Lassan rájövök...

"Lassan rájövök, hogy csak magamon tudok változtatni. Felismerem, hogy nem tudom megváltoztatni a környezetemben élő emberek hozzáállását és gondolkodásmódját. Nem tudom meggyőzni őket, hogy az én szemüvegemen keresztül lássák a világot, de talán nem is kell. Az igazság az, hogy megmenteni sem tudom az embereket. Mindenki csak saját magát tudja megmenteni, csak a saját hóna alá nyúlva tudja kirángatni magát az őt mélybe rántó érzések gyűrűjéből. Nem lehet az emberek szájába adni bizonyos mondatokat, nem lehet helyzetekbe kényszeríteni őket, de életed főszereplőivé sem tehetsz olyat, aki igazából csak kellékesnek jelentkezett. Az emberek változnak egy bizonyos mértékig, de csakis magukért, csakis a saját tempójukban. Lassan megtanulom, hogy csak magamon tudok változtatni, csak a saját hozzáállásomon. Elfogadom, hogy nem mindig tudom befolyásolni a körülményeket sem. Néha az élet a kontrollálásunk nélkül zajlik, és az események úgy vágtatnak ki a kezeink közül, mint egy megvadult elefántcsorda. Néha meglepnek az emberek, néha csalódsz bennük. Van, hogy saját magadban is. De az élet ilyen: jó és rossz dolgok folyamatos örvénye. Lassan megtanulom, hogy mindig dönthetek máshogy, hogy mindig mondhatok ’nemet’, még akkor is, ha folyton ’igent’ várnak, talán hamarosan arra is rájövök, hogy teljesen fölösleges megpróbálni mindent kontroll alatt tartani, hogy nem muszáj mindig az ellenállással szemben menetelni, mert néha bizony kimerül az ember. Lassan megtanulom azt felelni, hogy „és akkor mi lesz?” Mert tudom, hogy mindig lesz valahogy. Lassan megtanulok vigyázni magamra. Megtanulom, hogy a saját kezemben van a boldogságom kulcsa, és én vagyok az, aki fejlődésre ösztökéli saját magát. Rájövök, hogy csak egy dolgon tudok változtatni, az pedig a saját hozzáállásom. Megtanulok megbocsátani magamnak, amiért nem vagyok tökéletes, és lassan de biztosan tovább fogok tudni sétálni, mindentől, ami nem tesz boldoggá. Ami nem nekem rendeltetett. És lehet, hogy nem tudok változtatni a körülöttem lévőkön, vagy az engem ért nehézségeken, de azon igen, hogy mennyire szeretem magam. És ez a lényeg." 

(Varga Emese)