Bízol benne...

Bízol benne... megőrzi titkodat. Mert a barátod. Mert a testvéred. Mert a szülőd. Ezért megosztod vele. De nem mindet. Nem mindent. Lehetnek titkaid, amiket elmondasz másoknak. Néhányat. Nem mindet. De egy napon érkezik valaki... valaki, aki nem barátod, nem testvéred, nem szülőd. Sőt, még csak nem is a szerelmed. Valaki más. Valaki több. Mindennél és mindenkinél több. Akiben feltétel nélkül bízol. Akinek nem csak néhányat mondasz el titkaidból. Akire mindet rábízod. Sőt a legnagyobb titkodat is: az életedet. Feltételek nélkül, kételyek nélkül. Ez több, mint bizalom. Ez a legszebb érzés. Az összetartozás érzése.

Csitáry-Hock Tamás

Senki nem tudhatja...

Senki nem tudhatja, milyen erősen hisz valamiben, amíg annak nincs igazi tétje. Könnyen rábólint az ember, hogy hogyne, ez a kötél biztosan megtartaná, míg a kötelet csupán csomagoláshoz használja. Tegyük fel azonban, hogy ennél a kötélnél fogva kellene egy szakadék felett lógnia: vajon nem lepleződne le azonnal, hogy valójában mennyire bízik a kötél erejében? Ugyanígy állunk felebarátainkkal is. (...)
Kizárólag egy valós veszély érzete képes próbára tenni a hit szilárdságát.

Clive Staples Lewis

Kérdezed...

Kérdezed, mi a szerelem -
nem éreztem sosem -
Kérdezed, az öröm milyen -
a fényét nem látta szemem.
Kérded, mi az aggodalom -
őt ismerem -
őt barátnőmnek mondhatom.

Bertolt Brecht

A félelem ...

A félelem sosem írt szimfóniát és verset, nem kötött békeszerződést és nem gyógyított betegséget. A félelem sohasem húzott ki egy családot a szegénységből vagy egy országot a vakbuzgóságból. A félelem még egyetlen házasságot vagy vállalkozást sem mentett meg. Megtette ezt a bátorság, a hit és azok az emberek, akik nem a félénkségüktől kértek tanácsot és nem hunyászkodtak meg előtte...
A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtót.
Max Lucado

Elveszte mindent...

""Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,
Elveszte mindent, amit keresett.""

Petőfi Sándor

Minden "én vagyok" lett....

"Az önfeledt táncra azért volt képes, mert átadta magát egy nálánál sokkal nagyobb Hatalomnak, mely először csak láthatatlan szalagokkal fogta össze testét a táncosa testével, de később ez olyan szoros lett, hogy az "én vagyok" élményen belecsúszott a másikba, és az "ő van" beléje hatolt. Minden "én vagyok" lett."

(...)

De mekkora öröm, ha...

""Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!""

Lázár Ervin

Én nem bánnám...

""Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
De hogy minden nap eljön! Na nem, azt már mégsem! Hogy felidézze minden: egy ferde tekintet, egy régi tárgy, egy poros fénykép, a szél fújta levelek, az eső, az eldübörgő vonatok zaja. Na nem! Alig merek már kinézni az ablakon.""

Lázár Ervin

és mosolygunk...

""Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek (...). Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba. Azt mondjuk magunknak, hogy ha sírni látnak bennünket, az fájni fog nekik, úgyhogy csak a Bánatot jelentjük majd az életükben, márpedig nem szabad egy merő bánatnak lennünk, így hát nem sírunk, hanem mindezt végigmondjuk magunknak, miközben a mennyezetet bámuljuk, azután nyelünk, noha a torkunk nem akar engedelmeskedni, ránézünk arra, aki szeret minket, és mosolygunk.""

John Green

Napló...

Régen nagy divat volt a naplóírás. A múlt században lányok milliói zárták így a napot, ám egy idő után kiment a divatból. Pedig sokban megkönnyítette az életet. Például, a konfliktusok kezelésében, a feszültség levezetésében, és később a gyereknevelésben is hasznát lehetett venni.






Az emberismeret

Egy naplót visszaolvasni hasznos dolog. Nem csak másokat, de saját magunkat is sokkal jobban megismerhetjük, ha visszaolvassuk régi bejegyzéseinket. Nem biztos az, hogy amit két évvel ezelőtt gondoltunk valakiről, helytálló.

Az emberi viselkedés viszonylagos, naplószerű kivesézése, a visszatekintés, hogy kit kinek gondoltunk, igen tanulságos lehet, nem csak egy konkrét ember megismerésénél, hanem akár embertípusok megismerésénél is.


