A fájdalomból ...

"A fájdalomból többet tanulunk, mint a pillanatnyi örömökből. Mert fölébreszt, és arra figyelmeztet, hogy homokból nem lehet örökkévaló várat építeni"
(...)

Gyakran...

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)

Meghívlak...

“Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább?
Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?” (John Powell)

A bölcsesség ...

"A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom, hanem önmegismerés kérdése:
ismerd meg Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga."
/Laoce/

A szeretet himnusza.

A szeretet himnusza.

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.

Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.

/Pál Apostol/

Az egységet meg lehet bontani...

Az egységet meg lehet bontani - de törvényszerűen helyreállítja magát. Jó példa erre a mai ökológiai helyzet - mohó, önző, szeretetlen célból ki lehet rabolni a Természetet - csakhogy ennek a következménye, hogy a Természet a lázadó embert visszarántja. A víz elnyeli, a tűz elégeti, szomját nem oltja, mérgezett levegőjével beteggé teszi. Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül. Ez a karma. Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj. És kifosztani a világot: nyomor. És rossznak lenni: rossz. És ridegnek lenni: megfagyás. És önzőnek lenni: elhagyatottság. És nem szeretni: félelem és halál.
Müller Péter

A főnix ...

"A főnix egy díszes tollazatú ún. lélek-madár. Pusztulása után képes feltámadni és újjászületni a hamvaiból. A metamorfózis és az újjászületés legfőbb szimbóluma.

Az asztrológiában a Plútó és az Uránusz bolygói tartoznak hozzá, előbbi mély, átható átalakulást hoz, utóbbi erőteljes és gyors változással, villanásszerű változással jár.

A színes tollú FŐNIX, a lélek madara, felszáll a hamvaiból... Alatta szétrombolt világ terül el, amelyből felszabadította magát. Csak akkor képes megszületni, ha egyetlen tégla sincs már a helyén. Csak miután a régi házat teljesen lebontották, lehet megépíteni helyére az újat. A metamorfózis mindig magában foglalja a régi letűnését, ami tulajdonképpen az új előfeltétele. A lélek számára ez a folyamat megújító erejű, az egó számára azonban nagyon is fájdalmas és akár destruktív is lehet. Ugyanakkor így lehetséges a régi helyén új talapzaton újat alkotni, építeni.
Megérett a helyzet az elengedésre, ha…

Érzed és tudod, hogy régi elképzeléseid és gondolataid már halálra vannak ítélve, de még mindig ragaszkodsz hozzájuk. Nem akarod észre venni, hogy már számodra is idejétmúltak. Bizonyos értelemben valami “halott” dologhoz ragaszkodsz. Lelked pillanatnyilag fogoly, a lélek madara lassan elpusztul a szabadság hiánya miatt. Számolnod kell azzal, hogy ha kinyitod kalitkája ajtaját, régi életformád és struktúrád összeomlik, te pedig egy nagy halom por és hamu előtt állsz majd.

Nyilvánvalóvá válik, hogy az életedben, kapcsolataidban semmi sem marad úgy, ahogy régen volt. Utad egy elmúlási folyamaton vezet keresztül, amiből csak akkor tudsz főnixmadárként kiemelkedni a hamuból, ha megvan a bátorságod a régi dolgok feladására. Felemelkedés csak letűnés után következhet be. Életed régi alakjaiból csak akkor születnek újak, ha azok először, mint a hulladék elbomlanak.

Ha önmagad nem engeded el, nem kezded lebontani, szétbontani a régi (lég)várat, akkor megteszi neked ezt a “kegyet” az élet. Mégis kisebb fájdalommal éled meg, ha elébe mész a folyamatoknak és Te engeded el a menni akarót.

A Főnixmadár gyönyörű, csillogó színekben röppen fel a múlt romjaiból - életed egy szakasza lezárult. Lelked felszabadította magát merevségéből. Most már megérti, mit jelent egy életen belül meghalni, és újjászületve elkezdeni egy új életszakaszt. Új élet kezdődik, újra szabadon szárnyalhat lelked madara és követheti szívének hívását.:)

Szárnyalj hát szabadon és kövesd a szíved szavát!

De előtte rombold le azt, ami fogva tart…gyászold meg és engedd el teljesen…
Megindul a változás, az út a fény felé… a nappalok egyre hosszabbak lesznek…az élet még alszik a fagyos talaj alatt, mégis benne van már a tavasszal kikelő csodás virág ajándéka...