük meg nekik, hogy útjelzőink legyenek, hisz ezek tesznek érzékenyebbé mások iránt, és saját magunk iránt is.
Így emberibbé válunk, hisz lelkünkkel csakis lelkekhez kapcsolódunk. Amikor lelkünk gyógyul, lelkünk társává kell válnunk ebben a folyamatban. Így válunk méltó társsá végigkísérni nemcsak önmagunkat, hanem embertársainkat is ebben a közös utazásban, ami az életünk. És amikor a lelkünkkel vagyunk: csendben vagyunk. És nemcsak a lelkünk gyógyul, hanem az életünk is általa.
És csakis ebben a csendben, lelkünk legintimebb érintésében, amikor a szívverésünk és lélegzetünk szelíd irányítása megnyitja belső lelkivilágunk kapuit, kiapadhatatlan erőforrásra bukkanhatunk. És ez csodálatos! – jó úton jársz. De ehhez csendben kell lenned. Lelkeddel kell lenned. Kell hagyni gyógyulni.

Az ember nem tud csodát tenni....

"Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek (...), ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. (...) Ahol valaminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége."
(Anselm Grün)

Egyre inkább az az érzésem...

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
 Müller Péter

Az intelligens emberek...

Az intelligens emberek egyik legnagyobb csapdája az okoskodás. Amikor a gyorsan jövő, irgalmatlanul erős érzést megpróbálják agyból kimagyarázni. Mert nem merik vállalni az érzéssel járó fájdalmat. Pedig változtatni csak akkor lehet, ha valaki kimondja azt, ami valójában van. Majd ezek után jön a kimondott fájdalmas dolgok elfogadása.

 Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

 Az önismeret valójában nem más, mint az érzelmi intelligencia fejlesztése, és annak következetes átültetése a gyakorlatba. Az önismeret az, ahol megszűnnek a szürke hétköznapok. Nem csak a közlekedésben érvényes az, hogy ha végzetes hibát követek el, akkor meghallhatok, hanem ez bekövetkezhet akkor is, amikor hagyom, hogy a félelmeim teret nyerjenek. Ilyenkor valójában mindent elveszíthetek, amit eddig elértem. Legfőképpen a méltóságomat. Mert ha az ember nem fejleszti az önismeretét, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogja elveszíteni a méltóságát. De hát mindannyiunkra szükség van... olyanokra is, akik elveszítik, és olyanokra is, akik nem. Hogy tanulhassunk egymástól.

 Csernus Imre

...amit igaznak hiszel...

„Az egészség, a gazdagság, a szépség és a zsenialitás nem adottságok, hanem az elméd beállítódásából megteremtett dolgok – vagyis az önmagadról alkotott elképzelésed függvényei. Az önmagadról alkotott elképzelés pedig nem más, mint amit igaznak hiszel és tartasz.” – Neville –

Légy realista, mi tudjuk, mi a legjobb ...

A képzeleted csak és kizárólag a tiéd! Hatalmas, határtalan birodalom, amelyhez csak te férhetsz hozzá, senki más. Senki sem láthat a képzeletedbe, nem tehet bele olyat, ami szerinte jobb lenne neked, és nem is vehet ki semmit a téged átjáró gondolatokból. A képzeleted a saját termőfölded, és te választod meg, mit vetsz és mit aratsz majd. Ez a szabály arra int, hogy ne hagyd, hogy mások gondolatai foglalják el a képzeletedet, és azok döntsék el, mi lehetséges és mi lehetetlen a számodra, hogyan kellene gondolkodnod, vagy milyennek kellene lenned – vagy bármi mást. Folyamatosan leltározd, milyen gondolatok vannak a képzeletedben. Észleld, hogy gyermekkorodtól mostanáig hány olyan gondolat vert ott tanyát, amelyeket – persze jó szándékkal – eredetileg mások sugalmaztak. Talán mindig azt mondták neked, hogy álmodozó vagy – mintha ez hiba lenne. Akár a saját élményeimről is beszélhetek. A család, a barátok, a tanárok, de még tanácsadók is gyakran leszólták a képzeletemben izzó gondolatokat. Gyakran hallottam ilyen megjegyzéseket: „Te akkora álmodozó vagy, Wayne! Térj észhez! Sosem lesz belőled író, televíziós személyiség vagy filmszereplő. Légy realista, mi tudjuk, mi a legjobb Dr. Wayne W. Dyer: Beteljesült kívánságok