2010. október 31., vasárnap

Csak a lelkiismeret lehet bírád...

“Csak a lelkiismeret lehet bírád,
hóhérod vagy pártfogód, senki más!

Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek,
ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled,
vagy amit hallani szeretnek!
Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással,
senki másnak.
A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás,
a hamis vád és anyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság,
mindez nem érint igazán.
Csak lelkiismereted tud büntetni,
csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.”
Vagy: „Jól van.”
A többi köd, füst, semmiség.”
/Márai Sándor/

2010. október 22., péntek

A mai kapcsolatok attól üresek...

A mai kapcsolatok attól üresek, hogy nincs ott az angyal. Vagy, mivel üresek, nem jön az angyal. Nem igazi barátság, nem igazi szerelem, pedig azzá tudna válni egy pillanat alatt.
Müller Péter

2010. október 14., csütörtök

Az életben akkor állsz...

"Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy.Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet értelme a szeretet.
A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja."

"Az az ember aki mindig mindent kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre.
Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen-nem mintha ez oldaná a feszültséget,mivel a cselekedet
eredménye mindig a jövőben van, nem itt és most."

"A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van akkkor az nem szerelem.
A jelen a kettő között van, a múlt és a jövő között.
Nincs idő beleléptél az örökkévalóságba...
A jelen az örökkévalóság."

"A szerelem az első ajtó...kiléptél. Ezért vágyunk a szerelemre.
Szeretni vágysz, és arra, hogy mások szeressenek Téged.
Ha nem vagy tudatos képtelen vagy a szerelemre,
mert a szerelem a legmélyebb valóság ezen a Földön.
A szerelem az egy másik dimenzió, és ha megpróbálsz valakit az időben szeretni, biztos, hogy kudarcot vallasz.
Tanulj meg szeretni! Tanulj meg boldog lenni!"
/Osho/

2010. október 12., kedd

Elmegyek messze...


Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.
Krúdy Gyula