Konfliktusok

A mai ember nagy hibája, hogy előbb beszél, aztán gondolkozik. Így sokszor előfordul, hogy feleslegesen keveredik konfliktusba, mely akár a méltóságát, önbecsülését is kikezdheti. A napló tökéletes arra, hogy adott helyzetet ,,kivesézzünk”, azáltal nem csak a konfliktusból tanulhatunk később, hanem levezetjük a felesleges feszültséget, és lesz időnk átgondolni azt, hogy adott helyzetet hogyan kezeljünk tovább.

Ma azt javasolják, hogy mielőtt reagálnánk egy feszült helyzetben, számoljunk el tízig. Nos… miért ne lehetne inkább ,,elnapolni” a témát, és higgadtan kezelni, mondjuk másnap, amikor már racionálisabban tudunk gondolkozni? Erre is jó a napló…


Gyereknevelés

Előnyben vannak azok, akik kamaszként naplót vezettek, és szüleik megőrizték neki azt. Rá fogunk döbbenni, hogy kamaszgyerekünknek majdnem ugyanazok a problémái vannak, mint nekünk volt, ennyi idősen.

Azt is látni fogjuk, hogy az alma nem esett messze a fájától. Egy napló reálisan láttatja azt, hogy mit hogyan oldottunk meg, ezáltal láttatja a hibákat is. Így, tudunk segíteni gyerekünknek – mondjuk azzal, ha megmutatjuk naplónkat: nézd, én elkövettem azt a hibát, amit neked nem biztos, hogy kellene.


Készségfejlesztés

A napló írása nem igényel nagy műgondot, nem kell feldíszíteni, cicomázni. Viszont meg fogjuk látni, hogy egy év alatt mennyit fejlődött fogalmazási készségünk. Aki folyamatosan ír naplót, annak nem csak szókincse, a szavak fűzésének technikája fejlődik, hanem sokkal talpraesettebb, magabiztosabb lesz az életben.

Miért? Mert jobban ki tudja fejezni környezete felé magát, igényeit, gondolatait. A sikeres ember első számú ,,fegyvere” – ha úgy tetszik -, az, hogy magabiztosan használja anyanyelvét, és a kommunikációs eszközöket...



Emlékek

A napló, nem utolsó sorban azért is hasznos, hogy fényt vigyen öreg napjainkba. Nincs is annál jobb, mint önmagunk butaságán nevetni, vagy életünk nagy hibáin sírni. Újra lepereghet életünk a szemünk előtt.

Ez a legjobb olvasmány, mert minden szava, gondolata ismerős. Szembesülhetünk azzal is, hogy mi az a vágy, amit nem sikerült elérnünk, így, ha lehetőség adódik rá, még van ideje az embernek ezeket a vágyakat megvalósítani. Amíg van cél, amiért éljünk, addig élni is fogunk - így lesz a naplóból a legjobb egészségmegőrző eszköz.



Csak egy történet volt...

Amikor édesanyám meghalt, a régi, születésem előtti fotókat nézegetve rádöbbentem, hogy alig ismertem őt. Persze sokat beszélt gyerekkoráról, beszélt az első szerelméről, a házasságáról, olyan dolgokról, melyeket nem kezeltem kellő figyelemmel, tisztelettel. Akkor csak egy történet volt a családi történetek között, most viszont a legfontosabb történet lehetne…

Sajnos édesanyám nem vezetett naplót, vagy ha igen, az már rég elveszett. Pedig nagyon örülnék neki, hiszen így, halála után is tudna nekem hasznos tanácsokkal szolgálni, történetei pedig megkönnyítenék az emlékezést nekem, és unokáinak....

/Jankovics Anna/

...a szívével gondolkodik és az agyával is érez....

""A hit sohasem hiszékenység, hanem energia, amelyből egy mustármagnyi hegyeket mozdíthat meg, feltéve, hogy akiben felfénylik, a szívével gondolkodik és az agyával is érez.""

Szepes Mária

És ez nem játék....

""Van egy különös játék... Nő és férfi játssza. Írott szabályai nincsenek. Szabályait egyedül a szívükben lévő érzés, az egymás iránti őszinteség, a tisztelet, a bizalom határozza meg. (...) Nem legyőzni kell a másikat, hanem vele együtt győzni. Győzni, és elnyerni a másikat. És ez nem játék.""

Csitáry-Hock Tamás

...hogy abban is élhess, ami a tiéd....

""Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.""

Oravecz Nóra

...és visszavezet az eredeti sorsodhoz...

""A sors nem egyenes út, sok elágazás van rajta. Szabadon eldöntheted, merre mész, de valahogy visszafordul az út, és visszavezet az eredeti sorsodhoz.""

Odd Thomas

...csak jót szabad tenned, ártanod soha.

""Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha.""

Szabó Magda